✔ Selfish love (SHINee ff) ✔

29. fejezet

~ Néhány szemeszterrel korábban, április első hétfői napján ~

- Csak az első napot éljem túl – fújtatott egyet a lány, miközben vállára kanyarintotta táskáját, kissé rémült tekintetét lassan végigvezette a vaskos kapubejárón és csak egy újabb sóhaj után lépett át rajta, majd indult meg a hatalmas, okkersárga színű főépület felé.

Elhaladt a gyülekező diáktársak mellett, mindenki a maga csoportjára osztódva, de még azokon belül is külön klikkesedve. A lány egy ideig figyelte társait, majd jobbnak látta inkább a járókövet bámulni és nem foglalkozni a többi tanulóval. Lassan és bátortalanul pakolta lábait egymás után, a háromfokos lépcsőhöz érve újfent megrökönyödött. Várt, maga sem tudta még pontosan, hogy mire, de várt. Talán egy segítő kézre vagy csak egyetlen biztató mosolyra.

Még egy gombócot nyomott le a torkán, gyomra azonnal görcsbe rándult, amikor valaki hátulról nekiütközött és két meleg tenyér landolt testén. Az egyik bal felkarját szorította, a másik jobb vállára markolt. Összerezzent a váratlan közelségtől, majd védelmi ösztönből hirtelen fordult egyet a tenyerek alatt és vágta fejbe nehéz táskájával az idegent.

- Aú! – kapott a fejéhez az idegen, egy magas, vékony alkatú fiú személyében, akinek macskás szempárja a következő pillanatban összeakadt a lány kissé ijedt és egyben bosszús lélektükrével, elmosolyodott. – Ne haragudj! Nem akartalak megütni! – dőlt meg udvariasan, miközben ujjbegyeivel már barna tincseit tapogatta egy ponton, ahová nem sokkal korábban a táska csapódott.

- Öhm – nyelt egy nagyot, közben sietve viszonozta a bocsánatkérést egy meghajlással. – Én is sajnálom!

- Kim SeokJin! – nyújtotta a jobb kezét a lánynak egy barátságos mosollyal egybekötve.

- SeoYeon. Park SeoYeon – fogadta a köszöntést, majd reszkető kézfejét a fiú tenyerébe csúsztatta.

- Első nap? – biccentette oldalra a fejét a kézrázás után, majd feljebb rántva a táskáját, zsebeibe dugta mindkét kezét és kissé hanyagabb testtartást vett fel.

- I-igen.

- Hm. Körbevezesselek?

- Nem. Nem szükséges – felelt azonnal, ahogy az első csengőszó végigsüvített az udvaron, ezzel figyelmeztetve minden tanulót a tíz perccel későbbi órakezdésre. – Az igazgatói irodába kell mennem úgyis.

- Tudod, hogy hol van? – érdeklődött még mindig halvány görbülettel ajkain.

- Van térképem – emelte fel a picit gyűrött papírt, amit ideérkezéséig szorongatott.

- A térkép macerás, egyrészt összezavarja az embert, másrészt ez még talán az első kiadottak közül való, azóta pedig már egyszer teljesen átépítették az egész sulit, így nem biztos, hogy hasznát tudnád venni.

- Oh – sóhajtott fel csalódottan, majd tanácstalanságában beharapta alsó ajkát és rémülten kezdte járatni a tekintetét a papírlap és SeokJin megértést sugalló szempárja között.

- Egyébként pedig ott a folyosó végén van az igazgatói iroda. Nem lehet eltéveszteni.

- Hm – A lány végre elmosolyodott a segítség hallatán, majd egy újabb finom dőléssel hálálta meg SeokJin kedvességét. – Köszönöm az útbaigazítást, SeokJin – hajolt meg újfent.

- Nagyon szívesen, és hívj nyugodtan Jinnek – kacsintott egyet, aztán még egyet húzott a lecsúszó táskáján és sarkon fordult, hogy a távolban várakozó barátaihoz csatlakozzon.