✔ Selfish love (SHINee ff) ✔

22. fejezet

MinRee még egyszer magához szorította az öccsét, majd SeHun felkapta a táskáját, MinRee pedig a fiú bal karjába markolt. Együtt indultak vissza a főbejárathoz, ahol a két lány egy kisebb idegösszeomlás szélén állva várta őket. HaEun SeoYeonra nézett, aztán átsiklott tekintetével a feltűnő frizurával sétáló öcsre, majd abban a pillanatban szélesedett is a mosolya. Valahogy nem ilyennek képzelte el MinRee öccsét, de a látottak mégis meggyőzték HaEunt, hogy pontosan olyan a testvér, mint amilyennek MinRee lefestette.

Csupán hallomásból ismerték a fiút, azok is inkább gyerekkori történetek voltak, amiket a középső lány szeretett megosztani barátnőivel egy-egy átbeszélgetett estén. SeoYeon is elmosolyodott a testvért látva, majd elégedetten bólintott egyet, ahogy eléjük ért a testvérpár.

- Csajok, ő itt az én cuki kisöcsém, SeHunnie – elengedte a karját, és egy határozott mozdulattal hátba vágta a fiút, aki az ütés következtében erőteljesen felköhögött.

- Kösz', Noona – nyöszörögte vigyorogva. – Oh SeHun, a szadista nővér egyetlen normális rokona – illedelmesen meghajolt.

- Fogd be, különben kerítek egy barnafestékes vödröt, és beletuszkolom a fejedet, hogy megint elviselhető legyen a képed! – Ezúttal mellkason ütötte a fiatalabbat tudatva az erőviszonyokat.

- Öhm – köszörülte meg finoman a torkát SeoYeon, hogy véget vessen a ki sem alakult gyermeki civakodásnak, és bemutatkozhasson MinRee váratlan vendégének. – Én Park SeoYeon vagyok, nagyon örülök a találkozásnak, már sokat hallottam rólad – megdőlt picit, majd felemelkedvén egy újabb mosollyal köszöntötte SeHunt.

- Részemről a szerencse, Park SeoYeon! – viszonozta a köszöntést.

- Az én nevem Nam HaEun, de mindenki csak Namynak hív, így te is szólíthatsz nyugodtan így.

- Igazán köszönöm a figyelmességedet, hálás vagyok, hogy bizalmadba fogadtál, Nam HaEun – SeHun is udvariasan üdvözölte még egyszer a két lányt.

- Mi járatban felénk, SeHun? – kíváncsiskodott a legfiatalabb lány szélesen mosolyogva.

- Hát, arról van szó –Szabad karjával a tarkójához nyúlt, és zavarában azt kezdte vakargatni, miközben arca halványpírt öltött magára.

HaEun és SeoYeon újfent összenézett, majd MinRee került mérce alá kérdő tekinteteiknek köszönhetően. A középső lány nyelt egy aprót, de mivel bízott barátnőiben, így reménykedett abban is, hogy a valós ok felfedése után ugyanolyan lesz a kapcsolatuk, mint korábban volt.

MinRee újra átkarolta SeHunt, picit rá is szorított a felkarjára, aztán a hatalmas bejárati ajtó felé biccentett. SeHun csak egy ideges bólintással volt képes válaszolni MinRee kérésére. Vett egy nagy levegőt, majd követte MinRee-t a kollégiumba, nyomukban a másik két lánnyal. Útjuk egyenesen a szobájukba vezetett, a folyosón a szokottnál is jobban összesúgtak a lányok háta mögött, kiváltképp SeHun frizuráját illetőleg.

Míg a fiú igyekezett minél kisebbre összehúzni magát, addig nővére egyre büszkébben nyomta ki a mellkasát, és szorította SeHun karját. SeoYeon és HaEun pedig követték ebben barátnőjüket. Szorosan lépdeltek mögöttük, és bólogattak elégedetten, kiket is kísérnek most. SeoYeon még finoman SeHun vállára is fogott egy újabb nem kívánatos összeszólás után, hogy ezzel is erősítse a fiúban a belé vetett bizalmukat.

A kollégiumi szobához érve MinRee lecövekelt, majd megperdült a tengelye körül, és végignézett a közlekedőn sugdolódzókon. A két lány arrébb lépett, hogy MinRee-nek tökéletes rálátása legyen a diáktársaikra. A középső lány elvigyorodott és teljes elégedettségében összefonta karjait a mellkasa előtt. Megköszörülte a torkát, vetett egy kósza pillantást SeHunra, majd újra a társai nézett.