Néhány perc leforgása után az egész banda a nappali közepén állt, SeoYeon pedig egyetlen mély levegővétellel egybekötve nyomta JongHyun kezébe az elkészült dalt.
- Tessék! – mormolta még az orra alatt, amikor maga mellé engedte a karját.
- Hm – JongHyun széthajtogatta a papírt és azonnal leellenőrizte, hogy megfelel-e az elvárásainak. – Egész jó – gyors mozdulatokkal összehajtotta a kottát, végignézett a lányokon, végül SeoYeonon állt meg mélybarna szempárjával; egyetlen számító és kissé önelégült mosoly kúszott ajkaira. – Holnap estére csípd ki magad, mert ott leszel a színpad mellett, amikor ezt fogjuk előadni! – SeoYeonban megfagyott a vér JongHyun szavait hallva.
Azonban nem csak a legidősebb lányban állt meg az ütő JongHyun kijelentése után, hanem még a szobában tartózkodókon is kisebb sokkhatás lett úrrá. Kiváltképp SeoYeon szobatársain. A maradék öt fiú még úgy, ahogy kapkodta a levegőt döbbenetében, noha MinHo igencsak a telefonjával foglalatoskodott, hogy leszervezzen egy újabb fellépést a fiúknak, így ő csupán foszlányokat hallott a beszélgetésből. Ellenben a csapat menedzseri posztját birtokló fiúnak is megütötte a fülét az a hangnem, amit SeoYeon engedett meg magának JongHyunnal szemben.
- TE MÉGIS MI A JÓ BÜDÖS FRANCOT KÉPZELSZ?! NEM FOGOK OTT LENNI AZON A SZARSÁGON! FELEJTSD EL! SOHA NEM VESZEL RÁ, HOGY ÉN MÉG EGYSZER MEGNÉZZELEK TÉGED MEG AZ ÖNELÉGÜLT HAVERJAIDAT! NEM FOGOM A DRÁGA IDŐMET EGY MAJOMRA FECSÉRELNI! JOBB DOLGOM IS VAN ANNÁL, MINTHOGY TÉGED BÁMULJALAK!
- Ugyan már – kuncogta elégedetten. – Csak egy újabb parancs, amit te boldogan teljesíteni fogsz.
- FRANCOKAT FOGOM! – SeoYeon összekulcsolta a mellkasa előtt a karjait, körmeit inkább bőrébe vájta, mielőtt még JongHyun torkának esik.
- Pedig fogod – közelebb lépett az ingerült lányhoz, bal kezét a derekára csúsztatta és egy lendülettel magához rántotta. – Mindig is ezt tetted – súgta füléhez hajolva, SeoYeon teste összerezzent a bizsergető dallamtól. – Tudom, hogy kíváncsi vagy ránk – duruzsolta továbbra is a korábbi hangszínen. – De nekem az is elég, ha csak rám figyelsz.
Ezzel JongHyun az orrát SeoYeon tincsei közé fúrta, majd aprót szippantott annak enyhe mandula illatából, ezáltal egy újabb remegést csalt ki a lányból. SeoYeon hirtelen tette a tenyereit JongHyun lüktető mellkasára, majd a következő pillanatban taszított rajta egy határozottat.
- Takarodj a jó büdös francba, engem pedig egyszer és mindenkorra hagyj békén!
- Yah! Velem te így nem beszélhetsz!
De JongHyun mindezt már csak SeoYeon hátának tudta mondani, mert a lány dühében a távozás mezejére lépett. TaeMin és KiBum egymásra nézett, aztán mindkettőjük aggódó pillantása a saját cselédjére siklott át. Az ott maradt lányok először szúrós szemmel méricskélték JongHyunt – tetőtől talpig legalább kilencszer megtették –, akit már szinte tizennyolcféleképpen mészároltak le gondolatban. A legfájdalmasabb és legkülönlegesebb kínzóeszközökkel.
JongHyun bosszúsan meresztette pupilláit a korábban bevágódó ajtóra, mélybarna írisze majdhogynem teljesen eltűnt. MinHo alig tudta felfogni a szeme előtt zajló eseményeket, ahogyan JinKi sem volt túlzottan tisztában a részletekkel. HaEun nagyokat fújtatott, ahogy JongHyunt bámulta, de arcán érezte KiBum vizslató szempárját, így elkapta róla a pillantását és KiBumra nézett. A tekintetük összefonódott. MinRee mellkasa is vadul emelkedett és süllyedt, kezei ökölbe szorulva pihentek combjai mellett, csupán HaEun ujjai tartották vissza egy erősebb szemkikaparástól, amit JongHyunnak szánt.
BINABASA MO ANG
✔ Selfish love (SHINee ff) ✔
FanfictionBármikor, bármelyik pillanatban elhagyhat minket a szerencse. Elég egyetlen, máshogyan hozott döntés, és mindent átírunk az Élet Nagykönyvében. Nem kivétel ez alól a Woo Zeneakadémia sem. Diákjai kimagasló tehetséggel bírnak, és az ott végzetteknek...
