Megint nem találtam magam mellett Yoongit. De úgy látom hagyott egy levelet.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Kikecmeregtem az ágyból és elmentem arcot mosni. Felraktam egy enyhe sminket. - Junkook! - Oh jó reggelt! - Neked is. Hol van Yoongi? - Tegnap kihagyta a táncpróbát így ma ment. - És Jimin? - Őt is elrángatta magával. Meg amúgy is menni akart. Tudod milyen. - Igen. De miért pont te... - Mert Yoongi megbízik bennem. - Oké. - foglaltam mellette helyet és abban a pillanatban csörögni kezdett a telefonja. - Ugye milyen jó a csengőhangom? - Ahh... Junkook vedd már fel! - Jó jó! - Junkook! - mosolygott a kamerába Yoongi. -Mizu Yoongi! - Minjárt vége és megyek! - Oké! - Hol van Haneul? - itt. Azt üzeni szeret! - Junkook! - böktem meg. - Oké. Sziasztok! - integetett. - Junkook én nem mondtam, hogy szeretem. - Pedig mondhatnád. Nem látod, hogy érted töri magát? Tegnap kihagyta a táncpróbát, csak mert veled kosarazott. Megkért, hogy vigyázzak rád, pedig már hónapok óta nem beszélünk egymással. - Miért? - Részeg volt. Járni sem tudott ezért elesett. Segíteni akartam felálni neki, de azt mondta ne érjek hozzá. De én mégis felállítottam őt a földröl, erre ő lekevert egyet nekem. Ezt nem hagyhattam visszaütöttem neki. De aztán megkérdeztem magamtól mit művelek ő a barátom. Átöleltem ő, erre a földra lökött és tovább vert. Persze ezt már hagytam neki. - érzékenyült el. - Sajnálom. - Nem számít.
