Este :
Eljött az idő! Még egy pillantást vetettem Yoongira. Békésen aludt. Oké, indulás! Lábujjhegyen lékedtem...
- Haneul... - szólalt meg mögülem Yoongi. Éreztem, hogy felébredt és engem néz. - Tudom mit forgatsz a fejedben. Szereted JUNKOOK - ot. Ha menni akarsz... Menj. - csukott el hangja. Yoongira néztem.
- Yoongi én...
- Menj! Menj... Mielőtt még meggondolnám magam...- ordított rám.
Tovább mentem, de legbelül mardosott a lelkiismeret. Ő fogvatartott, gyilkolt...
El kell menned! A szoba ajtajához értem. Mégegyszer ránéztem Yoongira. Tudom, hogy szomorú...., de látni akarom JUNKOOK - ot. Yoongi még mindig engem nézett. Szemei késként szúrtak belém. Futni kezdtem. Éreztem, hogy szívem egyre hevesebben dobog. Tudtam, hogy már nincs messze. Kiugrottam az ablakon és a kerítést is könnyedén átmásztam. A járdán álltam. És most? Hogyan tovább? Nem tudom hol van JUNKOOK. De szerencsére megtartottam a telefont amit Yoongitól kaptam, hogy felhívhassam a nővéremet. Tácsáztam a számát, majd felhívtam. Remrgő kézzel nyomtam rá a
Hívás gombra. Egy rövid ideig kicsengett, de aztán beleszólt egy álmos hang.
- Ki az? - ásítozott.
- Én vagyok az Haneul. Segítened kell!***
Nem kellett sokat várnom. Maximum 20 percet.
- Szia!
- Szia.
- Szóval miért hívsz éjnek idején, hogy Segítened
Kell meg, hogy te majd mindent elmondaszz útközben csak vigyelek már innen?
YOU ARE READING
The bad side
HorrorMindenkinek létezik egy jó és egy rossz oldala is. Ez alól seenki sem kivétel. Te sem...