Szél, Homok és Csillagok (Javítás Alatt)

idézet

"Sok szerencsét-mondta- Boris, nem felejtelek el. Szia, Popcsik-simogatta meg a kutya fejét. -Vigyázz rá, jó?-nézett rám
Később, már a taxiban és azután újra meg újra lepergett előttem az a pillanat, és csodálkoztam, hogy olyan könnyedén búcsút intettem neki és elsétáltam. Miért nem ragadtam meg a karját, és kértem meg még egyszer utoljára, hogy szálljon be a taxiba, ugyan már baszd meg Boris ez is csak annyi, mint az iskolakerülés, napfelkeltekor már a kukoricatáblák fölött reggeliztünk? Ismertem, tudtam, szinte bármit megtesz, ha a megfelelő módon és megfelelő pillanatban kérik tőle. És amikor hátat fordítottam, már akkor is tudtam, hogy ha még egyszer megkérhetném rá, utánam szaladna és nevetve beugrana a taxiba.
De nem kértem. És végeredményben talán jobb is így...látom be most már, bár egy ideig tiszta szívből sajnáltam. Ám főleg annak örültem, hogy különös, fecsegő, beszédkényszeres állapotban is megálltam, hogy ki ne bökjem, ami a nyelvemen volt, amit soha nem mondtam, bár nagyon jól tudtuk mindketten a nélkül is, hogy kikiabálnám az utcán... természetesen azt, hogy szeretlek.

-Donna Tartt, Az Aranypinty:
Szél, homok és csillagok(364)