Szél, Homok és Csillagok (Javítás Alatt)

19.rész

Három nap telt el, holnap megyünk a szállítmányért. Ennyi idő alatt valamiért visszaestem a jó öreg depressziómba, miszerint minden miattam van. Szerencsére Boris segített. Ilyen rövid még sosem volt. Szokásom szerint újra elmartam magam az egyetlen barátomtól ami már oly' sokszor megtörtént. Csak meg akartam védeni magamtól. Boris nyilvánvalóan nem hagyta ezt. Nem tudom miért csinálom ezt, talán gyermekkori traumám vagy esetleg túl sokáig voltam barátok nélkül? Féltem, hogy megbántom Borist, nagyon féltem. Ugyanis amíg nem volt itt én azt mondhattam a velem egykorúaknak amit akartam. Hiszen leszartam mit gondolnak. Borisszal már sokkal erősebb annál a kapcsolatunk mint, hogy apró dolgokon vitázzunk. Csak vagyok annyira nehéz eset, hogy ezt néha elfelejtem, vagyis inkább nem akarok rá emlékezni. Pedig egyatálan nem jó ez sem nekem, sem másnak. Egyébként rájöttem, hogy nem szeretem magam. Magamnál jobban a rossz emlékeket a utálom. Mert kísértenek nehogy, azt gondolja bárki is, hogy el akarom felejteni Anyámat, Őt szeretném vissza kapni. Talán nem is a festmény hiányzik. Hanem Ő. A festmény csak rá emlékeztet amikor velem van olyan mintha ő is itt lenne. De mivel Őt nem kaphatom vissza az Aranypintyet pedig valahogy vissza szerzem.

                            .....

-Potter gáz van, elfogyott az összes létező drogunk.
-Nem fogjuk ellopni elvisszük a buliba és kész, te pedig elmész a gyűlésekre ez a második napod amikor tiszta vagy. Nagyon rám ijesztettél. Ugyanis Boris teljesen kiütötte magát múltkor.
-Én is ott leszek veled.

-Boris kérlek mond el nekünk miért vagy itt.
-Bassza meg.-mondta halkan.
-Sziasztok, Boris vagyok.
-Szia Boris!-mondták egyszerre.Két napja tiszta. Valami olyat toltam amiről azt sem tudtam mi volt. Nem tudom, hogy mi történt de az alapján ahogy Potter...Theo rám nézett tudtam, hogy akár mi is volt amit toltam, azt nem kellett volna mert megijedt. Ráijesztettem, akkor úgy döntöttem,hogy megpróbálok megváltozni mert tartozom ennyivel nekik és mindenki másnak aki szeret engem, bár csak két ilyen ember van szerintem. A legnehezebb rész az, hogy talán magamnak is tartozom ennyivel, idővel remélem jobb lesz.Nem csak -e miatt,a pénz hiány miatt is változnom kell. Nem hívott Potter mentőt mivel tudta, hogy kell kezelni.
Nem garantálom, hogy továbbra is tiszta leszek, de próbálkozom. Mindent megteszek, de gyenge vagyok. De ez így semmi képpen sem mehet tovább. Nagyom furcsa igazából, hogy mikor felkelek nem az az első dolgom, hogy bevegyek valamit.
-Köszönjük Boris.-válaszolta egy középkorú,fekete hajú,mosolygós nő.
A többiek elkezdték Borist tapsolni. Büszke voltam rá. Nagyon is.
-Büszke vagyok rád, Boris.
-Kösz.
Az út csendben telt haza felé. Megint olyan gyönyörű kék volt az ég mint aznap este mikor eljöttem apámtól, vagyis akkor már inkább Xandrától. Az az este évekig minden nap lejátszódott a fejemben,mára már alig emlékszem rá. De az ég az megmaradt és szerintem örökre meg is fog.

Sziasztok. Kérlek vote-oljatok, kommentteljetek ha szeretnétek. Köszönöm, hogy elolvastátok, remélem tetszett.
Amúgy mivel töltitek a karantént, mit csináltok?Az online oktatást nektek, hogy tetszik?