Szél, Homok és Csillagok (Javítás Alatt)

10.rész

-Jó reggelt Hobie-köszöntem

-Szervusz Theo! Las Vegasba kell mennünk, a barátodat baleset érte.

Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Mi van ha meghal? Nem veszthetem el őt is. Hirtelen úgy éreztem, hogy elájulok. Alig kaptam levegőt.

-Theo jól vagy?-nézett rám Hobie

-Igen.

-Akkor szedd össze a cuccod.

-Rendben.

Azon tűnődtem, hogy mi legyen az aranypintyel. Vigyem magammal vagy hagyjam itthon. Úgy döntöttem itt hagyom, az ágy alatt. Csaknem törnek be ide. Nem hinném, hogy bárki be tudna jönni, de azért aggódom emiatt is.

-Theo-kiáltott Hobie-Most megy el Pippa köszönj el tőle.

-Szia Pippa!

-Szia, minden rendben lesz.-simogatta meg a karom és kisétált.

Lassan kirángattam a bőröndöm a szobából. Hobiehoz fordultam.

-Mi történt vele?

-Elütötte az autó. Valami Xandra volt azt hiszem

-Xandra?-durrant el az agyam ajkamba harapva mentem a kocsihoz, nehogy elengedjek egy vagy két kurva anyád Xandrát.

Az út baromi hosszú volt. Végre megérkeztünk. Ki volt a kórház előtt, hát Xandra.

-Szia Theo!-nyávogta, közben rágózott. Természetesen, Xandra már csak ilyen, hogy is felejthetném el.

-Xandra! Hobie mikor mehetünk be Borishoz?

-Már bemehetsz.-mondta

Lassan becsuktam magam mögött az ajtót, félve ránéztem.

-Azért ennyire nem vagyok csúnya, Potter.

-Boris.-rohantam oda hozzá.

Leültem a székre. Közelebb hoztam Borishoz.

-Nyugi, nem haltam meg csak a lábam tört el meg agyrázkódásom volt. Meg majdnem meghaltam.

-Xandra direkt csinálta?

-Szerintem igen. De be is voltam állva.

-Kotkutól volt a drog?

-Mi van Potter? Féltékeny vagy?-röhögött

-Nem is-csaptam meg az ágy szélét.

-Már azt hittem betegen is agyonversz.-kuncogott

-Rohadj meg!-nevettem már én is.

-Te rohadj meg. Popcsik hol van?

-Hobie egyik barátjánál.

-Na megnyugodtam. Ennek a kurvának a kezébe ne add.

-Most már te is utálod, Xandrát?

-Ja, annyira nem szép azért, hogy elüssön.

-Hát nem. De szerintem alapból csúnya.

-Azért nem.

-Pippa sokkal szebb, meg Pen is

-Ki az a Pen?

-Na ki a féltékeny?-nevettem már én is

-Egyértelműen te.

-És Hobie is itt van?-erre pont be is lépett

-Szia, Boris!

-Szervusz Hobie, köszönöm, hogy eljöttetek.

-Semmiség, az a fő, hogy haza juttassunk. Már jöhetsz is. Aláírtam a papírokat.

-Rendben, amúgy is megvan, amiért idejöttem.

Ki segítettük Borist. A mankójával egész jól boldogult. Nagyon jól szórakoztunk hazafelé. Nevettünk így sokkal rövidebbnek tűnt az út. Becipeltük a bőröndöket és Borist. Ami ott fogadott. Arra nem számítottam. Egy pillanat alatt leforgott előttem az életem.

És boldog új évet mindenkinek, ez volt az idei utolsó fejezet tőlem.
(Szerk. 2021-ből : Én itt boldog új éveket kívángattam 86-szor, erre itt volt a korona, katasztrófa,  jövőre tuti, hogy nem kívánok egyszer sem.😂 Vigyázzatok magatokra és másokra, ha ezt most olvassátok vagy esetleg vissza.❤)