Szél, Homok és Csillagok (Javítás Alatt)

18.rész

    Kedd van, reggel hét  kávét iszunk és közben arról mesélünk Hobienak mi lesz ma, semmi. De, hogy ne bántsam meg elmeséltem, hogy ma megyek könyvtárba és kiveszem a Közönyt,  A. Camus-tól. Elmondtam neki milyen izgatott vagyok miatta. Talán nem is hazudtam, régóta érdekelt már ez a könyv de azért nyilván túloztam. Boris azt mesélte egy orosz szótárból fogja ma feleleveníteni az orosz tudását, ami számomra még mindig felfoghatatlanul tökéletes és sokrétű volt. Szerinte amióta New Yorkban él velem, már kevésbé van orosz akcentusa, ami szent igaz volt vagy csak nekem nem tűnt fel amire több esély van mivel amióta itt van minden időnket együtt töltjük és én vagyok a legboldogabb emiatt.A tömegközlekedés ma sem vált előnyünkre, rögtön tíz perc késéssel indítottuk a a napot. A következő hét óránk után rohantunk le a lépcsőn jó,hogy el nem estünk. Teljesen belemélyedtem a könyvbe minden sorát, szavát szinte ittam. Alig vettem észre, hogy az egyik  oldal tetejére fel van írva valami, pontosabban a sorokra is lógott egy kicsit elégé görbe, kicsi szinte olvashatatlan betűkkel.

"Te biztosan a híres Potter vagy. Mond meg Boriskának, hogy más megoldás is van. Látom,  gyermekeim a pénz gyűjtés nem megy. Szóval egy játékot kell teljesítenetek és tiétek a kis csaj aki már nagyon idegesít. Mindig ki akartam próbálni valakin ezt. Egyre veszélyesebb próbák lesznek  rajtatok áll kell -e, a kicsi lány."

Az oldal egy papír kirakóssal volt megjelölve. Megmutattam Borisnak.

-Ez meg mit jelent?-nyújtottam felé.

-Volt az a könyv, láttam valami kirakós. Gyorsan felállt és elrohant a bal oldali polcsor felé. 62/Kirakós játék, Borisz kinyitja a könyvet és kivesz belőle egy másik lapot.

"Okosak vagytok látom. Itt a pénz vigyetek az ikrek által szervezett buliba  drogot amit a lakásotok melletti utca negyedig házában a nyolcas kapucsengőre csengetve találtok meg. Ne a saját nevedet mondjátok!"

-Elmondjuk Hobienak?

-Nem, nem hagyná.-felelte -ezt nekünk kettőnknek kell megoldanunk, Potter.

-Tudom.

Vissza gondolva talán ezt a lépést csesztük el a legjobban. Azt, hogy  Hobieval  megint nem voltunk őszinték. Mert segített volna ebben is. De hát gyerekek voltunk akkor is ha érettebbek a korunknál. Emlékszem mennyire mutattuk az erőset akkor, azt,hogy nem félünk de jól tudtuk mind a ketten egymásról, hogy talán ennyire még sohasem féltem és valószínűleg Boris sem.