Szél, Homok és Csillagok (Javítás Alatt)

6.rész

Hogyan tovább? Mi lesz, ha Boris kárt tesz magában? Nem bírom tartani az iramot a saját életemmel. Megfogadtam, hogy nem adom fel. 

De elfáradtam, egyszerűen csak elfáradtam. Elővettem egy üveg vodkát és leültem fürdőszoba hideg padlójára és a csempének döntöttem a fejem. Pár órának tűnő perc vagy óra múlva valamennyire lenyugodtam. Az ital felét megittam. 

Nem tudom mennyi ideje feküdhetettem a fürdő közepén, amikor valaki benyitott. Boris volt az. Mondjuk elég rosszul láttam őt. Alapból félhomály uralkodott a helységben, csak a hold és az utca fénye világította meg a függönyt. De a göndör barátomat félholtan az erdő sötétjében is felismerném.

-Potter, jól vagy?-őszintén mondtam volna, hogy igen, de a kezemet nem tudtam megmozdítani csak annyit tudtam kinyögni, hogy mindjárt.

Egy kis idő múlva, lassan szédülve és émelyegve felültem. Neki döntöttem a fejem a falnak. Annyi mindent mondhattam volna, egy ideig csak ültem Borisszal szemben a sötétben. Szavak nélkül is tudtuk mit akar a másik. Nem kellett sajnálkoznom hangosan, tudta Ő abból is, ahogy ránéztem. Tudta, hogy tudom, hogy bármennyire is verte és bántotta az apja, akkor is szerette. Egyszerűen szörnyű volt így látni. Ahogy ott ült ő is a falnak támaszkodva, teljesen józanul. A kisírt szemeivel, kócos göndör fürtjeivel. Bárki ránézett volna elsírta volna magát. Egy összetört szívet látott volna. Egy fájdalommal teli fiatalt. Én azt hittem majd tudatlan állapotban tér haza, de ennél az is jobb lett volna. Úgy látszik felmérte, amit nekem nem sikerült, hogy ebben a helyzetben nem segít semmit. Nem volt önmaga. Már csukva volt a szeme. Ezelőtt még sohasem láttam sírni. De most ott folytak le az arcán az apró könnycseppek. Úgy éreztem most kellene megszólalnom, de nem tudtam mit mondjak.-B-Boris-folytattam volna a mondatom, de inkább csak megöleltem. Nyakamba fúrta a fejét és elkezdett zokogni.- Megoldjuk.-próbáltam nyugtatni. De ő csak sírt.

-Tudom, hogy nem kéne, de néha azt éreztem megérdemlem, hogy verjen. Amikor őt utáltam valahogy magamat is utáltam. Bármennyire is örülni akarok, hogy nem kell látnom többet, csak börtöni látogatásokkor, de nem tudok. Nem akarom, hogy börtönbe menjen. És belegondoltam, hogy az ügyfelei rajtam akarhatják behajtani az adósságait.

-Először is nem vagy hibás, Boris! Másodszor, valahogy csak túljutunk ezen.-próbáltam összeszedni magam és valahogy egy épkézláb mondatot összeszedni

-Remélem!-mondta-Valahogy boldogabb vagyok, ha távol vagyok az apámtól, de ez nem azt jelenti, hogy rosszat akarok neki. Eléggé megviselt, sajnálom, hogy megint csak úgy itt hagytalak, de tényleg csak a kutyát terveztem sétálni, vinni. Egyébként Popper kint alszik a nappaliban.