Száguldás és szerelem (Befejezett)

4 fejezet

Miután beütünk a kocsiba egyből, be is kapcsolta rajta a gyerekzárat. Bár azt be kell vallani gyönyörű kocsija van, nagyon jó ízléssel rendelkezik. És ez nem csak az autóján figyelhető meg, hanem az öltözködésén is.

-És most amúgy hova is megyünk?-töröm meg a csented.

-Mint már mondtam vacsorázni.-válaszolja miközben az utat figyeli.

-Szerintem engem ki is rakhatsz itt mondjuk, tökéletes lesz.-próbálok szabadulni innen, de ő mintha meg sem hallaná megy tovább.

-Nem raklak ki. Hacsak...-húzza el a mondatot.

-Hacsak?-kérdezem unottan, mert tudom hogy csak ezt akarta.

-Már mondtam, hogy farkas éhes vagyok. Lehetnél mondjuk te a piroska.-szélesedik a vigyora.

-Adam fejezd be, akkor inkább elmegyek veled vacsorázni.-adom be a derekamat.

-Rendben, de nem mintha lenne most választásod.

-Ó, de szemét vagy.

-De te szeretni fogod ezt a szemetet.-néz most először a szemembe.

-Csak szeretnéd.-szólok vissza.

-Szeretném.-halkul el a hangja, de pár pillanat múlva újra magabiztosan szólal meg.- Remélem tudod, hogy én amit akarok azt meg is szerzem. És ez alól te sem vagy kivétel.

-Ó, na ne. Ezt nehogy már te döntsd el.-förmedek rá.-Még van bőr a képeden, hogy...-kezdeném, de egyből félbe is szakít.

-Megjöttünk.-száll ki és kinyitja nekem az ajtót. Majd megfogja a kezemet és bevezet ebbe a puccos étterembe. Szóval ez a terve. Azt hiszi hogyha, majd a nyilvánosság előtt leszünk akkor nem fogok jelenetet rendezni és azt csinál velem amit akar. Hát ezt benézte. Tényleg ezt hittem, de amint beléptünk az ajtón azonnal elszállt minden bátorságom, mert az egész tele volt dugig volt emberekkel.

-talán valami baj van?-teszi fel a kérdést tetetett aggódással.

-Igen, semmi baj nincsen.-villantok egy műmosolyt, majd a pincér egy asztalhoz vezet oda minket.

-Mit hozhatok önöknek?

-Mind a ketten a 7-es ajánlatot kérjük és desszertnek pedig a 3-at.-néz fel az étlapból. Marha jó nekem választanom sem kellett, ezt utálom benne nem hagy választási lehetőséget.

-És italt mit hozhatok önöknek?-jegyzeteli le a rendelésünket.

-Mind a ketten vörösbort szeretnénk.-adja vissza a lapokat.

-Rendben, pár pillanat és hozom.-veszi el azokat.

-Tessék.-önti ki nekem a bort.

-Nem vagy, te ehhez egy kicsit fiatal? A törvény engedi, hogy igyál alkoholt, kisfiú?-bököm oda neki gúnyolódva.

-Igen, képzeld.-viszonozza a gúnyos mosolyomat.-És neked mami nem kéne már ágyban lenned?

-Lennék ha valaki meg nem gátolt volna ebben.-kontrázok rá.

-Hát nem hagyhatom, hogy egyedül legyél abban a lakásban, nehogy valami bajod essen. De remélem látod milyen figyelmes is vagyok, még vacsorázni is elviszlek előtte. Nehogy éhen maradj.

-Tudod egyesek tudnak főzni. Tudod azt nem árt tudni, ha életben akarsz maradni.-viszonzom a gesztusát és a lekezelő hangsúlyát.

-Jól van akkor beszélgessünk.-könyököl rá az asztalra.

-Úgy csinálsz mintha nem is azt tennénk.-forgatom meg a szememet.

-Ne forgasd mert kiesik.

-Elnézést kérhetek egy képet?-kérdezi egy férfi.

-Persze.-mondja Adam, majd megcsinálják és kér még egy autógrammot.

-Köszönöm, nagyon csinos a barátnője.-jegyzi meg.

-Tudom.-néz a szemembe.

-Remélem tudod, hogy már kezd elegem lenni ebből. Mond meg az embereknek hogy nem vagyok a barátnőd.-rakom le a kezeimet az asztalra és elkezdem piszkálni a karkötőmet.

-Miért mondjam, nekem így tökéletesen megfelel.-von vállat és rakja a kezeit az enyémekre, és elkezd apró köröket leírni rajta.

-De még kétesek a találgatások nem tudják, hogy biztosan együtt vagyunk-e. Még jó, most még meg tudod mondani.-kezdem el magyarázni.

-Akkor mi lenne, ha egyértelművé tennénk a pletykákat?-de ez inkább hangzott kijelentésnek, mint kérdésnek. Egyből a boxban ahol ülünk közelebb csusszant hozzám és magához rántott majd mohón az ajkaimra tapadt. Pár másodperc után csalódottan érzékelte, hogy nem vagyok képes viszonozni, ezért ráharapott az alsó ajkamra mire nekem reakció gyaránt elnyíltak egymástól és ezt kihasználva lenyomta a nyelvét a torkomon. Egyszerűen nem tudtam már tovább taszítani így én is viszonoztam a csókot. Ilyenkor áldom a franciákat, hogy kitalálták ezt. 🤣😅Marha jól csókol azt meg kell jegyezni. Pihegve váltunk el egymástól és ahogy körbe néztem láttam, hogy az emberek mögöttünk suttognak miközben minket néznek.

-Te normális vagy?-rivallok rá.

-Teljesen, de ne tagadd te is élvezted.

-Neked elment az eszed. Most mit gondolnak az emberek rólunk?

-Azt hogy van egy csinos barátnőm.-kacsint egyet.

-Á, inkább nem mondok semmit. Adjál még bort, józanul nem lehet téged kibírni.-húzom le a poharamba lévő italt. Majd miután elfogyasztottuk a vacsoránkat és megittunk minimum három üveg bort eléggé spicces állapotban távoztunk. Már a sofőr kint várt minket és elindultunk az én házam felé. Majd miután megjöttünk Adam elküldte a sofőrt, hogy ő bizony itt fogja nálam tölteni az éjszakát. Hiába mondtam neki, hogy kicsukom és aludhat a lábtörlőn hajthatatlan volt.

-Jól van Adam, de akkor a kanapén alszol.-mondom nevetve miközben leveszem a cipőmet. Ha józan lennék tuti, hogy nem engedtem volna be.

-Milyen otthonos.-jegyezi meg.

-Hát ja.-fordulok hozzá, ő meg egyből le is támad és szenvedélyesen megcsókol.

-Tudod mióta várok már erre a csókra?-kérdezi miközben eltűr a fülem mögé egy hajtincset.

-Mióta?-kuncogok a tettén.

-Már 10. óta.-vallja be őszintén .

-10. óta?-lepődök meg.-Hisz akkor én 12.-es voltam akkor ballagtam.

-Igen, én meg akkor jöttem rá, hogy ha már te nem leszel akkor kit fogok majd szivatni és az őrületbe kergetni a beszólásaimmal.

-Akkor hozok ide takarót.-bújok ki az öleléséből, majd kiveszem a szekrényből a pót takarót és a pót párnát.-Jó éjt.-puszilom meg és megyek be a szobámba.

-Most nehogy már így itt hagyj.-kiált utánam, de én már nem törődök vele. Átötözök és próbálok elaludni hajnali fél kettőkor. Még egy csomó ideig forgolódtam, de már csak félálomban. Amikor csak annyit hallok, hogy valaki trappolva jön be és azt mondogatja, hogy.

-Én aztán nem fogok a kanapén aludni azt leshető.-ér ide az ágyhoz, majd bebújik mellém és átkarolja a derekamat.-Tudod ha a mai öltözetedre 8 pontot adtam akkor erre 10-et adok.-utal a hálóingemre. Én erre a kijelentésére elmosolyodok és már csak annyit észlelek, hogy belepuszil a hajamba...