Száguldás és szerelem (Befejezett)

18 fejezet

-Szia John.-köszönök a főnökömnek és felmutatom a biztonságinak a kártyámat, ő meg beenged.

-Szia Lia. Már jól vagy?-kérdezi mosolyogva.

-Persze, jobban.-bólintok.

-Jó akkor ugye Adammel lesz az interjú. Szerintem nem is húzom tovább az időt, majd ott megtalálod abban a kis szobában. A rajongók már tűkön ülve várják a híreket.-csapja össze a a kezeit boldogan.

-Rendben.-bólintok keserűen.

-És ha végeztél akkor beülhetnénk egy kávéra.-köszörüli meg a torkát.

-Rendben, hisz meg kell  beszélnünk az anyagot.-gondolkodok hangosan.

-Akkor itt megvárlak. Mindent elintéztem senki nem fog zavarni titeket. Jó munkát, csak ügyesen Lia.-nyitja ki nekem az ajtót és szinte már "belök" rajta, és már csukódik is. Meglátom, éppen háttal ül nekem. Annyira gáz ez az egész.... Szakítás után itt vagyok bezárva vele... De hát induljon a munka...

-Jó napot Mr. Davids.-veszem fel a tárgyilagos hangomat. Majd csak a magassarkúm kopogását lehet hallani miközben helyet foglalok pontosan vele szemben.

-Lia.-akad el a szava.

-Mr. Davids ugye a balesete miatt ki kell hagynia jó pár futamot, és...-kezdem el keresgélni a füzetemben.

-Lia, hagyjuk ezt a szart. Beszélgessünk.

-Most is azt tesszük Mr. Davids.-válaszolom automatikusan.

-Lia, csak Adam. Tudod mint ahogyan hívni szoktál.-javít ki.

-Ahogyan Mr.Davids óhajtja. Ez esetben csak Adam.

-Végre, köszönöm.-sóhajt egyet.

-Na, de térjünk a lényegre.-kapom el a tekintetemet róla, és a figyelmemet újból a jegyzetfüzetemnek szentelem.

-Tudom, hogy néha egy barom vagyok és azt is, hogy nem szokásom a gondolkodás, de meg kell hogy hallgass, ez az egész teljesen elgondolkodtatott.-túr idegesen a hajába.

-Adam, vesz a kamera, ne most hisztizzél.-szólok rá.

-Leszarom a kamerát, meg kell hogy beszéljük. Nem hagyhatjuk annyiban, Lia én nem tudom annyiban hagyni.-néz mélyen  a szemembe.

-Jó, elég volt Adam.-állok fel és felkapom a táskámat, majd megpróbálok kimenni, de elállja az utamat...-Eressz.-próbálom ellökni a kezét, de csak azt érem el vele, hogy a falnak nyom finoman.

-Megőrülök érted.-motyogja a nyakamba.

-Adam, ne..em szabad. A kamera...-remeg meg a hangom és próbálok valami kifogást kitalálni.

-Köszi, hogy szóltál.-szakad el tőlem, majd fellöki azt párszor bele rúg és rátapos... Igazán ötletes...-Na, akkor most már beszélgethetünk.-terem előttem egy pillanat alatt.

-Nem, nincs miről beszélnünk. Végeztünk egymással Adam és különben is...-kezdenék bele, hogy elmondjam az érveimet, de a szájával elhallgattat...

-Végre, csöndben vagy egy kicsit.-dönti a fejét a homlokomnak.-Nagyon hiányoztál.-dörmögi a fülembe és még mindig borzongás fut végig a testemen a mély baritonja miatt.

-Elég, én nekem ez nem megy.-bújok ki a karjai közt és kirohanok a folyosóra, ahol a fiatal főnökömbe szaladok.

-Mi történt Lia, jól vagy?-néz rám aggódva.

-Igazából nem vagyok valami fényesen.-hazudok rezzenéstelen arccal, de ez félig igaz, mert lelkileg kivagyok...

-Ó, akkor menj haza, és akkor sajnos a délutáni kávézást is le kell mondanunk, akkor így el ne gyere.-mosolyog rám.

-Délutáni kávézás mi? Te szemét.-kérdezi Adam gúnyosan, majd behúz egyet a főnökömnek, és már rá is ugrik.-Ő az enyém, érted?-fojtogatja a főnökömet, akinek már kezd lilulni a feje.

-Adam, kinyírod. Elég.-rángatom le róla és elindulok vele a kijárat felé.-Sajnálom John.-kiáltok vissza, ő meg csak annyit mond, hogy semmi baj.

-Miért nem engedted, hogy megverjem?-kérdezi a dühtől fortyogva.

-Adam, nem üthetsz meg senkit aki velem szóba áll.-fonom magam előtt keresztbe a kezeimet.

-De, igen. Az a hülye főnököd akit én szereztem neked, az most rád startol.-akad ki teljesen.

-Nem is vagyunk együtt.-emelem fel a hangomat.

-Attól még én rohadtul szeretlek.-tárja szét a kezeit tehetetlenül.

-Nem gondolod, hogy elkéstél?-vonom fel a szemöldökömet.

-Szerinted én nem tudom?-suttogja maga elé.-Úgyis vissza szerezlek.-jön vissza a magabiztos énje.

-Persze, na még mit nem.-horkantok fel.

-De és ha ehhez az kell, hogy a fél hím nemű emberiségnek kiüssem a fogát akkor állok elébe.-mosolyodik el.

-Te meg vagy őrülve.-rázom meg a fejemet.

-De csakis miattad.-kacsint rám, majd megfordul.

-Nem fog sikerülni, meg ne próbáld.-szólok utána idegesen.

-A magam ura vagyok, azt csinálok amit akarok, és ebben te sem akadályozhatsz meg Kornélia.-kiabál vissza, majd elhagyja a folyosót...