Száguldás és szerelem (Befejezett)

10 fejezet

-Adam Davids.-kiálltom el magamat amint beérek az ajtón.

-Szia szívem. Milyen volt a munka. Csináltam ebédet, de lehet hogy jobb lenne ha rendelnénk.-köszönt egy puszival.

-Leszarom az ebédet, dugd fel magadnak. Nem akarsz nekem mondani valamit?-vonom fel a szemöldökömet és teszem csípőre a kezeimet.

-Hm..várjunk. Milyen csinos vagy ma, netán fodrásznál voltál?-gondolkodik hangosan.-Á, igazából mindegy nekem van a legyönyörűbb barátnőm a világon.

-Ne nyalizz, tudom mit tettél. Hogy mondhattál fel az én nevemben a saját munkahelyemen? Ha, ha? Válaszolj már az istenit.-emelem meg a hangomat.

-Lia, megtudom magyarázni.

-Mert ugye te mindent megtudsz magyarázni.-szakítom félbe gúnyosan.

-Lia, hallgass már meg.-próbál meg megállítani, de én oda megyek a ruhás szekrényhez és leveszem az utazó táskámat, majd elkezdem bele dobálni a cuccaimat.

-Mit hallgassalak meg? Egy párkapcsolat a bizalomról szól és nem pedig a hazudozásról. A költözésre is beadtam a derekamat. De te neked ez sem volt elég. Elegem van.

-Lia, nem hazudozok, én csak kettőnkért tettem.-próbál meggyőzni.

-Mit hogy adjam fel az én álmomat a te álmodért, mert saját magad sokkal fontosabb másoknál?-állok meg egy pillanatra.

-Sajnálom, Lia. Tényleg szólnom kellett, nem lesz több ilyen ígérem.

-Hát sajnálhatod is, és az biztos hogy nem lesz több ilyen,mert végeztünk.-adom meg a kegyelemdöfést.

-Lia ezt nem mondhatod komolyan, én szeretlek.-próbál megölelni, de kibújok előle.

-Nem Adam sok mindent elnéztem, de ezt nem fogom.-rázom meg a fejemet.

-Lia, kérlek mindent megmagyarázok. Ne menj el.-most már könyörög.

-Adam, ha szeretsz akkor elengedsz.-teszem fel a kezeimet, hogy ne jöjjön közelebb.-Gondolkozz el egy kicsit, légy szíves.-ez volt az utolsó szavam hozzá. Kiléptem a házból és talán örökre az életéből, beszálltam a kocsiba, de azt még tisztán hallottam ahogy káromkodik és egy nagyot belever a falba és hogy eltör egy vázát. Beindítottam a kocsit és felhívtam Lizát, hogy oda mehetek-e.

-Jaj, Lia mi történt?-nyissa ki aggodalmasan az ajtót.

-Kész végeztem vele.-talán ennyi is kellett, mert amint beléptem zokogásban törtem ki.

-Ne sírj, nem éri meg. Lia te egy erős nő vagy. Hozok neked egy teát.-áll fel és elkezdi készíteni az italt. Ezt szeretem Lizában először cselekedik aztán kérdez, ha van valami.

-Liza, itt aludhatok ma nálad? Úgyis ha keresne először a házamhoz menne.-fújom ki az orromat.

-Persze. Milyen kérdés ez?-nevet ki és a kezembe nyomja a forró gőzölgő teámat.

-És pár napig is maradhatok?-próbálom udvariasan közölni vele, hogy itt szeretnék csövezni.

-Maradhatsz nyugi.

-Köszönöm, nagyon hálás vagyok.

-Semmiség, mesélj.-ül le mellém miután ő is elkezdi kortyolgatni a meleg italt.

-Hát ma nagyon csúnyán összevesztünk. A főnököm behívatott az irodába és közölte, hogy szedjem össze a holmiajimat és menjek ahová akarok. Én azt hittem, hogy kirúg, de nem azt mondta hogy én felmondtam nála, jött az email. Azt kiderült, hogy Adam volt. Liza ez már átlépett egy határt. Értem én, hogy szeretne mellettem lenni meg minden, de én nemet mondtam neki. Ezután meg eljöttem, annyit mondtam neki, hogy gondolkozzon el.

-Szerintem jól tetted, bár lehet meg kellett volna hallgatnod, de mindegy. Az biztos hogy szeret téged és adjatok egymásnak pár napot és újra jóban lesztek.

-Persze.-horkantok fel.

-Ő elgondolkozik, te pedig megemészted a tényeket.-válaszol bölcsen...

-Liza kész tények elé állított, mit kellett volna tennem ugráljam körbe?

-Nem azt mondtam, nyilván amit ő tett az nem elfogadható, de szeret téged.

-Mindegy, nem baj hogyha alszok egy kicsit? Nagyon fáradt vagyok.

-Dehogyis, akkor én megyek. Ha bármi van szóljál.-ezután el is ment én meg végig feküdtem a kanapén és egyből el is nyomott az álom....

"-Anya, anya. Segíts elmenekülni apa elől.-fut az ölembe egy kislány nevetve.

-Hova szeretnél elbújni, kicsim?-mosolygok vissza a kicsire aki nagyon hasonlított rám...

-Az öledbe, ott úgyse fog észrevenni, ha átölelsz.-kuncogva búj hozzám közelebb.

-Úgyis megtalállak, meg is vagy.-kapja el a kislány derekát Adam.

-Apaaaa neee.-sikít fel, majd felém fut.-Anya vegyél fel.-nyújtja nekem a kezeit, de nekem ez az érzés olyan ismeretlen.

-Kicsim anya most nem emelhet, tudod a húgi miatt.-mutat Adam a pocakomra ami már tényleg gömbölyödött...-Szia szívem.-köszöntött egy csókkal..."

Majd hirtelen felébredtem egy kopogásra, már pár napja itt vagyok Lizánál, de itt még nem talált meg idáig..

-Liza engedj be, tudom hogy ott van Lia. Csak had beszéljek vele.-dörömböl.

-Adam, most jobb lesz ha elmész.-szól vissza Liza.

-Akkor legalább annyit mondj meg hogy jól van?-kérdezi lemondó hangsúllyal.

-Jobban, de most menj el.-ez volt az utolsó mondat el is ment.

-Ő volt az.-suttogom.

-Igen, nem akarsz utána menni?-néz rám.

-Hogy érted?-ráncolom össze a homlokomat.

-Ő most megy 200-al mert megy a gépe, neked meg van jegyed az egy órával későbbi járatra.

-Honnan?-lepődök meg.

-A fogtündértől, mégis honnan?-néz rám furán.

-Menj pakolni aztán nyomás a reptér.-több sem kellett elindultam pakolni, majd utána a szerelmem után... Irány Hollandia...