Száguldás és szerelem (Befejezett)

9 fejezet

-Hogy mondtad?-lepődök meg teljesen.

-Komolyan összeköltöztök? Én annyira örülök nektek. És remélem majd lesz sok kisunokám.-mosolyog ránk őszíntén, nem nagyon láttam őt még ilyen boldognak..

-Anya finom volt, de tele vagyok én szerintem felmegyek a szobámba Adammel.-állok fel és elindulok felfele.

-Oké, ne feledd a szobád hangszigetelt én nem hallok semmit, ne érezzétek zavarban magatokat.-kiállt utánnunk.

-Anya.-visítok fel hisztérikusan, ez olyan gáz..

-Igen, mit szerettél volna?-csukja be maga mögött az ajtót.

-Adam, te nem vagy normális. Nem fogok hozzád költözni, miért mondtad ezt anyámnak?

-Mert hozzám fogsz és kész.-jelenti ki.

-Ilyenkor úgy utállak. Mert egy arrogáns irányításmániás seggfej vagy. Baszódjál meg.-próbálok kimenni az ajtón, de az zárva van.

-Netalántán ezt keresed?-lobálja meg a kulcsot a szemem előtt.-Én pedig azt hittem, hogy szeretsz. De ha kell a kulcs akkor vedd el.-ejti bele a pólójába azt.

-Adam, nincs kedvem a hülye játékaidhoz. Add ide. Hívok egy taxit és haza megyek a lakásomra.-hangsúlyozom ki azt a szót.

-Dehogy mész velem jöttél és velem is mész. És velem jössz haza a mi házunkba.-teszi ugyanazt mint én.

-Te olyan seggfej vagy. Ki nem állhatlak.-duzzogok, mint egy gyerek.

-Vedd el.-nyújtja ki a nyelvét és előjön a játékos énje.

-Rendben, de utána egyből megyek is.-sóhajtok megadóan. Elé lépek és belenyúlok a fölsőjébe majd elkezdem kitapogatni a kidolgozott felsőtestét, már vagy öt perce ezt csinálom, de nem találom a kulcsot.-Adam hol a kulcs?-vonom fel a szemöldökömet.

-Talán belecsúszott a gatyámba.-gondolkozik hangosan.-Sőt kijelenthetem hogy biztosan ott van.-vigyorog mint a vadalma. Én mintha a fogamat húznák, belenyúlok a gatyájába és gyorsan kihúzom onnét a kulcsot, de nem is olyan gyorsan úgylátszik, mert érzem hogy az érintésemre hogy reagál a férfiassága...

-Akkor én mentem, pá.-sietek az ajtóhoz, de ő ismételten visszaránt.

-Így akarsz itt hagyni?-néz le a gatyájára.

-Igen, talán valami ellenvetésed van?-vonom fel a szemöldökömet.

-Lia, ne legyél már megsértődve. Szeretlek és szeretnék melletted lenni, veled feküdni veled kelni. Szeretnék része lenni az életednek. Lia te vagy életem szerelme, én nélküled nem élném túl.-tapad az ajkaimra és nyom le a régi ágyamra...

5 nappal később:

Végül elérte amit akart, mert elkezdtem átcuccolni hozzá. Lassan már kijelenthetem, hogy itt lakok. Egyre jobban kezdünk összeszokni és amikor a munkahelyemen egyedül vagyok, egyszerűen nem bírom elviselni a hiányát. Nem is tudom, hogy hogy lesz ha majd elmegy a versenyekre. Sokkal kevesebb időnk lesz egymásra. De most minden pillanatát próbáljuk kiélvezni. Közös programokra megyünk és együtt vacsorázunk meg ilyenek. Tényleg most érzem azt, hogy boldog vagyok és szerelmes. Régen nem is értettem, hogy mi jó a szerelemben, de most már megtudom érteni amit a filmekben láttam. Egyfolytában azt várod, hogy vele lehess, amikor látod a pillangók felébrednek a hasadban, hevesebben kezd el verni a szíved, a gondolataidat leginkább ő köti le. Igen, ha ezek megvannak biztos, hogy szerelmes vagy én is ugyanezeket érzem. És ezek az érzések megfizethetetlenek.

-Lia, gyere be kérlek az irodámba.-hívat a főnök az irodájába. Vajon mit rontottam el? vagy mi lehet a gond.

-Igen, miért hívatott?-kérdezem miután becsuktam magam mögött az ajtót.

-Itt vannak a papírjaid és a végkielégítésed. Köszönöm az itt eltőltött éveidet és a továbbiakban tovább sok sikert.-mondja el monológszerűen a betanult szöveget.

-Várjunk, maga kirúg?-düllednek ki a szemeim.

-Dehogyis, hát maga mondott fel. Maga írt nekem egy emailt meg bent volt a szupersztár barátja is, hogy azonnali hatállyal felmondasz, mert a következő versenyen részt kell venned, és kaptál egy sokkal jobb munkaajánlatot.

-Öhm értem, akkor köszönöm.-próbálok valami értelmeset kinyögni.

-Szedd össze a holmidat és távozz. A soha viszont nem látásra.-neveti el magát, mekkora egy parasztot... Amint hazaértem kicsinálom Adamet...