Száguldás és szerelem (Befejezett)

Epilógus

Két évvel később:

Mi is az a szerelem? Mások szerint valaki iránt valami kötődés, valaki szerint vágy, de vannak olyanok akik azt állítják, hogy az idő múlásával az egész szerelem dolog szeretetté lényegül. És ebből jönnek a következő gondolatot, hisz a szerelem és a szeretet az két külön fogalom. Akkor most mihez kezdjünk? De én a mai napig állítom, hogy a szerelmem iránta nem csökkent, sőt mások elől rejtve van ő az én titokzatos idegenem, de mi lett volna ha a húgom nem mondja, hogy bele is botolhatok a nagy ő be? Akkor nem is találkoztunk volna? 

Mindegy, már eltelt egy csomó idő és nem találkoztunk. Ő tiszteletbe tartotta a döntésemet és én is megpróbáltam a sajátomat, de olyan nehéz volt... Csak a hírekből hallottam róla. És valamilyen szinten megnyugtatott, hogy nem volt komolya kapcsolata. Mondjuk nekem se, mindenkit vissza utasítottam, csak a karrieremre összpontosítottam... Amit szépen lassan felépítettem és most itt ülök a könyvemnek a dedikálásán és sorba írom alá az általam írt könyveket. Úgy gondoltam ha már az újságírás ment, akkor egy próbát ez is meg fog. 

-Kinek dedikálhatom?-kérdezem a következő olvasótól.

-Adamnek, csak Adamnek.-hallom meg azt a nevet akivel már két éve nem találkoztam. Lassan felnézek rá és végig nézek rajta. Még férfiasabb lett, vagy csak a borosta teszi ezt, de egyből be is indítja az ember fantáziáját...  Most mit mondjak írónak mondanak vagy mi a szösz...  Fekete farmert és egy fehér pólót viselt az arcán pedig ott volt az a kacér vigyor ami engem is mosolygásra késztetett, kihúzta a zsebéből a kocsikulcsot és meglóbálta a szemem előtt. Én csapot papot ott hagyva felálltam és kisiettem vele az autójához, de  a jármű előtt megálltunk. És ott szerencsétlenkedtünk meg zavarban voltunk, én az elismert író és a világbajnok pilóta. Így vissza gondolva röhejes volt az egész helyzet... Beültünk a kocsiba, majd a sebváltóra tette a kezét és mélyen a szemembe nézett, majd megtörte a csendet...

-Remélem a túlfűtött szex jeleneteidet a könyvedbe rólam mintáztad... Mert tudod rémlett miközben olvastam, hogy én is valami olyasmit műveltem veled a konyhapulton.-kanyarodik ki szórakozottan, én meg halkan felnevetek. És megnyugodok...

Nem is tudom, hogy lehettem ilyen buta, hogy azt hittem hogy a mi történetünk ennyi volt...

Mert a szemében láttam, hogy a mi történetünk csak most kezdődik...