Száguldás és szerelem (Befejezett)

11 fejezet

Most szállt le a gépem Hollandiában, fogtam egy taxit és bediktáltam a hotel címét ahol meg szállt Adam. Röpke fél óra alatt ott is voltam, majd a recepcióssal egy nagy veszekedés után, megtudtam hogy melyik szobában van az én pilótám. Amint az ajtója elé értem, bekopogtam és vártam. Mást nem is tudtam volna tenni.

-Mondtam már, hogy nem kérek takarítást, mit nem lehet ezen érteni? Hát az anyjuk pi..-akad el a szava amikor meglát engem.

-Szia Adam.-intek neki bénán.

-Most álmodok vagy tényleg itt vagy?-kérdezi hitetlenkedve.

-Itt vagyok Adam, de nem akarsz beengedni?

-De gyere csak.-áll el az útból.

-Csak egy ágy van. Akkor kénytelenek leszünk együtt aludni.-húzom el a számat.

-Hm.. milyen kár.-lép mögém és öleli át a derekamat.-Sajnálom Lia. Tényleg nagyon.-fordít magával szembe és néz bűnbánóan a szemembe.

-Adam, már megtörtént én meg kezdem elfogadni. És amúgy is nincs munkám.-vonom meg a vállamat.

-De lehet, hogy akadna neked egy kis munka.-köszörüli meg a torkát.

-Hogy érted?-ráncolom a homlokomat.

-Hát bűntudatom volt amiért csak úgy felmondottam a nevedben, ezért intéztem neked egy munkát. Amiben az lenne a feladatod, hogy leírod hogy mi történik a versenyeken. Kicsit olyan , mint az újságírás csak te a Rorma1-ről fogsz írni.-magyarázza félve a válaszomtól.

-Öhm...köszönöm, de én nem szeretném azt, hogy csak azért vegyenek fel, mert te intézted ezt a helyet nekem.-rázom meg a fejemet.

-Igazából megmutattam nekik a munkáidat és tetszett nekik, szóval fel vagy véve.-nevet fel.

-Szeretlek Adam.-megyek közelebb és csókolom meg.

-Én is nagyon, annyira hiányzott ez.-dönti a homlokát az enyémnek.

Csütörtökön volt a sajtó nap. Oda Adamet nem kísértem el, de az idő mérőre már igen. És ez az egész hely egy csoda. Máshogy nem is tudnám kifejezni. Ilyen területen még sosem jártam, de már bánom hogy előbb nem jöttem el ide. Imádom Hollandiát, az emberek nagyon kedvesek és az egész város teljesen letisztult. Kár hogy nem tudtunk körülnézni, de majd el kell ide jönnünk úgy hogyha nem lesz verseny. Felmutatva a VIP-es kártyámat biccentek az őr felé és bemegyek a Boxba. Majd innen fogom nézni a futamot. Annyi ember van itt, lelkes rajongók. Ahogyan szúrkolni fognak el nem tudom képzelni, hogy milyen lesz, de majd úgyis nemsokára megtudom. Pár perc és elkezdődik a legelső futam. Tűkön ülve várom, hogy mikor fognak felsorakozni a kocsik a rajtnál. Innen nézve a pálya nem is tűnik nagynak, de amúgy amikor Adammel voltam és néztük a pálya rajzait akkor az ember nem is képzelni, hogy ez a pálya 4, 307 km. És az itt jelenlévő versenyzők 71 kört fognak menni. Innen most indulni fog a hazai versenyző is Verstappen. Istenem azt a srácot mennyire bírom. Kicsit elkalandoztam, mert már a kocsik a rajtnál álltak. Egyből ki is szúrtam a Ferrari jelét a piros kocsit az én párom számával rajta. A 12-es számmal indul. És már el is indult a verseny. Tényleg így itt jobban át lehet élni ezt az élményt. És Adamnek milyen élménye is lehet, úristen egyszer de szívesen kipróbálnék egy ilyet. Adam felgyorsított a kanyar után és újból egyenesbe jött, meg előzte az egyik vetélytársát. És már előrébb is került. Most éppen az ötvenedik körnél tartunk és az ötödik helyen áll. Ha jól csinálja akkor dobogós is lehet. Annyira szurkolok neki a tömeggel együtt. Csodálatos nézni ahogy ez a nagy tömeg szurkol azért, hogy az ő szeretett versenyzőjük megnyerje a Holland nagydíjat. Már csak egy kör maradt a versenyből és már majdnem beértek a célba, de Adam az utolsó pillanatban megelőzte a Mercedes pilótáját ezzel dobogóra juttatva magát. Igaz a versenyt nem nyerte meg, de én nagyon büszke vagyok rá így is. Egyből rohanok is le a megbeszélt helyre és ott várom Adamet.

-Nagyon büszke vagyok rád szívem.-csókolom meg és az sem érdekel hogy teljesen le van izzadva és a ruhájából csavarni lehetne a vízet.

-Hát igen, ezt a versenyt Maxnek kellett megnyernie. Ő neki ez hazai pálya.-vonja meg a vállát.-Gratuláltam neki és ünnepeltünk, majd fel mentünk a pódiumra és ott pezsgőt bontottunk és Max leöntötte a rajongókat. - nevet fel halkan.

-Nem vagy éhes? Mert én már nagyon.-kérdezem meg tőle.

-De gyere együnk.-kulcsolja össze a kezeinket.

-Ilyenkor annyira örülök, hogy VIP belépésed van.-sóhajtok mosolyogva...