Lᴏᴠᴇ ғᴏʀ Cʜʀɪsᴛᴍᴀs ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

Első rész

*Lisa szemszöge*

Fények.

Bármerre néztem az apró kávézóba hol tengettem napjaim, csakis ezeket a fénylő pontokat véltem felfedezni.

Pár évvel ezelőtt még csillogó szemekkel csodáltam a több száz fénylő pontot, ám akkorra már teljesen kihalt belőlem a karácsony szelleme. Unott arckifejezéssel felszerelt arcomat a pulton piheni kezemnek támasztottam, majd tekintetemet körbevezettem az üzlet félhomályba borult belsején.

A hatalmas ablakokon át beszűrődtek az utcai lámpák sárgás fénye s a járda mellett helyet kapó fákra aggatott fénysorok fényei is. A helységben egyetlen egy lámpa sem volt felkapcsolva, csupán a bent lévő füzérek s a sarokban lévő karácsonyfa világította be az egész kávézót.

Ennyit érnek a kívánságok... Semmit. -sóhajtottam fel, ezzel megtörve a bent uralkodó hatalmas csendet. 

Holnap lesz tíz éve, hogy elmondtam az első, s egyben utolsó kívánságomat is... Azt mondták teljesülni fog...

Szomorkásan fektettem el felsőtestemet a pulton, majd lehunytam pilláimat s várni kezdtem. Igazából, még én sem tudtam pontosan, hogy mire is vártam. Talán egy- két vendégre kik elűzik unalmam, bár nem sok esélyt láttam erre a kint uralkodó hidegnek köszönhetően, hiszen ki az a bolond aki ilyenkor kimerészkedik?!

Pár másodperc múlva viszont már meg is hallottam, hogy lenyomódik az üzletajtó kilincse, majd csilingelve kinyílik az s belép rajta egy sötét alak.

- Jó estét. -emeltem fel lassan fejem, miközben kieresztettem rekedtes hangom.

- Ennyire ne lelkesedj. -hallottam meg az ismerős hangot, mire arcomon megjelent egy halvány mosoly.

- Chaeyoung. -ejtettem ki mosolyogva nevét. - Mit szeretnél? -érdeklődtem miközben kiegyenesedtem s nyújtózkodtam egy nagyot.

- Hm... -gondolkodott el. -Legyen a szokásos. -vette le kabátját, amit fel is akasztott az ajtó mellett lévő fogasra.

- Értettem. -kuncogtam fel, majd leguggoltam s kutatni kezdtem a forrócsoki porok után.

- Látom nincs valami nagy forgalom. -hallottam meg a lány nevetését közelebbről.

- Nem látsz jól Chaeng? -pattantam elő hirtelen a pult mögül, kezemben a sikeresen megtalált forrócsoki porral teli tasakkal. -Csak úgy dagadunk a vendégektől ezen a csodás estén. -mutattam végig a kihalt helységen.

- Ó, igaz is. Woongie itt van. -utalt az üzlet sarkában lévő karácsonyfára mit még pár nappal ezelőtt neveztünk el.

- Ő már törzsvendég. -nyitottam ki mosolyogva a kezemben lévő tasakot.

- Na szép. -fonta össze maga előtt kezeit a lány. -Megfosztott a rangomtól. -játszotta a sértődöttet. -Pedig... -kezdett el kutatni táskájában. -Még tíz százalék kedvezményem is van. -biggyesztette le alsó ajkát.

- Nyugodj meg. -legyintettem. -Lehet, hogy ő a törzsvendég, de te viszont a sztárvendég vagy.- nevettem fel, mire az előttem ülő is nevetésbe tört ki.

Miután sikeresen lenyugodtunk kezembe vettem Chaeng kedvenc bögréjét, majd beleöntöttem a tasak tartalmát, mi igencsak kiporzott, így miután elérte orromat a porfelhő egy hatalmasat tüsszentettem.

- Egészségedre. -tört ki ismét a nevetés Chaeyoung-ból.

- Ez nem az én napom. -szipogtam. -Sőt, nem is az én hónapom. -mondtam halkan, majd előkaptam a zsebemből egy zsebkendőt s megtörölgettem vele az orromat.