Lᴏᴠᴇ ғᴏʀ Cʜʀɪsᴛᴍᴀs ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

Hatodik rész

Félálomba merülve feküdtem a puha s meleg ágyamban, de hirtelen ezt az állapotot egy, a derekamon landoló kéz törte meg.

Ijedten kaptam fel a fejemet, majd rápillantottam a rajtam pihenő kézre, mire ajkaimra egy apró mosoly költözött. Tekintetemet lassan vezettem végig a mellettem fekvő karján, majd még mielőtt megpillanthattam volna gyönyörű arcát, hirtelen megszólalt az éjjeliszekrényemen helyet kapó ébresztőóra.

Amilyen gyorsan csak tudtam a tárgy felé fordultam, majd lenyomtam a megfelelő gombot, az idegesítő zaj pedig abba is maradt. Egy apró sóhaj keretében helyeztem vissza magam a legkényelmesebb pózba, majd félve a mellettem fekvő Jenniere tereltem a tekintetemet.

Aludt. Egy megkönnyebbült mosoly terült szét arcomon, mivel sikerült úgy kinyomnom az ébresztőt, hogy nem kelt fel.

Továbbra is mosolyogva figyeltem hibátlan arcát, tekintetem pedig szép- lassan levándorolt rózsaszín ajkaira mik egy kissé elváltak egymástól nyílva. Engedve a kísértésnek beharaptam alsó ajkam, majd minden akaratomnak ellentmondva lassan elkezdtem közelíteni ajkai irányába.

- Nem akarok még felkelni. -törte meg a csendet kissé rekedtes reggeli hangjával, mire még a vér is megfagyott bennem, de hatalmas szerencsémre Jennie nem nyitotta ki szemeit.

Óvatosan visszahajoltam saját térfelemre, majd szóra nyitottam ajkaim, ám a mellettem fekvő jobban rászorított derekamra s közelebb húzott magához, így egy árva szót sem tudtam magamból kipréselni.

Teljesen megőrültem... Alig ismerem két napja...

- Maradjunk még. -motyogta, majd arcát az oldalamat melegítő takaróba fúrta s úgy szuszogott tovább.

- N-nem lehet. -mondtam szomorkásan. - Dolgoznom kell Jen. -fogtam rá gyengéden az engem ölelő kezére.

- U-um. -morogta csukott szemekkel, majd mégjobban magához szorított. -Nem engedlek.

- Jennie, kérlek. -simítottam végig karján. -Engedj el. -kuncogtam fel, majd gyengéden megpaskoltam vállát.

- Mit mondtál?! -nyitotta ki résnyire szemeit. -Nem hallottam tisztan... De... Nem is baj. -csukta vissza szemeit mosolyogva. -Nyugodtan itt maradhatsz, és megismételheted.

- Ravasznak érzed magad, mi?! -nevettem fel kissé.

- Nem csak annak érzem magam, hanem az is vagyok.

- Sajnálom, de lekell törjem a szarvaid... Ez most nem vált be. -mondtam mosolyogva, majd elkezdtem magamról lehámozni a mellettem lévő kezét.

- Gonosz. -mondta rekedtesen, majd visszahúzta kezét a saját részére, s ismét kinyitotta szemeit. - Jaj, de fényes. -vezette rám hunyorogva tekintetét.

- Ilyen az ha süt a nap. -nevettem.

- Nem a napra értettem. -jelent meg arcán egy hatalmas mosoly.

- Óh, hát igen. -bólintottam. -Köszönöm, hogy észrevetted ragyogásom. -kezdtem el magam legyezni egyik kezemmel viccből.

- Nem kellett hozza sok idő. -mondta miközben feltornázta magát ülőhelyzetbe.

Erre már nem tudtam mondani semmit, szimplán csak elmosolyodtam, majd miután észerevettem, hogy komolyan gondolja szavait, megéreztem, hogy arcom égni kezd.

- És... -köszörültem meg torkomat. -Mi a terved mára? -érdeklődtem miközben megindultam a ruhásszekrényem felé.

- Hát nem is emlékszel?!... Veled megyek bevásárolni. -hangján hallani lehetett, hogy mosolyog, így lassan a lány felé fordultam s megráztam a fejemet.