Lᴏᴠᴇ ғᴏʀ Cʜʀɪsᴛᴍᴀs ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

Tizenharmadik rész

Nyüszörögve nyomtam be lábam segítségével az elöttem lévő ajtót, mivel kezeimben ott díszelegtek a dekorációkkal megtömött szatyrok.

- Rosie. -szólítottam meg az elöttem haladó lányt.

- Mi az? -érdeklődött miközben elkezdte szedni azokat a fokokat mik elvezetnek Lisa lakásának ajtajáig.

- Nem akarsz véletlenül segíteni? -léptem fel az első lépcsőfokra, majd tekintetemmel elkezdtem keresni a lányt, ki addigra már fel is ért az első lépcsősor tetejére.

- Azt hittem, hogy boldogulsz egyedül. -mosolygott le rám.

- Úgy nézek én ki?! -csattantam fel, majd feljebb emeltem mind a két kezemet s idegesen megindultam Rosie felé. - Na gyere csak ide. -néztem rá szúrósan minek hatására egy, az eddiginél is nagyobb mosoly ült ajkaira.

- Na gyere ha mersz. -nevetett fel, majd szaladni kezdett a következő lépcsősor felé.

- Park Chaeyoung! -kiáltottam utána. -Ha most azonnal nem állsz meg, én nem tudom, hogy mit csinálok veled.

- Most megkellett volna ijednem? -kérdezte nevetve.

- Részben. -vágtam rá. -Más részben meg megkellett volna állnod.

- Hát... Egyik sem jött össze.

- Nem hiszlek el... -álltam meg kifulladva annak a lépcsősornak az aljában ahol Rosie is állt. -Gyere le... És... Segíts. -mondta ki nagy nehezen, mire a lány egy kis habozást követően lassan megindult felém.

- Ügyes vagy Jendeukie. -állt meg az első lépcsőfokon mosolyogva. - Felhoztad a szatyrokat egészen Lisa lakásáig, mondtam én, hogy nem kell neked segítség. -majd ismét nevetésben tört ki.

- Haha... Nagyon vicces. -sóhajtottam fel.

- Ó, hogy én ezt mennyit hallom. - törölgette könnyeit miket a nevetés facsart ki belőle.

- Meg amúgyis.. Jendeukie? -húztam fel egyik szemöldökömet.

- Igen. -bólintott. -Szeretek beceneveket adni, ez pedig illik rád. -gondolkodott el. - Mostantól így foglak hívni. -mosolygott.

Én is elmosolyodtam, majd egy kis habozás után bólintottam egyet.

Vajon Lisa is fog becézni engem?

- Mind gondolkozol ennyire? -érdeklődött a mellettem lévő.

- Mi? -eszméltem fel. -Ja. -nevettem fel kínosan. -Semmin. -ráztam meg fejem.

- Ezt el is kéne hinnem? -kezdett el kutatni zsebeiben.

- Nem gondolkoztam Lis... Vagyis.. - itt már kezdtem érezni, hogy arcom égni kezd a meggondolatlanságom miatt. - Semmin sem gondolkoztam. -erőltettem magamra egy mosolyt.

- Aha, az arcod színe is pont erről árulkodik. -mondta, majd gyorsan előhúzott valamit a zsebéből. -Na végre. -mutatta fel Lisa lakáskulcsait. -Már azt hittem elhagytam őket.

- Már csak az hiányzott volna. -kerekedtek ki szemeim.

- Nyugi, meg vannak és az a lényeg. -választotta ki mosolyogva a megfelelő kulcsot.

- Szerencséd. -vágtam rá, majd meghallottam a zár kattanását.

- A te ötleted volt. -ragadta meg a bejáratiajtó kilincsét. -Szóval ha úgy nézzük a te hibád is, ha elhagyom. -gondolkodott el miközben kinyitotta az ajtót.