Lᴏᴠᴇ ғᴏʀ Cʜʀɪsᴛᴍᴀs ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

Hetedik rész

Miután befejeztük a reggelink elfogyasztását gyorsan összeszedtem a koszos tányérokat s bedobtam őket a mosogatóba, ugyanis arra már nem lett volna időm hogy el is mosogassak.

- Nem fogok odaérni. -pillantottam idegesen a nappali falán lévő órára, majd gyorsan berohantam a szobámba, s felkaptam az éjjeliszekrényemről a telefonomat.

Amilyen gyorsan csak tudtam visszamentem a nappaliba s elkezdtem átnézni a táskámat, hogy mindenem megvan-e.

- Hol van a bérletem? -dobáltam ki mindent a táskámból, mit Jennie teljesen nyugottan nézett végig miközben néha- néha belekortyolt a kezében lévő bögrébe.

- Lisa. -szólított meg egy kis habozás után.

- Mi az? -kezdtem el kutatni a zsebeimbe. -Hol vagy már?! -idegeskedtem.

- Megnyugodnál végre?! -nevetett fel kissé a lány.

- Ebben nincs semmi vicces. -morogtam, majd odasietttem a fogason lógó kabátomhoz. - Kérlek, kérlek, kérlek. -kezdtem el átnézni a ruha zsebeit. - Ez az! -kiáltottam fel. -Meg va... -mondta volna tovább, de Jennie a mondatomba vágott.

- Elviszlek kocsival. -mondta mosolyogva.

- Te... Most szórakozol velem?! -húztam fel egyik szemöldökömet. - Nem tudtál volna előbb szólni? -sóhajtottam fel.

- De olyan vicces volt ahogy rohangáltál fel- alá. - tört ki belőle a nevetés.

- Aha... Ha- ha. -forgattam meg a szemeimet mosolyogva. -Tényleg nagyon vicces. -fontam össze magam előtt karjaimat.

- Jól van na. -hagyta abba nagy nehezen a nevetést. - Tudod, hogy sze... - hagyta félbe mondatát. - Öhm... Nem rosszból nevettem rajtad. -mosolyodott el zavartan.

- Aham. -kezdtem el bólogatni. -De ahhoz, hogy ezt tudjam, fejezd be kérlek az első mondatod. -jelent meg arcomon egy hatalmas mosoly.

- Mármiiint... -kezdte el húzni az időt. - Melyik mondatomra gondolsz?

- "Tudod, hogy sze..." - idéztem szavait, mire a lány teljesen lefagyott.

- Öhm... -kezdett bele magyarázkodásába, ám hirtelen valaki kopogtatni kezdett a mögöttem lévő ajtón. -Ki lehet az? -terelte el gyorsan a témát.

- Erre még visszatérünk. -mutattam mosolyogva Jennie irányába, majd gyorsan megfordultam, s kinéztem az ajtón lévő kukucskálón.

Rosie?!

Mit akarhat? Hiszen tudja, hogy ilyenkor már nem szoktam itthon lenni.

Lassan megragadtam a kilincset, majd lenyomtam s kinyitottam az ajtót.

- Lisa. -ejtette ki mosolyogva nevem. -Szia. -intett egy picit.

- Chae... Te, mégis mit keresel itt? -néztem rá kérdőn, mire a lány elpillantott mellettem, majd miután meglátta a mögöttem álló Jenniet, mosolyogva integetni kezdett. -Honnan tudtad, hogy itthon vagyok még? Ilyenkor már rég elszoktam itthonról menni.

- Mit számít az, hogy honnan tudtam? -lépett be még mindig mosolyogva a lakásba.

Lassan, gondolataimba merűlve csuktam vissza a bejáratiajtót, majd a két lány felé fordultam.

Biztos, hogy ezek szövetkeznek a hátam mögött... Különben honnan tudta volna Rosie, hogy még itthon vagyok?!

Összehúzott szemekkel néztem végig a két lányon, kik egymásra néztek, majd mind a ketten felnevettek.