Lᴏᴠᴇ ғᴏʀ Cʜʀɪsᴛᴍᴀs ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

Tizenkettedik rész

- Rosie, várj már meg. -kiáltottam az előttem szaladó lánynak, ki hirtelen lelassított végül pedig meg is állt.

Viszont én nem tudtam időben lefékezni a bevásárlókocsi miatt, így sikeresen belementem hátulról a lánynak, ki az ütközés következtében ekőrefelé kezdett dőlni, ám próbálta megtartani egyensúlyát, úgy, hogy elkezdett előre felé lépdelni. De ez nem volt elég, így Rosie egy fájdalmas nyekkenés keretében esett a kemény talajra.

- Rosie. -fagytam le hirtelen. -J-jól vagy? -löktem arrébb a kocsit, majd gyorsan odarohantam a lányhoz.

- Szerinted? -ült fel nyöszörögve. - Ez... Kemény volt, szó szerint. -nevetett fel fájdalmasan. - Ha legközelebb szólsz, hogy várjalak meg, biztosan arrébb fogok menni vagy két métert, hogy még csak véletlenül se ütközzünk. -mosolyodott el.

- Hát, lehet jól is tennéd. -nevettem fel kínosan, majd segéd kezet nyújtottam a lánynak.

- Lehet?... -fogadta el segítségemet.

- Biztos. -vágtam rá, majd erőt vettem magamon s elkezdtem felhúzni a földről.

- Jól van na, bocsánat. -engedtem kezét miután sikeresen talpra állt. -Nem így terveztem. -nevettem fel kissé.

- Én azt honnan tudhatom? Lehet, hogy mindvégig megakartál ölni... -nézett rám összehúzott szemekkel.

- Úristen! Most lebuktam. -kaptam a szám elé. - Na, de amúgy miért is rohantunk erre felé? -érdeklődtem miközben elindultam a félre lökött kocsi felé.

- Ó, csak megláttam egy kiskutyust. -nevetett fel kissé a mögöttem álló. -Megakartam simogatni.

- Szólhattál volna, hogy kutyáról van szó, akkor nem siettem volna utánad és nem történik meg ez az egész. -közöltem, majd újból megragadtam a bevásárlókocsit s elrántottam attól a vaspolctól aminek nekicsapódott.

- Nehogy azt mond, hogy ez az én hibám volt. -emelte fel mosolyogva mutatóujját.

- Hááát... -húztam el számat. -Nem mondom... Ez tény. -nevettem.

- Na azért. -hunyta le megnyugodtva szemeit a lány. -Várj! Mi?! -pattantak ki hirtelen szemei, tekintetét pedig rámvezette. -Te akartad Kim Jennie... -kezdett el hátrálni. -Ha harc... Hát legyen harc! -kapott le egy szivacskardot a mögötte lévő polcról, majd gyorsan felém mutatott vele. -Na most legyél bátor. -jelent meg arcán egy széles mosoly.

- Nem tudod, hogy kivel kezdtél ki. -ült ajkaimra egy magabiztos félmosoly, majd hátrébb léptem s tapogatózni kezdtem a mögöttem lévő polcon heverő műanyagkardok közt. -Háhá! -rántottam el végül egyet, majd én is a lányra mutattam. -Kardom anyaga sokkal erősebb az önénél hölgyem. -léptem felé egy apró lépést.

- Utolsókból is lehetnek elsők. -vágra rá "ellenségem", majd felém bökött karjával, ám nagy szerencsémre nem talált el, így rajtam vol a sor.

- Kivéve, ha túl erős az első. -feleltem, majd gyorsan előrébb léptem s Rosie felé böktem, ki arrébb ugrott, így szúrásom csak a mögötte lévő polcot érte.

- Gyenge. -húzta végig ujjait kardja élén. -Figyeld ezt! -kiáltott fel, majd hirtelen hatalmas sebességgel kezdett el felé szúrkálni, miket nehezen ugyan, de kivédtem.

- Háháá! -emeltem kardom a magasba. -Na és most ki a gyenge?! -kezdtem el lassan lépkedni a kifulladt lány felé.

- Hölgyek... -hallottam meg magam mögül egy mély férfi hangot. -Maguk mit művelnek itt, a gyermekosztályon?