Lᴏᴠᴇ ғᴏʀ Cʜʀɪsᴛᴍᴀs ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

Tizenötödik rész

- Köszönöm a mai segítségedet is Lisa. -lépett oda a lányhoz egy széles mosoly keretében Jisoo. - Legyen kellemes a szüneted. -húzta lassan egy szoros ölelésbe. -Na meg boldog karácsonyt és sikeres újévet. -mondta miközben elváltak egmástól. -Ez rátok is vonatkozik lányok. -nézett rajtunk végig.

- Köszönjük. -bólintott egy aprót Lisa, arcán egy halvány mosollyal. - Viszont kívánjuk. - lépett mellém miközben tekintetét szép- lassan rám vezette.

- Bizony- bizony. -bólogatott hevesen Rosie. -Na, lányok. -fordult felénk hirtele. -Itt az ideje, hogy haza menjünk. -mosolyodott el. -Vagyis, hogy én. -gondolkodott el. - Sejtem, hogy te hol leszel. -pillantott rám, majd felhúzta szemöldökeit.

- Hihetetlen vagy. -sóhajtottam fel. - Inkább maradj csendben, és szedd a lábad. -mutattam az kijárati ajtó felé.

- Jól van- jól van. -emelte fel mosolyogva kezeit, majd felhúzta a kabátján lévő cipzárt. -Indulás! -kiáltott fel, majd már oda is rohant az ajtóhoz.

- Sziasztok lányok. -intett mosolyogva Jisoo.

- Szia Jisoo. -mondtuk mind a hárman szinte teljesen összehangban, majd már el is hagytuk az üzletet.

- El sem hiszem. -szippantott egy mélyet Lisa a kinti, hűvös levegőből. -Szabadság! -nevetett fel kissé.

- Az ám. -bólintottam mosolyogva. -Most ezt ki kell használnod. -vezettem tekintetem gesztenyebarna szemeire.

- Használnunk. -helyesbítette ki mondatom miközben találkoztak tekinteteink.

- H... Használnunk?! -kezdtem el magam elé motyogni pirosodó arccal.

- Khm. - "köhintett" egyet Rosie, mire mind a ketten felé pillantottunk. -Gyerünk. -tárta ki kezeit, majd várakozóan kezdett el ránk nézni.

Nem mondtunk semmit, csak csendben álltunk egymás mellett s értetlenül néztünk az előttünk álló, karjait széttáró lányra.

- Most ez komoly? -komorodott el a lány. -Ölelés? Hahó?! Menni készülök. -mosolyodott el.

- Óó. -csapott egy aprót homlokára a mellettem lévő. -Hirtelen nem értettem, hogy most mit akarsz. -nevetett fel kínosan.

- Ezzel nem voltál szerintem egyedül. -felelte, miközben egy szoros ölelésbe húzta Lisat.

- De, elviszlek kocsival. -mutattam a jármű irányába. -Akkor nem kell gyalogolnod.

- Köszönöm, de nem kell. -vált el mosolyogva Lisatól. -Találkozom a szüleimmel és elmegyünk sétálni. -ragadta meg hirtelen a karom, majd erőt véve magán megrántott, én pedig egyenesen a karjai közt landoltam. - Sok sikert. -súgta fülembe. -Bár, ez már nyert ügy. -mondta egy kicsit hangosabban a kelleténél, minek hatására behúztam a nyakam s lassan elváltam a lánytól.

- Mi nyert ügy? -nézett ránk értetlenül a mögöttem lévő. -Miről maradtam le?

- S-sem... -mondtam volna tovább, de Rosie hirtelen a mondatomba vágott.

- Hát te, csajszi! -nevetett fel, mire arcom még az eddiginél is sokkal vörösebb lett.

- Rosieee... -motyogtam szenvedő hangon.

- Valakinek kikell mondania az igazat is. -rántotta meg vállait, majd lassan hátrált pár lépést. -Boldog karácsonyt. -kezdett el mosolyogva integetni. -Majd beszélünk, ha ráértek.