Lᴏᴠᴇ ғᴏʀ Cʜʀɪsᴛᴍᴀs ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

Negyedik rész

Körülbelül fél óra beszélgetés s nevetés után, hirtelen megéreztem, hogy egy kéz landol a vállamon.

Ijedten fordultam a kéz gazdája felé, majd miután megpillantottam a mögöttem álló Chaeyoungot megkönnyebbülve fújtam ki egy nagy adag benntartott levegőt.

- A frászt hozod rám. -helyeztem kezemet hevesen dobogó szívem tájékára.

- Bocsánat. -nevetett fel kissé Rosie. -Nem kéne indulnunk? Elég késő van már. -érdekődött kissé rekedtes hangon.

- Miért, hány óra van?

- Lassan éjfél. -szólalt meg a mögöttem lévő bódéban álló lány, mire gyorsan felé fordultam.

-... Tényleg elég késő van már. -mondtam szomorkásan. -Akkor, mi... -mondtam volna tovább de Jennie mondatomba vágott.

- Semmi baj. -mosolyodott el. -Menjetek csak nyugodtan. -mondta, mire bólintottam egy aprót.

- Örülök, hogy jobban megismertük egymást. -jelent meg az én arcomon is egy apró mosoly.

- Hát még én. -szélesedd mosolya. -Ó, és... -kezdett bele mondandójába, majd rápillantott arra a festményre ami elnyerte a figyelmemet még az elején. -Ezt itt ne felejtsd. -kezdte el óvatosan kiemelni a többi közül. - Az ingyen kávémért pedig holnap már megyek is. -nevetett fel, majd átnyújtotta nekem a festményét.

- Köszönöm. -vettem el tőle, majd egy mosoly kíséretében jobban szemügyrevettem.

Gyönyörű, akárcsak az alkotója. -gondolataim hatására éreztem, hogy arcom kissé égni kezd, így gyorsan magamhoz szorítottam a festményt, tekintetemet pedig Jenniere vezettem.

- Öhm... A-akkor, majd holnap. -mondtam kissé akadozva, mire az előttem lévő bólintott egyet.

- Jó éjszakát. - jelent meg arcán egy halvány mosoly.

- Jó éjt, remélem sikerül még eladnod ezeket. -intettem egy mosoly keretében, majd megéreztem, hogy valaki erősen belemarkol kabátomba és közelebb ránt magához.

- Mesélj el mindent! -kiáltotta boldogan Rosie, minek hatására meghallottam a tőlünk pár méterre lévő  kuncogását. -Szia Jennie! -integetett vigyorogva.

- Sziasztok. -nevetett tovább a lány.

- Rosie! -csaptam gyengéden vállára. -Csendesebben nem lehetne?!

- Nem. -vágta rá mosolyogva. -Na gyerünk. -kezdett el sürgetni. -Minden tudni akarok. -karolt belém, majd tekintetét az előttünk lévő útra terelte, min addigra már ritkult az emberek száma.

- Csak... Beszélgettünk. -motyogtam, minek hatására Chaeng felnevetett.

- Azért ennyire ne legyél zavarba. -nevetett továbbra is.

- Nem is vagyok zavarba. -vágtam rá duzzogva.

- Ó dehogy is nem. -mondta ki nagy nehezen, ugyanis nem bírta abbahagyni a nevetést. -Kicsit sem volt feltűnő az akadozásod, a fejed helyett meg egy szép paradicsom nőtt a nyakadra.

- Te csak ne beszélj itt nekem, én legalább nem álltam néma csendben úgy mint egy cölöp. -jelent meg arcomon egy gonosz vigyot. -Igaz?! -húztam fel szemöldököm.

- Na jó, most fejezd be. -nevetett fel kínosan. -Az nagyon kellemetlen volt, még azóta is kerülöm.

- Tanulj a mestertől. -tört ki belőlem a nevetés.