Lᴏᴠᴇ ғᴏʀ Cʜʀɪsᴛᴍᴀs ʲᵉⁿˡⁱˢᵃ ✔︎

Nyolcadik rész

Jennie egy mosoly keretében állította le autója motorját a munkahelyemhez legközelebb eső parkolóba, majd felém pillantott.

- Na, készen állsz az utolsó munkanapodra? -érdeklődött.

- Készen, de bár eltelt volna már ez a nap is. -nevettem fel kissé.

- Nyugi, hamar elszáll. -szólalt meg a hátsó ülések egyikéről Rosie.

- Remélem. -sóhajtottam fel, majd félve belenéztem a korány mögött ülő szemeibe.

- Mi az? -kérdezte mosolyogva.

- Semmi. -mondtam egy kis habozást követően, végül pedig az én arcomra is egy apró mosoly költözött.

- Jennie. -csapott gyengéden vállára Rosie. -Miért nem hagytad, hogy tovább gyönyörködjön?! -mosolygott, mit egy szúrós pillantással díjaztam.

- Befejeznéd?! -morogtam, majd megragadtam a kocsiajtón lévő nyitó fület, s meghúztam azt, mire az ajtó kinyílt. -Öhm... -néztem vissza a két lányra. -Nem kértek esetleg valamit, még mielőtt tovább mennétek? -érdeklődtem egy halvány mosoly keretében.

- Hova tűnt hirtelen a haragod? -nevetett fel Rosie, mire megforgattam a szemeimet s ránéztem.

- Lemondhatsz a kedvencedről, sőt, mindenről ha foly... -mondtam volna tovább ha a lány nem vágott volna a mondatomba.

- Vicceltem- vicceltem. -tette ki maga elé kezeit. -A forrócsokim fontosabb minthogy téged piszkáljalak. -nevetett fel, majd ő is kinyitotta az ajtót s gyorsan kiszállt a járműből.

- Már megint a hasa. -rázta meg mosolyogva fejét Jennie, mire felé fordultam.

- Mint mindig. -kuncogtam fel. -Na gyere. -intettem egy aprót fejemmel. - Letudom a csere tartozásom. -mosolyodtam el.

- De... Megegyeztünk, hogy nem ezt kérem a festményért. -értetlenkedett.

- Tudom. -vágtam rá, majd én is kiszálltam a kocsiból.

Összerezentem a kint lévő hideg miatt, így gyorsan behúztam a nyakamat s erőt véve magamon becsaptam a kocsi ajtaját.

Pár másodperc múlva meghallottam, hogy Jennie felől is kinyílik az ajtó, majd már meg is pillantottam a kocsi fölül selymes, sötétbarna haját.

- Olyan meglepetést fog, majd rád várni délután, hogy el sem hiszed. -hajolt hozzám közelebb a mellettem ácsorgó Rosie.

- Miről beszélsz? -ráncoltam össze homlokom, majd feszülten végigmértem a lány mosolygós arcát. -Rosie... -ragadtam meg a karját. -Miről tudsz amiről én nem? -néztem mélyen szemeibe.

- Majd meglátod. -mosolygott továbbra is, majd megpróbált elindulni a kocsi másik oldala felé, de a szorításomnak köszönhetően nem tudott menekülni.

- Kérlek... Mond végig ha már belekezdtél. -húztam vissza magamhoz.

- Mit mondjon végig? -szólalt meg egy ismerős hang a hátam mögül.

- S-semmit. -fordultam gyorsan a hang gazdája felé, miközben elengedtem a mellettem álló karját.

Jennie csendben állt előttem, majd összébb húzta szemeit s végig nézett rajtunk.

- Hát, jól van. -bólintott egy kis habozás után. -Akkor induljunk. -mosolyodott el végül. -Már porzik a torkom.

- Támogatom. -tört előre nevetve Rosie, majd meg se várva minket elindult a munkahelyem bajárata felé.