Oh really? // Skz - Jisung //

Boo 3

Nem is kellett sok és már kint is álltunk egy karaoke bár, vagy ha jobban tetszik, karaoke szoba előtt. Szó szerint. Már kibéreltük, és csak be kellett mennünk az ajtón, ahol majd megpillanthatjuk a nagy lapTvt, az óriási falra szerelt hangszórókat, egy-két mikrofont, egy asztalt a szoba közepén, és az ülőhelyeket, vagyis a kanapékat, amiknek mindig csábító-vagy kábító-hatásuk van. És mikor beléptünk végre a helyiségbe, pont ezek fogadtak. Ezeket nem volt nehéz kitalálni, mert elég sok helyen láttam már rólluk képeket, voltam is már egy néhányszor, és ki is lehet következtetni. Mert milyen lenne másképp egy karaoke helyiség?

Persze az első dolgunk az volt, hogy felbontott mindenki egy egy sörös üveget, majd bele kortyolt, és néhány grimasz után már választhattuk is ki, hogy milyen zenére is akarunk énekelni. Gyuri nagyon jelentkezett, hogy előbb ő szeretne kezdeni, így hagytuk is hogy végezze a dolgát.

Nem volt tehettségtelen lány. Sőt! Még akár valami műsorba is elmehetett volna, de ő úgy vélte, hogy nem lenne haszna belőle, így inkább marad neki a zene hobbiként. Bár ha a helyében lettem volna...nem...én sem mentem volna emberek elé. Igaz is.

Miután ő befejezte a dalját, mindannyian nagy tapsikolásba kezdtünk, amire ő önelégülten, vigyorral az arcán, mély meghajlásokat tett. Lehelyezte a mikrofont az asztalra, majd felvette az italát, és belekortyolt, közben az eddig mellettem üldögélő Jisung felkelt, amire én érdeklődve kaptam fel a kobakom.

-Én leszek a következő, és nem érdekel, hogy Hyunjin mit aszond!-vigyorgott a fiú arcába, aki szintén készült felkelni, de mikor meghallotta mit is mondott az előttem álló, az eddigi mosolya lekonyult, és megállt cselekedetében, mint aki most hallotta meg, hogy kirugták a suliból. Átérzem a csalódottságát. Mármint nem azt a részt, hogy kirugták a suliból.

Drake-től a Hotline bling-et énekelte, de valami sokkal melodikusabb, és szebb változatot. Igazándiból először nem annyira néztem ki belőle, hogy ő annyira jó énekes lenne, de mikor belekezdett, és egyre többet hallhattam hangját, rájöttem, hogy kellemes csalódás ért. Mert hogy egyszerűen gyönyörű hangja volt, amitől már barátnőm éneklése jelentéktelenné vált, és állam is csiszolta a padlót.

Minden egyes arcvonását ismét csak megfigyeltem, mint aznap este. Ahogy szemeit némikor összeszűkíti, ezzel pici ráncokat képezve körülötte, ajkai mozgását, és még azt is, hogy hogyan mozgatja a kezeit, mennyire szorítja meg a mikrofont, hogy némikor ide-oda dőlöngél. Ebben azt sajnáltam egyedül, hogy a zene több részénél háttal állt nekem, de mikor olyan rész következett ahol tudta a szöveget, akkor mindig úgy fordult, hogy mindenki láthassa őt, és ő is minket.

Annyira belemerülhettem a tanulmányozásába, hogy inni is elfelejtettem, vagy úgy egyáltalán akármi mást csinálni, csak mikor befejezte akkor kaptam észhez és próbáltam nem annak az embernek tűnni, aki egész végig őt bámulta. Bár nem én tehettem róla, hogy magára vonta a figyelmem a tehettségével.

Meg a szépségével..khm..

Mikor Jisung vissza ült mellém, kissé zavartan belekortyoltam a sörömbe, közben nem felé tekintve, s szemem sarkából láttam már a felpattanó Hyunjint aki összecsapva tenyereit már elkezdte keresni a neki megfelelő számot.

-Őszintén szólva, én azt reméltem neked nincs ilyen jó hangod.-mondtam egy aprócska vigyorral az arcomon egy kissé a fiú felé fordulva, csak hogy tudja, hogy neki beszélek, amire ő hitetlenkedve megrázta a fejét.

-Akkor én mit számítsak tőlled?-előre hajolva kezeit a lábaira helyezte, majd összekulcsolta tenyereit, amivel a köztünk lévő hely már eléggé megfogyatkozott.-Egér cincogást?-válaszolni már nem nagyon tudtam, csak szemet forgatni, merthogy Hyunjin elindította a muzsikáját, bár is ő nem énekelt. Hanem rappelt.