Oh really? // Skz - Jisung //

Boo 15

De hát persze nem megy minden olyan simán, mint ahogy azt te gondolnád, vagy szeretnéd. Az élet mindig amikor nem kéne, pont azért is keresztbe tesz. Szó szerint.

Először arra kellett felébrednem, hogy barátnőm drága lábacskája rajtam pihen, ami megakadályozott abban, hogy legalább megforduljak a másik felemre, de mikor készültem volna leszedeni azt rólam, ő megtette helyettem is, amivel megúsztam egy kissebb fáradalmat. Na igen. Csak hogy ekkor belekönyökölt az oldalamba, báris inkább a hátam szélébe, amitől felkiáltottam volna, ha nem aludt volna mindenki körülöttem. Így csak nagyokat grimaszolva fogdostam a fájó pontot, amire kipróbálnom sem kellett, már tudtam, hogy ha én a kemény földön akarok rajta feküdni, akkor...nem is birok rajta feküdni.

Hát ezt nem hiszem el Hyemi! Menj már el valami alvási orvoshoz, vagy valami!

Magamban szikrákat szórva hitetlenkedtem egy sort, barátnőm rossz szokásából kifolyólag, miközben felültem a földön, még mindig a hátam molesztálva. Tudtam hogy nincs más választásom, de mivel még csak hajnali fél négyet ütött az óra, nekem kellett még az alvás, így arra a döntésre jutottam, hogy felkéne feküdnöm a kanapéra. Na meg a paranoiám is visszatért, mert hahó! Három harmincat ütött az óra!

Lehet nem is Hyemi miatt keltem fel...hmm...

Bocsi Hyemi!

Lassacskán felálldogáltam a földről, mint egy vén banya, majd magamban vettem egy mély sóhajt, és odasétálva az eddigi helyemtől, sokkal kényelmesebbnek tűnő, alvásra tökéletesen megfelelő helyhez, megpöcköltem Jisung karját-inkább ő, mint Seungmin, akit alig ismerek-kinek alvó arca láttán, már hirtelen nem volt kedvem felébreszteni őt, csak hogy kielégítsem a vágyaim, mert így is én vállaltam a keményebb helyet.

Bár mielőtt még meggondolhattam volna magam, az ő szemei egy aprócskát megremegtek, s kissé feljebb nyíltak, már amennyit láthattam belőle. Zavartan beharaptam alsó ajkam és talán egy ici-picivel közelebb hajoltam hozzá, hogy a másik kettőt ne keltsem fel.

-Befeküdhetnék mellétek..? Hyemi tönkre akarta vágni a bordám, és most nagyon fáj..-suttogtam amennyire csak bírtam, de azért úgy hogy legalább hallja, s legyen értelme annak, hogy felébresztettem és szólásra nyitottam a szám. Míg pedig válaszát vártam, ő néhány pillanatig csak bámult, nagy valószínüséggel értetlenül, de miután leeshetett neki, hogy mit kérek, egyik karjával felemelte a paplant, amivel magát takarta, s most neki kellett rám várnia, hogy befeküdjek mellé. Amit egy kissebb hezitálás után, de megtettem, majd mikor ő ezt észlelte rám terítette a takaróját, s mint egy jó kisgyerek, arrébb csusszant, hogy megadja a tisztességes helyet. Minek őszintén szólva örültem, amitől egy apró mosoly jelent meg arcomon, mert kicsit tényleg frusztráló volt, hogy ilyen közel lehetek hozzá, és mert jobb rálátásom is volt arcára. De ne higgyétek azt, hogy egész éjszaka csak bámultam, mintha életemben először látnék szivárványt. Néhány pillanat volt az egész, aztán mégis csak a fáradtság győzött és nem Jisung. Vagyis aludni akartam.

-------Jisung szemszöge-------

Ha valaki egyszer azt mondja nekem, hogy egyszer, majd egy éjszaka, pontosabban hajnalban, egy gyönyörű, és ártatlan lány fog felébreszteni, azt kérve, hogy mellém feküdjön..biztos nem hinném el. De ami igaz, az igaz. És tényleg ez történt. Bár félálmomban nem teljesen voltam az eszemnél, ami azt jelentette, hogy nem nagyon tudtam mit reagálni, vagy hogy esetleg normálissabban nézni rá, mint egy halálból visszatért múmia. Csak tettem amit kért, mert egyrészt semmi akadálya nem volt annak, hogy miért ne feküdhetne a kanapéra, másrészt meg..én csak örülni tudtam annak, hogy pont engem keltett fel, nem Seungmint, és pont mellém akart befeküdni-ha ezt mondhatjuk így-és hogy mikor már elhelyezkedett, egy aranyos mosolyt villantott felém, amire nem tudtam én is nem elmosolyodni. És mikor egyre tovább figyeltem arcát, mi közben már lehunyta szemeit és látszott mély, s egyenletes szuszogásán, hogy alszik, egyre jobban szerettem volna magamhoz húzni, hogy átölelhessem. Hogy magamhoz zárhassam, ameddig csak birom, ameddig csak engedni. Hogy beszívjam kellemes illatát. Hogy csak tudjam, hogy ott van, mert szüksége van rám. Meg nekem ő rá.