Oh really? // Skz - Jisung //

Boo 11

-Naaa, kérleek~! Ez nagyon fontos lenne számomra!-könyörgött már karomat is megragadva, a hatás kedvéjért, drága barátném, Hyemi, miközben haza fele tartottunk a suliból, csakhogy ő az ellenkező irányba szeretett volna menni. Vagyis nem haza.

-Számodra mindig, minden fontos.-sóhajtottam keservesen, a már "órák-óta" tartó nyafogása miatt, de annál szilárdabban álltam, ezzel azt a hatást kelteve, hogy debizisten én nem adom be a derekam.

-Jó, de ez más! Kérleeeek! Most van az utolsó lehetőségem!-megállásra késztetve, elébem állt, nagy kikerekedett bociszemeivel, s összcsapott tenyerekkel meredt egyenesen ködös iríszeimbe, amik egyértelműen a "nem" szó felé hajlottak. De ő sehogysem akarta feladni a próbálkozást. Nagyon türelmes egy ember. Jó lenne ha én is ilyen lennék..

-De miért nem Gyurit nyaggatod ezzel kapcsolatban? Tudod, hogy én nem nagyon szeretek órákig egy áruházban kóborolni, és elmenni mindegy egyes ruha mellett, úgy egy milliószor.-összeszűkítettem szemeim, hogy már én is egy koreai emberre hasonlítsak, állva a lány ártatlan tekintetét, amivel próbált megvenni ezzel kezdve elhinni, hogy lehet tényleg bele fogok esni a csapdába.

-Mert ő Hyunjinnel van randin, és mással nem tudok elmenni, és te vagy a legjobb barátnőm, és most kéne elmenni és különben is, csak egy dologért megyek! -hadarta gyorsan, továbbra is az isten..khm..felém imádkozva, s láttam ahogy arcán egy aprócska grimasz jelenik meg, ezzel azt jelezve, hogy valamire készül. Valami olyanra, mi nekem nem fog tetszeni.-Kérhetsz tőlem ezután akármit! Ígérem, hogy betartom, akármi is legyen az!

Agyam ettől a pillanattól kezdve csapdába került, s gondolkodóba esett, ahogy felvetette nekem ezt a nagyon kecsegtető ajánlatot, amire szemeim is parányit felcsillantak. Nem lett volna jó, ha elszalasztottam volna ezt az ajánlatot, és ezzel végre megtudtam volna szerezni azt amit már nagyon régen szerettem volna, így nem is kellett több, hogy meggondoljam magam és megadjam a válaszom.

-Elkaphatom a Waweboardod?

-Igen!

-Akkor megeggyeztünk!-az ajkaim egy önelégült mosolyra húzódtak, miközben az ő hirtelen lesokkolt tekintetét fürkésztem, sürgetősen arra várva, hogy elinduljunk, hiszen ő szeretett volna sietni.

-Várj! Ne a Waweboardom!! Csak azt ne! Tudod hogy az a mindenem!-kezdett el tiltakozni, ahogy realizálódott magában, hogy mit is tett, s ismét elkezdett imádkozni nekem, csak már nem az előző téma miatt. Vállatvonva megindultam, már az ellenkező irányba, egy vigyorral az arcomon, azon tanakodva, hogy mikor magamévá teszem az említett tárgyat, milyen jó kis trükköket fogok vele tanulgatni és majd én leszek a legmenőbb gyerek a városban.-Hallod! Paige! Ezt nem teheted velem!-kiáltotta utánam barátnőm, majd hallottam lépteit ahogy mellém trappol, s a levegőben érezni lehetett a belőle áramló feszültséget.

-Jó na, csak hülyültem!-végül elnevettem magam hiszékenységén, s felé tekintettem, ki szúrós tekintettel bámult vissza rám.-De attól még számíts rá, hogy sokszor elfogom csórni!-nyújtottam felé mókásan nyelvem, amire megcsóválva fejét, oldalba boxolt, és hitetlenül, de elkuncogta magát.

-Legközelebb kissé kevésbé ijessz rám!

-------------

-Na? Mostmár boldogabb vagy?-kérdeztem felemelt szemöldökkel, ahogy kiértünk az áruházból, miközben a lány felé fordultam. Bár válaszát így is tudtam, mert arcára volt írva, hogy mennyire is örül annak az egyetlen egy, egyszerű fekete színű sapkának, amin egy csak egy kicseszett"Shawn Mendes" felirat volt.

És nekem ezért kellett eljönnöm vagy hat kilómétert, hogy kielégítsem a nagy fanatikus barátnőm álmát...miért vagyok ennyire könnyen kapható?

-Naaagyon kösziii~!!-életvidáman a nyakamba ugrott, miután magára erőszakolta az újdonsült, talán már századik hasonló fajta sapkáját, s próbált meg megfolytani, hogy még véletlenül se kelljen teljesítenie a kívánságom, amit ezért az utazásomért kapnék cserébe.

-Én is megköszönném, ha még életben tartanál..-grimaszoltam arcommal, miközben megpróbáltam eltolni magamtól, az életemért kapálózva, amire egy kissebb idő után, de végül nevetve ő elvált tőlem, és végül megindulhattunk immáron haza felé.

De balszerencsémre, mikor befordultam az első sarkon, valaki megakadályozott abban, hogy tovább menjek, és inkább a hátsómra kényszerített, amire fájdalmasan, s szitkozódva feljajdultam. Nem volt valami kellemes érzés, de a legszörnyűbb az volt benne, hogy megint csak vissza lettem, szó szerint lökve az uticélomtól.

-Boccs, az én hibám volt!-hallottam meg felettem egy hangot, ami valahonnan ismerős volt, bár nem tudtam honnan, de mikor felemeltem kobakom a fiúra, ki kezét nyújtotta felém, megpillantottam-emlékezeteim szerint-Changbint, ki sajnálkozva tekintett vissza rám.

-Semmi baj..-választoltam amolyan "már úgy is mindegy" hangnemben mikor elfogadtam a kezét, s segítségével ismét a talpamon álltam, indulásra készen.-Köszi!-mosolyogtam rá hálásan, amire viszonozta gesztusom, és a mellettem lévő lányra pillantott.

-És sziasztok.-halkan elkuncogta magát, ahogy realizálódott benne, hogy még csak nem is üdcözöltük egymást, amit mi is megtettünk. Vele éppenséggel nem volt senki, ahogy egy pillanatra a háta mögé tekintettem, bár mondjuk nem mintha kerestem volna akárkit is..

-Te merre tartasz?-kérdezte mellőlem Hyemi, amire a fiú ismét felé kapta tekintetét, és egy pillanatra gondolkodóba esett, mint aki elfelejtette, hogy hova is tartott volna, majd hanyagul vállat vont, amit kissé furcsán néztem végig, egy hitetlen mosollyal.

-Hát igazából nincs nagyon uticélom. Csak kiszellőztetem a fejem.-bólogatott aprókat, közben kezeit bőrkabátja zsebébe vágta, ezzel azt a tipikus "suli menője" stílust kiváltva magából, ami hogy bevalljam, nagyon illet hozzá.-És ti merre?

-Haza!-vágtam rá szinte azonnal, amire mind a ketten egy emberként vetették rám a tekintetük.-Ha nem ez a lány miatt lett volna, már rég otthon feküdhetnék az ágyamban, és szórakoztató videókat néznék, közben nem egészséges kajákkal tömném a fejem egész délután.-vetettem egy szúrós pillantást barátném felé, ki úgy tett, mintha semmi rosszat nem csinált volna. Ez alatt azt értem, hogy minden mást mezgnézett, s bámult, rajtam kívül.-De ha már itt vagy, elkisérhetsz minket.-vontam vállat visszapillantva a fiúra, ki nem teljesen  értette a szituációt, de nem hiszem, hogy nagyon érdekelte volna.

-Végülis, miért is ne-

-Ez nagyszerű! Akkor induljunk!

-------------

-Szóval már alig várom, hogy elteljen az a két nap, és használhatom az ő deszkáját!-ugrándoztam menés közben egy óriási vigyorral az arcomon, de aztán előre tekintve lelassítottam, mert már a házam előtt találtuk magunkat.

-Remélem előbb-utóbb eltöröd!-kacsintott felém Changbin, mire én is ugyan ezt tettem és hevesen bólogatni kezdtem, amire a másik lányt látszólag kihoztuk a sodrából.

-Hé! Én azt nem ajánlom!-fenyegetett minket, bár leginkább engem, s nagyon is komoly tekintettel fürkészte mindkettőnk arcát, amire nem vévve komolyan amit mondott, elnevettük magunkat.

-Uu! Ha még így itt vagyunk!-kiáltott fel a fiú, mielőtt még bemehettem volna a házba, s közelebb jött hozzám.-Csináljunk valami jó kis kézfogást, aztán mindig mikor talizunk, végrehajthatjuk!-nézett rám egy aranyos mosolyal az arcán, miközben kezével mutogatott egy-két dolgot, amire szintén mosolyogva beleegyeztem, majd előhúztam zsebemből a kezem.

Egy néhány perc tanakodás után sikerült összehoznunk valami teljesen értelmetlen kézfogást, de legalább szórakoztató volt, majd végül utamra bocsájtottak és én is őket, ezzel végre, teljes mértékben OFISÖLI haza térhettem.

Remélem érzitek az iróniát a zenével xD