Oh really? // Skz - Jisung //

Boo 17

---------Jisung szemszöge---------

Mikor már mindent amit kellett, belehelyeztünk a piros kis kosárba, továbbra is előrehaladva lépkedtem, Paigeel a nyomomban, csakhogy miközben gondolataimba készültem volna elmerülni, hirtelen vissza lettem ragadva a Földre, két a karomra szorosan tapadó kezek által. Először csöppnyit megijedtem a hirtelen jött tettétől, de mikor visszapillantottam felé, és megláttam gyermekes vidámsággal teli arcát, az előbbi érzetem teljesen elszállt, helyette csak szapora szívdobogásom maradt meg, minek nem tudtam "megállj"-t parancsolni.

-Vegyünk fagyit!-aranyosan csengő, pöppet talán elvékonyított hangjával a hűtőszekrény felé mutatott egyik kezével, míg másikkal még mindig az én karom szorongatta, akárcsak egy plüss állatot, amire bevallom először elmosolyodtam. De aztán realizáltam, hogy pontosan mi is volt a nagy óhaja ami miatt vissza lettem tartva, ezért rögvest elkomorodott a tekintetem, és szúrósan tekintettem a felém nem forduló fejére.

-Megakarsz betegedni?-kérdeztem kissebb szigorral a hangomban, miközben továbbra is az ő, abban a pillanatban rám szegezedő tekintetére figyeltem. Hogy pedig megtörje ezt az általam felvett, kőszívű pajzsot, arca hirtelen vált vidámból egy bociszemes, lebiggyesztett ajkú kislánnyá, miközben továbbra is megdermedt karom szorongatta kezei között. De hogy is tudtam volna neki ellenálni..elég gyenge voltam én ahhoz, hogy bedőljek ennek az ártatlan tekintetnek. A következő pillanatban pedig egy aprócsak sóhaj kíséretében meg is adtam magam.-Milyet szeretnél?-ahogyan kinyitottam az előttünk álló hűtő ajtaját és megéreztem a belőle áramló hidegséget, ő azonnal rámutatott a már ismét gyerekes vidámsággal teli arcával az egyik fajtára, így minden mindegy alapon, magamnak is abból az ízkombinációból vettem elő. Majd mikor visszacsuktam az ajtót és a kosárba helyeztem a két újjab nyalánkságot a többihez, úgy már a lány is elengedte a karom, amire őszintén szólva kissé-kevésbé szomorkás lettem. Egyrészt melegen tartotta a kezem, másrészt mert...jó volt ismét a közelemben tudni.

---------------------

---------Paige szemszöge---------

-Finom?-kérdeztem mikor kiérve a boltból, szinte azonnal letéptük az édességről a csomagolását, s egyszerre haraptunk bele. Közben végre ismét megindulhattunk haza, csak ezúttal nem Jisung hátán. Mint a múltkor. Aprót biccentve válaszolt, tudtomra adva tetszését, ahogyan tovább kóstolgatta a fagylaltot.

-Akkor jó, mert az enyém finomabb!-mondtam egy huncut vigyorral az orcámon, ahogyan parányit felemeltem a levegőben a hűsítő édességet, ami attól függetlenül, hogy tényleg nem volt meleg a levegő, az mégis jól esett eddig felforrósodott testemnek.

Felkiáltásomra a mellettem sétáló fiú, halkan elkuncogta magát, amit mosolyogva az arcomon díjjaztam, továbbá előre tekintve a járdára. Mivel imádtam a minden féle cukorból előállított édességeket, nem tudtam nem rögtön befalni őket, ami most sem történt másképpen, attól függetlenül, hogy fagylaltról volt szó. Én azt is haraptam, mint minden más ételt.

-Agyfagyásod lesz.-csóválta rosszalóan a fejét a fiú, ki mikor én már megettem az enyémet, ő csak a felénél tartott a sajátjával. Mindeközben én elővettem a hátamon heverő táskámból a vízes üvegem és ittam néhány kortyot belőle.

-Mostmár nem!-szélesen vigyorogva visszacsúsztattam a helyére a tárgyat, s ismét felé tekintettem a már jóllakott pocakommal. Nem állt szándékomban megbámulni, de addig amíg ezt akaratom ellenére is megtettem, észrevettem, hogy még az esti alvásból szanaszét áll néhány hajtincse, amit nehéz volt nem aranyosnak találni, főleg hogy közben még a fagylaltját is úgy ette, mint egy kisgyerek. És ennek következtében az arca is foltos lett, közben én voltam az a személy aki behabzsolta az eledelét.