Másnap reggel nem is hogy arra ébredtem volna, hogy a szemembe süt a nap, vagy esetleg elkéstem volna suliból, és anyukám kellett, hogy keltsen-ami amúgy sem történhetett volna meg, mert szombat volt-, hanem arra, hogy telefonon keresztül próbálnak zaklatni az emberek, ami igazából utalhatott volna arra is, hogy esetleg szeretnek az emberek, de ha igazán szerettek volna, nem ébresztettek volna fel.
-Mi az isten..?-motyogtam még félig a párnámba, kissé összeszűkített szemekkel, ahogy a mobilomon olvasgattam valami ujjonnan összehozott csoportot, amiben két barátnőm, és hogy leszűkítsem a mondatom, az összes fiú volt benne, akikkel a legutóbbi bulin haverkodtam. Küztük volt persze Jisung, Hyunjin és Changbin is.
Miközben folyamatosan olvasgattam az egyre több és több üzenetetet, amik egyfolytában jöttek, próbáltam kisilabizálni, hogy miről lehet szó, mert volt aki egy témáról beszélt, volt aki másikról, és nem is tudtam melyikre figyeljek. De nagyából sikerült kiszűrnöm a lényeget, miszerint valami filmezést szeretnének összehozni Gyuriék házában, mert hogy a hétvégén nincsennek otthon a szülei-amit nemmelesleg a hét elején említett-és azt csinál amit akar. Vagyis tönkre akarja tenni a házat, néhány tini huligánnal, akiknek a nagy része fiú.
Paige is ébren van már!
Paige! Mit gondolsz? Eljössz?
Lesz pijaa isss!
Mindenki jön, úgyhogy neked is kell jönnöd!
És így hirtelen felismertek az emberk és le is támadtak. De ez még mindig nem azt jelentette volna, hogy szeretnek. Ami elég szomorú volt, de egyelőre be kellett érnem ezzel.
Én: Még szép, hogy elmegyek!
Én: De ha lehet zargassatok később, mert még alszom. Jó éjt!
------------
-Meghoztam a pizzát!-mondtam vigyorogva ahogy az előttem nyíló ajtó mögül kikukucskáló lányra tekintettem, ki ahogy meglátott, fejét csóválva közelebb jött és átölelt, amit én viszonoztam.
-De ha már itt tartunk, rendelhetünk, csak beszéljük meg milyet!-mondta miközben beinvitált a házába, ahol már szinte mindenki ott volt, egy-két fiú, és Hyemi kivételével. Vagyis akkor nem szinte mindenki, de ha úgy vesszük, utánam pont megjött Hyemi is. S míg vártunk arra a két fiúra akik ki tudja hol kóboroltak, név szerint Changbinra és Minhora, addig megrendeltünk két nagyobb, családi pizzát. Döntésünk egy félig kukoricás, félig gombásra esett, míg a másik vegyes volt.
-Nem tudom hol lehetnek amazok a tökfilkók, de ha nem érnek ide előbb, mint a kaja, akkor nélkülük indítjuk a filmet!-tette csípőre kezeit Gyuri, mikor lerakta a mobilját az asztalra, a pizza rendelése után.
-Apropó! Már megvan milyen filmet nézünk?-kérdezte mellőlem másik barátosném, amire igazából én is kíváncsi voltam, így bízakodva, abban hogy nem valami horrort, vagy annak a műfajnak a közelében lévő fajokat nézünk, vissza fordultam Gyurihoz, a válaszra várva. A lány eltűnődött egy pillanatra, majd a többiek felé fordult.
-Hát még nem találtuk ki, de akkor most eldönthetjük!-összecsapta tenyereit, és előhúzta laptopját, ami már réges régen össze volt kötve az óriási Tv-jével-ami a falon volt-majd valamit keresgélni kezdett.-Le van nekem töltve egy néhány film, de ha gondoljátok, netről is nézhetünk.-tanakodott a gépbe merülve, s ebben a pillanatban hirtelen mindenki sutyorogni kezdett, vagyis inkább vitatkozni, hogy mit is nézzünk. Hyemivel és Gyurival pedig egy emberként vágtuk rá a mi válaszunk.
أنت تقرأ
Oh really? // Skz - Jisung //
عاطفيةÉrezted már valaha azt, hogy valaki oly' mélyen és áthatolva figyel téged? Egy elhagyatott házban. Ahol állítólagosan megöltek egy embert, még jó néhányszáz éve. Közben néhány hülye gyerekkel játszatok olyan játékokat amilyeneket soha életben nem ak...
