🔞Szeretlek! [BakuDeku]🔞 (BEFEJEZETT!!)

13.rész

Másnap az ébresztőm idegesítő hangjára keltem fel, ami 6:00-t mutatott. Le állítottam a hang forrását, majd amikor kinyitottam a szemem, egy zöld hajkoronát pillantottam meg. Midorya olyan békésen aludt.... nincs szívem felébreszteni, de sajnos muszáj.

-Mido..kicsim..kelj fel. Suliba kell menni.

-Hmm..még 5percet -nyafogta. Bassza meg.. de aranyos ilyenkor. Adtatam a homlokára egy puszit, majd rám emelte gyönyörű zöld szemeit.

-Jó reggelt kicsim -köszöntem a brokkolinak.

-Jó reggelt -mondta kómás fejjel.

-Bocsi, hogy fel keltettelek, de suliba kell menni.

-Oké, de...

-Mi a baj? -kérdeztem aggódva, amit a brokkoli is észrevett.

-Semmi olyan,ne aggódj,... csak nincs mit felvennem -nevetett kínosan.

-Jaj, tényleg...Hm.. mindjárt keresek valamit.

Midorya szemszög:

Mielőtt Katcchant elnyelte volna a szekrény, hogy keressen nekem valami ruhát nekem eszembe jutott valami

-Baszd meg -szinte tátogva mondtam, de Katcchan, tököm tudja hogy, de meghallotta.

-Mi a baj Deku? -kérdezte a szőkeség.

-.... Most jutott eszembe, hogy haza kell mennem..mivel*dobpergés*otthon hagytam a sulis táskámat -mondtam idegesen.

-Elkísérlek. És ennyi erővel már adok valamit amit fel tudsz venni és otthon pedig felveszed az egyenruhát.

-Rendben.. de akkor sietni kell..ugyanis 6:30-van.

-Oké..akkor lássuk... te.ssék. Ezt fel tudod venni

-Oké. Köszi -majd el kezdtem öltözni.

Bakugo szemszög:

Nagyon meglepődtem. Deku, aki mindig is..aki ilyen visszahúzódó típus volt...elkezdett öltözni...mintha ott se lennék. De hozzáteszem, amilyen gyengének látszik, amikor van rajta ruha...olyan erősnek látszik nélkülük. O_O(#R.I.P Bakugo) gondolat menetemből a kis zöldike zökkentett ki. (ezt jól megírtam)

-Katcchan...? Minden oké? Kicsit elbambultál -basszus...észre sem vettem, hogy bámulom!

-Pe..persze -éreztem, hogy kezdek elpirulni, így gyorsan el fordultam, majd gyorsan elvégeztem a reggeli rutinom.

...........

-Indulhatunk?-kérdeztem Midorya-t.

-I..igen -úgy látom egy kicsit ideges, ezért odamentem hozzá és lassan ajkaira hajoltam, és csókba invitáltam, amit azonnal viszonzott, de a levegőhiány nagyúr.

-Ne aggódj! Nem hagyom hogy hozzád érjen az a fasz! -ő erre bólintott, majd kézen fogva elindultunk hozzájuk.

~Midorya házánál~

Midorya szemszöge:

Az úton nem igen szólaltam meg. Féltem. Féltem, hogy mit fog velem tenni az apám, ha meglát. Hogy Bakugo itt van velem, egy kicsit megnyugtat.

-Hmmm...itt vagyok. Akkor már nem fordulok vissza -mondtam ki hangosan a gondolataimat, amire szerelmem is felfigyelt. Biztatás képen rátette a kezét a vállamra és hozzá egy aranyos mosolyt. Nagy levegőt vette, majd bementem a bejárati ajtón. Hirtelen meghallottam a kávéfőző hangját. Összerezzentem. Úgy döntöttem, hogy megnézem ki van ébren (khmm... mintha nem tudná). Óvatosan a konyha felé vettem az irányt.

-Ezt nem hiszem el! Persze, hogy pont neki kell ébren lennie! -gondolta a zöldike.

-Jó reggelt fiam! Látom hazataláltál! -mondta idegesen. Hogy látott meg?!
Épp meg akart ütni, amikor Bakugo és én egyszerre(?! ez hogy lehet) elkaptuk a karját, hogy meg akadályoztuk meg a tervét.

Bakugo szemszög:

Ez hihetetlen! Deku ellent mert mondani az apjának miközben fél tőle?! És ráadásul velem egyszerre védte ki ,,támadást". Örülök, hogy már nem hagyja magát, ezért elengedtem a karját és a többit ráhagytam.

-Hogy merészelsz ellentmondni nekem?!

-Soha.többé.nem.hagyom. magam. neked! Elegem van! Soha többet ne merj hozzám nyúlni, száj ki az életemből ö.rök.ké!

WOW! Szóval ilyen is tud lenni? Hmm..jobban kell vigyáznom vele-*perverz mosoly*. Ezzel elengedte, majd intett, hogy menjek vele, aminek eleget is tettem. Mikor bementünk a szobájába meg is ragadtam a szót:

-Wow! Az én kis Dekum kiereztette a karmait. ... Nem is tudtam, hogy ilyen is tudsz lenni -mosolygok.

-Én sem -mondta mosollyal az arcán, majd elkezdett öltözni, amivel elég gyorsan kész lett.

-Indulhatunk?- kérdztem. Ő csak bólintott, majd megfogtunk egymás kezét elindultunk a suliba.

Midorya szemszög:

Amikor apa fel akart pofozni, nem tudom, hogy de ki tudtam védeni az ütést Bakugo-val egyszerre, amin nem mellesleg meglepődtem. El kezdtem neki pofázni, hogy mit gondolok, közben Bakugo elengedte a kezét, mert gondolom látta, hogy ura vagyok a helyzetnek. Teljesen kikeltem magamból. Nem is ismertem magamra. Miután befejeztem a ,,bájcsevejt" az apámmal intettem Bakugonak, hogy jöjjön velem, aminek eleget is tett, majd megszólalt:

-Wow! Az én kis Dekum kierezette a karmait. Nem is tudtam, hogy ilyen is tudsz lenni.

-Én sem -majd elkezdtem öltözni, amivel gyorsan kész is lettem.

-Indulhatunk?-kérdezte Bakugo. Én csak bólintottam, majd kézen fogva elindultunk a suliba, ahova gyorsa be is értünk PONT IDŐBEEEEN! De persze, a tanár késik, mint általában. Bakugo-val leültünk a helyünkre. Majd valaki megszólított

-Midorya-kun...-

Bocsi a sok kihagyásért! Lehet egy,,kicsit"(khm.. kicsit) rövid lett de megpróbáltam kihozni magamból a legjobbat.

Vajon ki szolítitta meg Midoryát? Kövi rész!

JÓ OLVASÁST