Unatkozva ültem az előadóteremben, körülöttem hasonló lelkesedés látszott az arcokon. Egy öreg professzor gyenge hangja hallatszott csak a szöszmötöléstől zavart csendben. A prof már az ötödik táblára írta a végtelen képleteit, én az elsőnél elvesztettem a fonalat. Be kell vallanom, útálom a matekot, pedig szorosan a leendő munkámhoz fog tartozni. Egy nagyon titkos, nagyon elmondhatatlan beosztásba kerültem. Persze már tegnapelőtt délután tudták a kollégák, sorban gratuláltak, ugyanakkor sajnálatukat fejezték ki, hogy engem küld az intézet a világ végére. Tegnap végre megérkeztem az új helyemre, és ma már itt ücsörgök egy dög unalmas felkészítőn. Gyér tapsikolás riasztott fel a mélázásból. A nevenincs prof befejezte műsorát, szerintem senki nem bánta, tán épp azért tapsolt néhány hallgató. Már épp álltam volna fel, sokakkal együtt, mikor a katedra felöl dörgedelmes hang szólalt meg.
- Megkérek mindenkit, maradjon a helyén. Bartos professzor úrnak fontos bejelentése van!
Hát az meg ki? Még egy tudálékoska? Soha nem hallottam a nevét, sehol nem olvastam az új főnökök, kollégák névsorában. Biztos ő is valaki új jövevény lehet. Vékonydongájú, fiatal emberke lépett a mikrofonhoz, egyáltalán nem hasonlított a professzorokról belém rögzött képhez. Lehet, most lépett a profok sorába?
Közhelyes köszönés és bemutatkozás után ő is a táblához lépett. – Ajaj! Megint képletek!- gondoltam rezignáltan. De nem! Rajzolni kezdett valamit, ez már jobban érdekelt. Elvégre mérnökvizsgás kozmotechnikus vagyok. Ha nagyképű lennék, mondhatnám, űrjárműveket gyártok, persze ez nem egészen így van. De amit ez a prof rajzolni kezdett, sokkal közelebb állt hozzám.
- Amit itt látnak, az egy antigravitációs motor, vagy nevezzük rövidebben, AG-motor vázlata. Maguknak az lesz a feladata, hogy ezt megépítsék, mégpedig záros határidőn belül. Hogy miként, azt magukra bízzuk. Minden részletkérdésben a segítségükre leszek a nap huszonnégy órájában. És most megkérem Darius urat, maradjon még itt, a többiek távozhatnak.
Hu, ez én lennék. „Honnan ismer ez engem?" Majd mindjárt kiderül.
- Ön ugye Mat Darius a Völgyből. – mondta csak úgy megjegyzésként, mikor mellé léptem.
- Igen, Matheus Darius vagyok, kozmotechnikus a szilícium-völgyből. Ismerjük egymást?
- Én ismerem magát, és azt is, mit tervezgetett csak úgy, szabadidejében, hobbiból. Gondolom, felismeri a rajzom alapján. Nagyban hasonlít a maga tervrajzaihoz. Ugye nem haragszik?
Hát most erre mit mondjak? Akár haragszom, akár nem, akkor is itt van a táblán. A Völgyben semmi nem lehet titok, mindenkit megfigyelnek, még a szálláshelyén is. Bármikor a tudtunk nélkül átnézhetik a személyes holminkat, nagyon szigorú az ellenőrzés. Ezt ott mindenki tudomásul kellett, hogy vegye.
- Nincs semmi gond, kicsit részletesebb, mint az én vázlataim, de a működési elvét azonos módon határozta meg ... professzor úr. – „Furcsa egy velem egykorú, huszonéves fiatalembert urazni!"
- Szólítson csak egyszerűen Gilnek. És könnyebb lesz, ha tegeződünk, egyrészt korban is közel vagyunk egymáshoz, meg kollégák is leszünk.
- Jó, a barátaim engem is csak Metnek szólítanak, és nekem is jobb a tegező mód.
- Tény, hogy a te ötleted alapján gondoltam tovább az AG-motort, és miután némi elméleti számításokat is hozzáadtunk, az öreg prof azt vázolta fel nektek, döntöttünk úgy, hogy érdemes lenne egy próba-darabot elkészíteni. És mikor egy ismeretlen cég mecénásként szinte korlátlan anyagi forrást ajánlott fel, gondolhatod, azonnal beindult a bogár nálam is. Ilyen egy évszázadban csak egyszer fordul elő, ki kell használni. Persze vannak feltételei is a cégnek, ezért mondtam a záros határidőn belüliséget. Téged gondoltalak vezető technikusnak, elvégre a te ötleted is. A Völgy nem szívesen engedett át, sőt, elsőre megtagadták. Aztán gondolom, a támogatónk kis nyomást gyakorolhatott rájuk. Lényeg, hogy örülök, együtt dolgozhatunk.
- Gil, megkérdezhetem, hogy az én elméletem a működésről helytálló? Nem vagyok matematikus, nem is értettem az öreg képleteit.
- Nos, igen. Jó oldalról közelítetted meg, az interferencia bizonyos feltételek esetén kioltja a gravitációs hullámokat. A két egymásba csúsztatott gyűrű más-más frekvenciával gerjesztve megszünteti a gravitációt. Egy bizonyos modulációval pedig a haladás irányát is kiválthatjuk. Mint egy hajó, úszik a gravitáció tengerén, a modulálás, - amit a gyűrű azon részén váltunk ki, ahol ellentétes a haladás irányával -, a hajócsavar szerepét tölti be.
- Nagyon jó a hasonlatod! És... talán már tudod is a frekvenciákat? Mekkora energia kell hozzá? És azt honnan vesszük? Jaj, bocsi, de ezer kérdés egyből.
Hát tényleg zúgott a fejem a száguldozó gondolataimtól, elvégre ezen agyaltam már régóta. Csak éppen kísérletezgetni nem volt módom, a Völgy szigorú szabályzata nem tette lehetővé, tudóska meg nem voltam, hogy engedélyt kérhessek rá. És most itt állok Gillel szemben, és kezembe nyomja, csináld meg.
YOU ARE READING
Túl az időkön és a tereken
Science FictionEgy félresikerült kísérlet, és annak következményei. Mikor a jelenből az ősök idejébe lépve váratlan dolgok derülnek ki, és az univerzum nem olyan, mint azt eddig tudtuk.