Túl az időkön és a tereken

Valahogy így kezdődött...

Unatkozva ültem az előadóteremben, körülöttem hasonló lelkesedés látszott az arcokon. Egy öreg professzor gyenge hangja hallatszott csak a szöszmötöléstől zavart csendben. A prof már az ötödik táblára írta a végtelen képleteit, én az elsőnél elvesztettem a fonalat. Be kell vallanom, útálom a matekot, pedig szorosan a leendő munkámhoz fog tartozni. Egy nagyon titkos, nagyon elmondhatatlan beosztásba kerültem. Persze már tegnapelőtt délután tudták a kollégák, sorban gratuláltak, ugyanakkor sajnálatukat fejezték ki, hogy engem küld az intézet a világ végére. Tegnap végre megérkeztem az új helyemre, és ma már itt ücsörgök egy dög unalmas felkészítőn. Gyér tapsikolás riasztott fel a mélázásból. A nevenincs prof befejezte műsorát, szerintem senki nem bánta, tán épp azért tapsolt néhány hallgató. Már épp álltam volna fel, sokakkal együtt, mikor a katedra felöl dörgedelmes hang szólalt meg.

- Megkérek mindenkit, maradjon a helyén. Bartos professzor úrnak fontos bejelentése van!

Hát az meg ki? Még egy tudálékoska? Soha nem hallottam a nevét, sehol nem olvastam az új főnökök, kollégák névsorában. Biztos ő is valaki új jövevény lehet. Vékonydongájú, fiatal emberke lépett a mikrofonhoz, egyáltalán nem hasonlított a professzorokról belém rögzött képhez. Lehet, most lépett a profok sorába?

Közhelyes köszönés és bemutatkozás után ő is a táblához lépett. – Ajaj! Megint képletek!- gondoltam rezignáltan. De nem! Rajzolni kezdett valamit, ez már jobban érdekelt. Elvégre mérnökvizsgás kozmotechnikus vagyok. Ha nagyképű lennék, mondhatnám, űrjárműveket gyártok, persze ez nem egészen így van. De amit ez a prof rajzolni kezdett, sokkal közelebb állt hozzám.

- Amit itt látnak, az egy antigravitációs motor, vagy nevezzük rövidebben, AG-motor vázlata. Maguknak az lesz a feladata, hogy ezt megépítsék, mégpedig záros határidőn belül. Hogy miként, azt magukra bízzuk. Minden részletkérdésben a segítségükre leszek a nap huszonnégy órájában. És most megkérem Darius urat, maradjon még itt, a többiek távozhatnak.

Hu, ez én lennék. „Honnan ismer ez engem?" Majd mindjárt kiderül.

- Ön ugye Mat Darius a Völgyből. – mondta csak úgy megjegyzésként, mikor mellé léptem.

- Igen, Matheus Darius vagyok, kozmotechnikus a szilícium-völgyből. Ismerjük egymást?

- Én ismerem magát, és azt is, mit tervezgetett csak úgy, szabadidejében, hobbiból. Gondolom, felismeri a rajzom alapján. Nagyban hasonlít a maga tervrajzaihoz. Ugye nem haragszik?

Hát most erre mit mondjak? Akár haragszom, akár nem, akkor is itt van a táblán. A Völgyben semmi nem lehet titok, mindenkit megfigyelnek, még a szálláshelyén is. Bármikor a tudtunk nélkül átnézhetik a személyes holminkat, nagyon szigorú az ellenőrzés. Ezt ott mindenki tudomásul kellett, hogy vegye.

- Nincs semmi gond, kicsit részletesebb, mint az én vázlataim, de a működési elvét azonos módon határozta meg ... professzor úr. – „Furcsa egy velem egykorú, huszonéves fiatalembert urazni!"

- Szólítson csak egyszerűen Gilnek. És könnyebb lesz, ha tegeződünk, egyrészt korban is közel vagyunk egymáshoz, meg kollégák is leszünk.

- Jó, a barátaim engem is csak Metnek szólítanak, és nekem is jobb a tegező mód.

- Tény, hogy a te ötleted alapján gondoltam tovább az AG-motort, és miután némi elméleti számításokat is hozzáadtunk, az öreg prof azt vázolta fel nektek, döntöttünk úgy, hogy érdemes lenne egy próba-darabot elkészíteni. És mikor egy ismeretlen cég mecénásként szinte korlátlan anyagi forrást ajánlott fel, gondolhatod, azonnal beindult a bogár nálam is. Ilyen egy évszázadban csak egyszer fordul elő, ki kell használni. Persze vannak feltételei is a cégnek, ezért mondtam a záros határidőn belüliséget. Téged gondoltalak vezető technikusnak, elvégre a te ötleted is. A Völgy nem szívesen engedett át, sőt, elsőre megtagadták. Aztán gondolom, a támogatónk kis nyomást gyakorolhatott rájuk. Lényeg, hogy örülök, együtt dolgozhatunk.

- Gil, megkérdezhetem, hogy az én elméletem a működésről helytálló? Nem vagyok matematikus, nem is értettem az öreg képleteit.

- Nos, igen. Jó oldalról közelítetted meg, az interferencia bizonyos feltételek esetén kioltja a gravitációs hullámokat. A két egymásba csúsztatott gyűrű más-más frekvenciával gerjesztve megszünteti a gravitációt. Egy bizonyos modulációval pedig a haladás irányát is kiválthatjuk. Mint egy hajó, úszik a gravitáció tengerén, a modulálás, - amit a gyűrű azon részén váltunk ki, ahol ellentétes a haladás irányával -, a hajócsavar szerepét tölti be.

- Nagyon jó a hasonlatod! És... talán már tudod is a frekvenciákat? Mekkora energia kell hozzá? És azt honnan vesszük? Jaj, bocsi, de ezer kérdés egyből.

Hát tényleg zúgott a fejem a száguldozó gondolataimtól, elvégre ezen agyaltam már régóta. Csak éppen kísérletezgetni nem volt módom, a Völgy szigorú szabályzata nem tette lehetővé, tudóska meg nem voltam, hogy engedélyt kérhessek rá. És most itt állok Gillel szemben, és kezembe nyomja, csináld meg.