Túl az időkön és a tereken

Egy végzetes hiba

Halk búgás töltötte meg a vezérlőt, amint Gil lassan energiát adott a tekercsekre. Figyeltem a műszereket a generátorokon, minden rendben volt, a teljesítmény kivételével minden nullán.

- Gil, kapcsolhatod a tolóerőt.

Most nem hagyományos hajtóművel indítottunk, levonva a komppal történt esetből a tanulságot. A gyorsulásmérő 5 gére kúszott, tolóerő impulzusa egy százalék. Mi ebből természetesen semmit nem éreztünk, továbbra is súlytalanság volt az egész halón. Viszont a sebességmérő rendületlenül nullán állt. Miért!

-Gil! Nem nő a sebességünk! Mintha ide ragasztott volna valami a Földhöz! Növeld a tolóerőt két százalékra!

Gyorsulás 10, sebesség nulla! Adj rá öt százalékot!

Te jó ég! 80-ra ugrott a gyorsulás, és egyhelyben álluk! Mit mutatnak a külső kamerák, Tina.

- Szinte semmit! Majdnem tejfehér opálos ragyogás vesz körül minket! Se Föld, se Hold, csillagok sem látszanak. Az irányjelző nem észleli a Rigelt, mint pozicionáló csillagot sem.

- Oké, Gil! Lassan vedd le nullára a tolóerőt.

- Parancsnok. Valami nagyon nem teszik nekem. Egy métert sem haladt a hajó. De ha nem észlelte a jelzőcsillagokat, akkor lehet, valójában ellenőrizhetetlen sebességgel száguldottunk. - Mindjárt kiderül.

- A tolóerő nulla, gyorsulás nulla. Most mit mutatnak a külső kamerák?

- Ragyogás megszűnt! Látszik a Föld is, úgy néz ki, semmit nem távolodtunk tőle. Ugyanaz a pozíciónk. Viszont a Rigelt nem látja továbbra sem az irányzék. Meg van a Hold is, csak tőlünk jóval messzebb, és nem látni az űrállomást sem.

- Vagyis csak néhány ezer Kilométert haladtunk?

Lekapcsoltam a generátorokat. Valamit nagyon elnézhettünk. Vagy a hajó megtette a 210 millió Kilométert, és vissza is tért a Földhöz viszonyított horgonypontra? Mivel nem volt mihez mérnie a műszereknek a sebességet és a megtett távot, a biztonsági időzítő lépett működésbe, és vitte vissza a hajót? Ezer kérdés, egyenlőre válaszok nélkül.

- Hívjuk az állomást. Nincs erőtér, nincs árnyékolás, mehet a rádión is.

De csak zúgás, sistergés hallatszott. Tönkrement az adó? Néma csend volt minden hullámhosszon a kozmikus zajon kívül. Válasz sehonnan. Sem az állomásunk, sem a nemzetközi, még földiek sem.

- Hagyományos hajtóművel közelítsük meg a Holdi bázisunkat!

- Gépház! Itt a parancsnok. Indítsatok nyolc atommáglyát, és a plazma hajtóművet. Visszatérünk az állomásra.

- Gil, óvatosan fordulj a Hold felé, és tized sebességgel közelítsd meg, állj hold-körüli pályára. Észre fognak venni a mieink. – mondta a parancsnok.

Felköhögött a plazma hajtómű, és az apró rezgések jelezték, elindultunk.

- Tina, milyen messze van a Hold? – kérdezte Gil.

- 8650 Kilométer.

- Rendben, tizenkét perc múlva pályára állunk.

- Met, addig is próbáld a rádiót, hátha valaki veszi az adást. A 7,198 gigahertzen sok kommunikációs műhold van. Próbáld valamelyik jelét elkapni.

Az adó-vevő végigpásztázott minden elképzelhető sávot, de sehol egy értelmes jel. Tönkre ment az antennánk? Lehetséges. Közben Gil pályára állította a hajót. Egyfolytában azt morogta, hol van az állomás, hol vannak a műholdak? Egyet sem látni. És valóban, az állomást, amilyen nagy, már rég látni kellett volna. De sehol semmi. Teljesen üres az űr a Hold körül, és a sok ezer műholdból sem látni egyet se a Föld felé nézve a távcsövön.

- Brigs parancsnok! Semmi technikai eszközt nem látni! A rádióban csak kozmikus zaj hallatszik, semmi értelmes!

- Elsőként nyugodjunk meg. Vegyük át a lehetőségeket, nézzük át, mit rögzített a repülési napló. Van úgynevezett fekete dobozunk, csak találunk valami magyarázatot erre a dologra. – mondta a parancsnok. Hangján érződött az ideges feszültség.

Nekem már a kompnál tapasztalt idő eltolódáson kattogott az agyam. Ekkora időkülönbség lett volna most, hogy közben semmi nem maradt a civilizációnkból? Képtelenség. Erre gondolni sem szabad.

- Itt a fekete doboz adatai. Csak annyit rögzített, hogy a generátorok 25 percig működtek. Maximális gyorsulási érték 80 gé volt, sebességet viszont nem mért. A hajó minden paramétere rendben volt, megfelelő energia állt rendelkezésre a fúziós erőművekben, csak 32 százalékon üzemeltek. A tekercsgyűrűk szinkronban, megfelelő fázissal kapták a generátorokból a jelet, frekvenciák, polaritások rendben. – jelentette Gil.

- Mutasd!- szóltam rá.

- Te szent kozmikus napkitörés! Gil, ezt nézd meg! A 3-as és 4-es gyűrű fordítva kapta a polaritást! Ezek a hajó orrán vannak felszerelve. Valami nagy disznóság történt. A két hátsó és a két első között is interferencia keletkezett. Nem széttépte a hajót, hanem egy új gömbszerkezetű teret hozott létre. Ezt viszont még nem vizsgáltuk, milyen hatása lehet.

- Met! Elképzelhető, hogy nem csak térben, hanem időben is haladtunk?

- Minden lehetséges. Csak azt nem tudni, előre vagy visszafele. És mennyit! A nyüzsgő technika hiányából én inkább tippelnék, hogy vissza, és nem előre. Az emberiség csak nem pusztította el magát!

- Nyugalom fiuk. Ki fogjuk deríteni. Vannak kompok a hajón, amelyekkel leszállhatunk a Földre is anélkül, hogy elégnénk. – mondta a parancsnok.

A cég emberei eddig némán hallgatták az eszmecserét az ülésükbe csatolva. A két savanyú ábrázaton semmi nem látszott.

- Sejtettük, hogy valami hasonló lesz. A saját laboratóriumunkban is nyomtalanul eltűnt az egyik kísérleti eszközünk. Hasonló ködszerű vette körül, mint ezt a hajót is. Aztán semmit nem találtunk a helyén. – mondta egyikük rezignáltan.

- Hogy az a...! És erről mi miért nem kaptunk tájékoztatást? – förmedt rá a parancsnok.

- A cég úgy döntött, hogy előbb legyen meg ez az újabb kísérlet. Ha időben is lehet vele közlekedni, az nagy horderejű lehetne a cég számára. Most derítsék ki, merre és mennyit ugrottunk, aztán vigyék vissza a hajót a mi időnkbe. Ha már tudják, hogy történt, gondolom, nem ütközik nehézségbe visszafele megismételni. – és olyan szúrós szemmel nézett ránk, hogy bele borzongtam.