Túl az időkön és a tereken

A parancsnok

Kinyílt az ajtó, és én majdnem megvakultam a fényártól. Csodás, napsütötte homokos tengerpart pálmafákkal és egy kis terasszal. Laza öltözetben ötvenes kinézetű ember ült egy asztalnál, előtte pohár szívószállal. Te jó ég! Ez nem semmi! Ez lenne a parancsnoki iroda? Az Enterprise holoszobája jutott rögtön eszembe egy régi filmsorozatból. Na, ez a parancsnok se egy komoly fószer. De inkább nem szóltam semmit. Csak összenéztünk Tinával, akinek a szeme kerekre tágult a csodálkozástól. Tinának még biztos nem esett le, hogy hologram az egész. Odaballagtunk az asztalkához, miközben éreztük a szellőt, a tenger illatát és a meleg napsütést.

- Üljetek le, mielőtt földbe gyökereztek! – Intett az ember, és a három szék felé mutatott.

- Gil, hozz a bárpultról magatoknak is üdítőt, ki mit szeret.

Mi közben szemrevételeztük egymást, látszott rajta, hogy kiélvezi a hely varázsának ránk gyakorolt hatását.

- Először is üdvözöllek benneteket az állomáson. Met, rólad már sokat hallottam, a kisasszonyról viszont eddig nem tájékoztattak. Briks kapitány vagyok, ennek az állomásnak a parancsnoka és mindenese. Rólad csak annyit tudok, hogy Tina Berger vagy, szintén a Völgyből. – fordult Tina felé.

- Igen, a kozmosz történelmével, keletkezésével foglalkozom, ebbe bele tartozik még a csillagászat, az űrhajózás, asztrobiológia, paleoasztronautika, és sok egyéb, ami még ezekhez kapcsolható.

- Hát kislány, nem sok ez így együtt!? – mondta nevetve a parancsnok.

Közben Gil visszaért az üdítőkkel, és helyet foglalt az asztalnál.

- Parancsnok úr, gondolom, már összeismerkedtek.

- Jaj, Gil, hagyd már a formaságokat, nem illik ehhez a helyhez. Élvezd a napsütést, lazíts. Egymás között vagyunk, hagyjuk már a merev protokollt, nem elég az ajtón kívül?

Gil zavartan nézett a parancsnokra, aztán meg ránk. Látszott rajta, nem volt hozzászokva, hogy a parancsnokával lazábban beszélhet. Magamban egy kaján mosolyt nyomtam el, „nesze neked, katona!"

- De térjünk a tárgyra. Apropó, Tina, te írtad a csillagvárosok története című tanulmányt? Nemrég olvastam, és megragadott néhány eszmefuttatás. Ha lesz kis időnk, feltennék néhány kérdést ezzel kapcsolatban. De nem most. Sok dolgunk van, és jó lenne néhány részletben megállapodnunk. – és már komoly tekintettel nézett ránk.

- Esőként, a berendezést már a szerelődokkba vitték, a ti dolgotok lesz, Met és Gil, hogy a helyére is kerüljön. Elsőként egy kis kompra fogjátok felszereltetni, És ha azzal is úgy működik, ahogy a földön, akkor jöhet a nagy munka. Át kell tervezni, és akkorában megépíteni, hogy az Üstökös csillaghajót, a legmodernebb újdonságunkat, biztonsággal elvigye, akármi lesz is a cél. A komppal történő próbarepülés holnapután! A vezetőség szeretné, ha két hónap múlva az Üstökös menetkész.

Te jó ég! Hova sietnek ezek, hogy ennyire rövid határidőket szabnak. A komp még hagyján, feldobjuk rá, és meglátjuk, mi lesz belőle. De két hónap alatt áttervezni, felszerelni egy másik, sokkal nagyobbra! Ezek robotnak néznek bennünket?

- A komppal még nincs gond, csak rögzítjük rá holnap, és kiderül, mit produkál. De nagyban, egy űrhajóra, az képtelenség két hónap alatt. Gyakorlatilag még csak nyers berendezés az AG-motor, csak egy, látszatra sikeres tesztje volt.

- Ne aggódj Met, minden eszközt megkaptok, akkora tervező kapacitás áll a rendelkezésetekre, amit a földön el sem képzelnek. A legjobb tervezőmérnökök, technikusok dolgoznak a kezetek alá. Két hónap múlva irány a csillagok! Ajánlom, nézzétek meg az űrhajót, és rá fogtok jönni, semmi sem lehetetlen. Na, ne nézz már ilyen kétségbeesetten, Met!

Nevetett, és még hunyorított is hozzá.

- Elvégre katonás szigor és fegyelem van itt, és olyan, hogy lehetetlen, nem létezik a szótárunkban.

Azzal felállt, mintegy jelezve, hogy a látogatásnak vége.

Mikor kiléptünk a fényből a folyosóra, alig láttam valamit, de Gil megnyúlt arcát annál jobban. Szerettem volna bemosni neki egyet, hogy mibe rángatott bele, de Tina fogta a karom, így egyelőre letettem a szándékomról.

- Gyertek, megyünk a szerelőcsarnokba, megbeszéljük a szerelőkkel, hogy tegyék fel a kompra a motort, minél előbb kész, annál több időnk lesz foglalkozni a többi dologgal. Ha folyamatosan dolgoznak, már holnap próbálhatunk. – Mondta Gil szinte katonásan, és már indult is.

A komp kicsi, négy személyes lóti-futi járgány volt, valóban nem okozhatott gondot a motor tekercseinek rögzítése rajta. Az energiaforrása is elegendő, egy „parányi" atommáglya jelen állapotban bőségesen elláthatja a tekercseket energiával. A frekvencia-vezérlők két ülés helyére beférnek, az egyéb kiegészítők a raktérben kaphatnak helyet.

- Oké, Gil, tedd, ahogy jónak látod. Szeretném megnézni azt a bizonyos csillagjárót is, amire ilyen motor kerül, ha sikeres lesz a teszt a komppal.

- Az lesz! Annak kell lennie. Azt gondoltad, hogy teljesen felkészületlenül bíztak meg minket? Itt is volt egy kísérleti motor, és az eredmények ugyanazt produkálták, mint nálunk. Kettős biztosítás. Tudod! Erről mondjuk én se tudtam, de megmutatták. Csak az jóval kisebb, nem alkalmas a kompra szerelésre. Az alapelv viszont a tiéd, és ha valami balul ütne ki, lesz kin elverni a port. – Nevetett egy nagyot.

Most már nem csak a képébe másztam volna szívesen, hanem a betonba döngölni. De sokan voltak a csarnokban, és mégse mutatkozhatok be erről az oldalamról Tinának. Egy sínautó (sínautó!!) átszáguldott velünk a dokkba. Kicsi hangyának éreztem magam, mikor az űrhajót megláttam. Szerintem az egész Szilícium-völgy mindenestül belefért volna. Hát erre mekkora tekercs-gyűrűk kellenek? Szent kozmikus napkitörés! És mekkora energia! A mi próbapados motorunk az egyik sarkában elveszett volna.

- Szép, mi? Látod, ez ám a kihívás! Ne aggódj, 15 hatalmas atommáglya van beépítve, az csak elég lesz az energiához. Mivel az AG-motor semlegesít minden erőteret és tömeget, még a tollpihénél is könnyebb lesz ez a monstrum. És mi leszünk a fedélzeti mérnökei, te meg, Tina, a navigátor. Hát nem nagyszerű? Na, ne vágjatok már olyan fancsali képet! Mi leszünk a mély-űri repülés úttörői! Jó kaland lesz, meglátjátok! És tán még a hősök táblájára is felkerülünk.

Nem is sejtette Gil, hogy mennyire igazat mondott!