Túl az időkön és a tereken

Felderítés

Patrik, az egyik gépész felkészített egy kompot a hangárban. Az egyik savanyúképű, Gordon, külön szólt neki, hogy a legnagyobbat, és legjobban felfegyverzettet. Mellékesen jegyezte meg, mindenre fel kell készülnünk.

- Gil, menjünk földközeli pályára, itt, a Hold körül úgysem találunk semmit. – mondta Briks parancsnok – te Met, meg készülj, Gillel lementek a Földfelszínre, és megpróbáljátok kideríteni, hol is vagyunk, vagy melyik időben, vagy akármi, csak legyen valami válasz.

Közben Gil és Tina lassú-menetben átnavigálták a hajót földkörüli pályára, addig volt több mint két órám, hogy még egyszer átgondoljam, mi a manó történhetett. Többször dühösen pillantottam a céges muksókra is, szólhattak volna. Vagy éppen nekik köszönhető az, ami történt? Titokban külön utasítást adtak a szerelőknek, hogy kössék át a két első gyűrűt? Valami nagyon bűzlött a két ember körül. Majd kiderítjük, csak legyünk biztosak benne, hogy megoldható a hazatérésünk. Gordon, az egyikük, most kicsatolta magát az ülésből, és kijelentő, szinte parancsoló módban közölte, velünk jön le a felszínre. Vállat vontam, nekem ugyan mindegy, de a parancsnokra néztem, látszott rajta, válaszolna valami cifrát neki, de lenyelte. Ezzel a céges ürgével még gondunk lesz, jegyeztem meg magamban. Miután a hajó keringési pályára állt, Gordon már suhant is kifelé a hangárba. Még mindig súlytalansági állapotban voltunk. De ezt az embert egyáltalán nem zavarta. A parancsnok magához intett minket Gillel.

- Szívesen mennék én is veletek, de inkább Tinával itt maradunk, hátha szükség lesz a hajóval is leszállni, és elég jó pilóta vagyok, illetve voltam. Vigyetek magatokkal valami fegyvert is, itt a fegyverszéf kulcsa. Tényleg nem lehet tudni, mi van lent. Akár még dinók, vagy raptorok is. Minden órában jelentkezzetek be, tudjam, mi van veletek. Ha két órát kihagytok, leszállunk értetek, bármi is akadályozna titeket. Ekkora hajóval még hegyméretű őslény se bírhat el. És ezen is vannak olyan fegyverek, amikről még nem is hallottatok. Végül is mélyűri expedícióra készült. Na, indulás fiuk, és csak óvatosan, semmi hősködés!

Gillel felszerelkeztünk fegyverekkel, és követtük Gordont a hangárba. A legnagyobb komp, amit csak most láttunk először, tényleg mindennel fel volt szerelkezve, ami egy kisebb csatára is alkalmassá tette. Patrik, a technikus még a pilóta helyén ült. Gil intett neki, hogy maradjon, és vigye le a kompot valami tisztásra a földön. „ Ezek szerint Gil ismerte, hogy rá bízta a vezetést."- gondoltam magamban. Lesznek itt még meglepetések! De most inkább a leszálláson járt az eszem, vajon mi vár ott lent minket.

A légkörön hamar átjutottunk, néhány nagyon sűrű felhőréteget kerülgetve feltűnt alattunk egy pusztaság, erdőséggel határolva, és félkörben magas hegyekkel.

- Patrik, ez jó lesz. Lassan tedd le, nehogy valami mocsaras részre huppanjunk.

- A radar szerint alattunk szilárd a talaj egészen a hegyek vonaláig.

- Akkor go, parkolj le az erdő mellett.

- Gil, az oxigén kicsit alacsonyabb, alig 19 százalék. Elsőre nem ártana védőruhát, akár űrruhát is felvenni. Bár az itt, rendes súlyával kissé nehéz lenne. Elég lesz a védőruha is, meg légzőkészülék, nem tudni, milyen baktériumok és vírusok keringenek itt. Az analizátort már bekapcsoltam. Ha valami veszélyes lenne ránk, jelezni fogja.

Gordon egy szót sem szólt egész úton. Most elsőként öltötte fel a védőruhát, és ugrott ki a kompból. Nála nem láttam semmi fegyvert. Az ő dolga. Én ugyan nem szóltam neki, pedig itt, a kompban is vannak a felszereléshez tartozó fegyverek biztosan.

- Patrik, te itt maradsz a kompon, és óránként jelentesz. Előtte mi szólunk mindig, hogy mi a helyzet velünk. De te is szólj, ha valami rendkívülit észlelnél.