Vonzódás /befejezett/

3

   Nos azt hiszem az élet tele van meglepetésekkel. Az én rejtélyes, dögös idegenemről kiderült, hogy rajz órán az páros munkában a társam. Természetesen nem mondtam el neki miután bemutatkoztunk egymásnak. Így is eléggé fura a helyzet. Legszívesebben megkérdeztem volna, hogy emlékszik-e rám a buszról és, hogy miért nézett engem annyira. De inkább elköszöntem tőle és elindultam fel a lépcsőn a lakásba. Miközben minden lépésnél érzem, hogy fáj a fenekem. Ki gondolta volna, hogy egy eséstől ilyen helyzetbe kerülök majd, hogy megismerem Madox Lockwood-ot, aki akármennyire is nem szeretném ott motoszkál a gondolataim közt és csak azokra a szép szemeire tudok gondolni meg a pimasz megjegyzéseire.
    Belépve a lakásba látom, hogy Alexa itthon van és tanul a kanapén. Törökülésben, ölében egy vaskos könyv ami valószínűleg biosz, hosszú haja kócos kontyba fogva a feje tetején.
   - Szia. - köszönök neki miközben felakasztom a kabátomat.
   - Szia Lina. - néz fel a könyvéről. - Milyen napod volt?
   - Hát elég érdekes. - felelem ahogy leülök mellé a kanapéra összeszorított szemekkel.
   - Jól vagy?
   - Elcsúsztam a jégen és most piszkosul fáj a fenekem. - mondom az orromat felhúzva.
   - Jajj.
   - Hát igen. Még a járás is fáj.
   - Akkor nem lehetett kellemes a buszozás.
   - Az a helyzet, hogy nem azzal jöttem. - sütöm le a szemem mintha valami rosszat tettem volna.
   - Akkor? - húzza fel kérdőn a szemöldökét.
   Elmesélem neki, hogy mi történt miközben nagyokat sóhajtozik mintha valami szappanoperát nézne. Imádja az ilyen történeteket. Pont mint én csakhogy én tudom a valóságban nem minden rózsaszínű és az emberek se kedvesek és cukik. Eléggé meg tanultam már ezt gyerekkoromban. Van, hogy azt mondja valaki, hogy szeret miközben ahogy csak teheti bánt téged. Pont ezért nehezen engedem közel magamhoz az embereket. A családomon kívül Alexa az akit közel engedtem magamhoz és teljes mértékben megbízok benne. Ott volt velem végig gyerekkorunkban és rajta kívül senki nem tudta, hogy miket kell átélnem otthon. Ő volt az én biztos pontom akinek mindent el tudtam mondani. Sokszor akart segíteni, de nem engedtem neki. Pontosan tudtam, hogy senki nem hinné el. Az apám tett róla, hogy szentnek higgyék. Pedig nagyon nem volt az...
   - Gondolom most nagyon várod a közös munkát vele? - húzogatja játékosan a szemöldökét.
   - Nem is tudom. - mondom miközben próbálok kényelmesebb helyzetet felvenni - A ami órán meg se jelent. Nem szeretem a link alakokat.
   - Tudom. - sóhajt fel - De nem tudhatod miért nem jelent meg. Esélyt kell adnod az embereknek.
   - Igazad van.
   - Tudom. Alig várom, hogy én is lássam. - ábrándozik - Ha tényleg olyan dögös mint ahogy mondod lehet én is beiratkozok rajzra.
   Erre hangosan felnevetek. Alexa lemaradt a rajzolásban valahol még oviban és felismerhetetlenül rajzol le mindet.
   - Nem vicces. - lök meg a vállamnál.
   - De az. - törlöm meg a szemem.
   - Jó igazad van. - adja magát majd félre dobja a könyvét - Már zselé az agyam a sok latin szótól. Nézzünk valamit? - nyúl a távirányító után.
   Bólintok majd elkezdünk keresni valami filmet. Végül megállunk egynél ahol egy börtönből szabadult pasi tanárnak adja ki magát, hogy megtalálja az elrejtett zsákmányát. Miközben a suli rossz gyerekeivel kell megküzdenie. Végig nevetjük az egész filmet ami nagyon jól esik mindkettőnknek. Mikor vége már olyan álmosak vagyunk, hogy mindketten aludni indulunk, de előtte megbeszéljük, hogy mivel reggel nem találkozunk együtt ebédelünk a suliban.
   Délelőtt szerencsére csak egy órám van amit végig kell ülnöm. Mivel akartam valamit amit kívül esik a komfortzónámból - és természetesen Alexa is erre biztatott - így az irodalmat választottam. Olvasni mindig is szerettem, így gondoltam jó lesz. De a vers elemzés az mindig nehezen ment. Ma pedig pont ilyen óra volt. Én próbáltam mindenre odafigyelni, de olyan gyorsan hadart a tanár, hogy még jegyzetelni is alig tudtam. Mire vége lett az órának már zúgott a fejem és éhes is lettem. Az pedig, hogy Alexával fogok enni jó kedvre derített. Így elindultam az étkező felé.
    Nem sűrűn eszek itt mert általában mindig rohanok dolgozni, de ma szabadnapos vagyok és jó lesz egy kis közös idő vele.
    Belépve a lengő ajtón megcsapja az orromat a kaja illata és rá kell jönnöm, hogy éhesebb vagyok mint gondoltam. Beállok a sorba és közben végig nézem a menüt. Szerencsére nem olyan rossz a választási lehetőség mint általában a sulik menzáján. Van itt spagetti, saláta, szendvics meg valami fura zöld főzelék is amitől fintorognom kell. Úgy döntök kipróbálom a spagettit hátha jó lesz. Tálcával a kezemben szétnézek és meglátom Alexát egy asztalnál Ava-val ülni. Együtt járnak boiszra és bár kicsit fura a csaj mégis bírom. Vicces és okos, amit a fura hajából nem gondolna az ember. Rövid fekete hajában mindig más színű csíkok virítanak, most neon rózsaszín, de volt már vörös, szőke sőt egy rövid ideig zöld is. Elképesztő a csaj. Én nem tudnám ìgy hordani a hajam.
   - Sziasztok! - köszönök nekik ahogy leülök velük szembe.
   - Szia. - mondják egyszerre.
   - Milyen volt az irodalom? - érdeklődik Alexa.
   - Szörnyű. - túrok közben bele a tésztámba.
   - Mr. Lenkov-hoz jársz? - kérdezi Ava.
   - Igen. - húzom el a szám.
   - Az a pasi oda van a vers elemzésért. Tavaly az órák felében azt vettük.
   - Hát ez szuper. - sóhajtok.
   - Majd segítek. - ajánlja fel Alexa
   - Én meg odaadom a jegyzeteimet. - mondja Ava.
   - Köszi lányok - mosolygok rájuk hálásan - A ti napotok milyen volt?
   - A miénk jobb volt. - lelkendezik Ava - egész biosz órán izmokat fogdoshattunk. Igaz csak egy babán de akkor is. - mondja mintha egy pasit taperolt volna végig.
   - Ja és legalább már tudjuk a nevüket. - mondja Alexa.
   Elkezdenek mesélni róla, majd Ava felveti, hogy menjünk el délután az ÜssFuss-ba ahol ma nyílt estet tartanak és pár banda is fel fog lépni. Már épp tiltakoznék, - mert nem szeretem ha körülöttem részegek az emberek és amúgy is fáradt vagyok, mert egész héten délutánonként dolgoztam - mikor hirtelen fura bizsergést érzek és azt, hogy valaki néz. Szétnézek és megakad a tekintetem Madox-on, aki engem  néz a terem másik feléből. Először elkapom a tekintetemet róla, de nem tudok ellenállni és ismét ránézek. Ugyan azzal a fiúval ül most is mint mikor a pizzázóban láttam és egy szőke hajú lány ül mellette, de az az érzésem, hogy inkább az ölében ülne. Lelkesen beszélget a fiúval miközben hosszú szőke haját hátraveti a vállán és kidülleszti a mellét. Süt róla, hogy Madox figyelmét akarja felhívni, de oda se figyel rá inkább engem néz. Farmert és zsebes fekete pulcsit visel ami nagyon jól áll neki. Pórbálok másfelé nézni, de egyszerűen nem megy. Olyan mintha valamiféle mágneses erő vonzana felé. Tekintete olyan intenzív, hogy már csak attól, hogy engem néz hevesebben ver a szívem és izzad a tenyerem.
   - Lina! - dob meg Ava egy szalvétával.
   - Tessék? - kérdezem és sikerül felé néznem, de fél szemmel még Madoxot nézem.
   - Nem is figyelsz. Épp arról meséltem milyen jó lesz ma az ÜssFuss-ban. - lelkendezik Ava.
   - De figyeltem. - tiltakozom.
   - Hazudsz! Mit néztél annyira? - kérdezi Alexa és körbe néz a helységen követve a tekintetemet. - Azt a helyes pasit bámultad? - hunyorog arra.
   - Ó az Madox Lockwood. Ő olyan dögös. - kap levegő után Ava mire Alexa rám néz és leesik neki hogy ő Mr. Dögös, de egy szót se szól. - Szembe vele a legjobb barátja Liam Cooper, a csaj aki pedig rá akar mászni Madoxra Patricia Stone. Régen együtt jártak, de szakítottak. Most pedig Patricia vissza akarja szerezni őt. - meséli Ava. - Tetszik neked? - kérdezi gyanakvóan.
   - Nem. - tiltakozom talán kicsit túl gyorsan. 
   - Ó én nem lepődök meg rajta.  A suliban minden lány oda van érte. - mondja miközben a szemével végig méri Madoxot - Én nem szeretem a sziklamászást, de őt megmásznám. Értitek ugye? - kérdezi miközben a szemöldökét le-föl mozgatja sokat mondóan.
  - Igen értjük. - mondja Alexa - Szerintem is dögös. Főleg azzal a sebhellyel. - mondja ábrándos hanggal.
   - Azt senki nem tudja honnan van. - feleli Ava - Tavaly egy hónapot hiányzott a suliból és mikor megjelent már ott volt a heg a csinos arcán. Azóta rendesen megváltozott. Régen sportolt és ő volt a bulik központja. Ma már csak megjelenik, iszik és a csajok hiába akarnak rá mászni mindet elküldi. Van aki azt mondja banda tag lett és beavatás által szerezte vagy verekedett és azt is rebesgetik, hogy börtönben is volt. 
   Nem tudom Ava honnan tud ennyi mindent olyan mintha a helyi pletyka újságot olvasnám és onnan tudnék meg mindent. Tekintve, hogy egy évvel felettünk jár és a szomszéd városban lakik kis kora óta valószínű, hogy többet tud nálunk. Viszont nem tetszik, hogy sokat részeg. Lehet jobb ha távol maradok tőle és csak az órán találkozok vele. Mégis legszívesebben megismerném közelebbről is, mert amit a szemében láttam a múltkor az arra enged következtetni, hogy mélyebb, komolyabb dogokat rejteget. 
   - Tudod - szakítja meg a gondolataimat Ava - Liam-nek van egy bandája és tuti, hogy ma fellépnek az ÜssFuss-ban és Madox is ott lesz. - néz rám.
   - Nem érdekel. - vágom rá. 
   - Persze. 
  - Tényleg. - bizonygatom hevesen. 
  - Mindegy - legyint Ava - akkor is elmegyünk. Kell a kikapcsolódás.
  - Igen - helyesel Alexa - egyész héten güriztél. Ki kell kapcsolnod és ellazulnod. - érinti meg együtt érzően a kezemet.
   - Rendben. - egyezek bele. 
  - Remek. - örül Ava - Szóval akkor találkozunk... 
  Kezdi tervezgetni az estét, de én már nem hallom mit beszél Alexával mert a figyelmem ismét felé vándorol. Látom, hogy a csaj a nyakát karolja át és valamit nagyon magyaráz neki miközben végig simít a Madox karján, de ő újból engem néz. Olyan mintha valahogy kapcsolódnánk egymáshoz, éreznénk ha a másik néz minket.
    Liam feláll az asztaltól és elindul az ajtó felé Madox lefejti a csajt magáról, észre se veszi, hogy durcásan néz rá majd követi a barátját. Léptei határozottak, mint aki pontosan tudja, hogy milyen hatással van az emberre már csak a puszta jelenléte ha egy helységben vagyunk. Az ajtóban megáll és visszanéz rám, pont mint a pizzázóban, majd kimegy.
   Én pedig hirtelen üresnek érzem a helyet és furcsa mód magamat is. Rájövök, hogy várom az estét és félek is, hogy Madox ott lesz és találkozunk.