Vonzódás /befejezett/

1

   Nem szeretem a telet!
   Persze szép és csodálatos mikor esik a hó és mindent beborít a hófehér takaró, de a hideget azt szívesen kihagynám. Főleg azért mert már itt ülök a buszmegállóban egyedül és a busz több mint tíz percet késik én pedig majd megfagyok. A kezem jég hideg bár talán nem lenne az, ha kesztyűt vennék fel, de nem szeretem. Minden kesztyű nagy rám és az ujjai legalább kettő centivel túl lógnak az ujjaimon. De mindegy is mert a lábamon csizma van és az is fázik. Legalább lenne itt valaki akivel beszélhetnék egy kicsit, de amilyen az én szerencsém természetesen most egyedül ülök itt. Pedig máskor mindig van itt valaki vagy legalább a telefonomon tudnék játszani, de akkor még jobban lefagyna a kezem. Persze máskor hamarabb jön a busz, de most mikor idén télen először van úgy igazából hideg akkor természetesen nem indul a busz. 
   Itt Bloomwood-ban mindig ilyen a tél. Még December sincs, de már majd meglehet fagyni pedig hó még nincs is és nem is lesz egy darabig. Ilyenkor hideg van - sokáig - majd egyszer csak hirtelen leesik az a sok hó amitől természetesen megint minden busz késni fog.
   Még jó, hogy szóltam a főnökömnek, hogy kések és már ott van Mindy tartja a frontot.
   Végre feltűnik a távolban egy nagy sárga jármű ami remélem, hogy az én buszom lesz és nem kell még tíz percet itt ülnöm a hidegben a buszon pedig meleg lesz.
   Meg áll előttem a busz és örömmel látom, hogy ez az enyém. Felszállok és megmutatom a bérletemet. Elindulok a közepe felé és rémlem, hogy lesz hely. Persze nincs. Ilyen az én szerencsém. Úgy látszik ma semmi nem jön össze, mert fűtés sincs és a cső amibe kapaszkodok jééghideg így az amúgy is hideg kezem még jobban fázik. 
   A busz megy tovább, néha megáll, az emberek fel és le szállnak és remélem, hogy a fél órás út alatt legalább egy kicsit leülhetek. Kell az energia, mert egész nap talpon leszek és mire haza felé megyek majd a lábaim sajogni fognak.
   Szétnézek és látom, hogy van egy hely. Sajnos a menetiránynak háttal amit nem szeretek, de mindegy is. Legalább leülhetek. Lerakom a fenekem a szintén hideg ülésre, a kezeimet zsebre rakom, mert most már tényleg átfagytak miközben kapaszkodtam. Míg ülök nézem a tájat ahogy elsuhan mellettünk és az jut eszembe, hogy de jó lenne lerajzolni ahogy az emberek  sietnek az utcán egyik helyről a másikra. 
   Ahogy ülök egyszer csak különös, bizsergető érzés lesz rajtam úrrá. De nem olyan amitől feláll a hátadon a szőr és elrohannál. Nem. Ez olyan... nem is tudom, talán érdekes. Mikor érzi az ember, hogy valaki nézi, figyeli őt és mindene viszket, hogy megtudja ki az. Így hát szétnéztek a buszon és velem átellenben, közvetlenül az ajtó mellett ott ül egy pasi aki átható tekintettel néz engem. Nem merek sokáig ránézni ezért gyorsan elkapom a szemem róla és inkább a tömeget pásztázom. De továbbra is érezem a tekintetét magamon. Fél szemmel megint ránézek majd nem tudtok ellenállni neki és már minden figyelmemmel rá összpontosítok. Felvonom a jobb szemöldökömet jelezve, hogy nem tetszik amit csinál, de cseppet se zavarja. Csak tovább néz.
   Kicsit jobban megnézem magamnak és észre veszem, hogy nagyon dögös. Már-már felháborítóan. A haja fekete, kicsit hosszú és úgy néz ki mint amikor az ember reggel felkel és kócos, fésületlen hajjal megy el otthonról. Lentebb megyek és észreveszem, hogy az arcán a bal szemöldöke fölött kettő centivel egy heg kezdődik ami egészen a szeme alá ér le körülbelül az orrával egy magasságban. Ha eddig nem volt dögös akkor most az lett, viszont akaratlanul is a karomon és a hátamon lévő heg jut az eszembe és az, hogy mennyire fájt az ahogy szereztem őket. Biztos az ő hege is fájhatott mikor szerezte. Sajnos a szeme színét nem látom ilyen messziről, de már így is megbabonáz azzal ahogy engem néz. Fekete bő dzsekit visel ami szét van húzva így jól látszik a szürke póló amit alá vett fel. Hogy nem fagy meg? Én kabátban és csizmában is jégkockának érzem magam ő meg itt ül egy fűtés nélküli buszon, lazán, egy szál dzsekiben amit ráadásul még össze se cipzározott. Igaz, hogy ha jobban megnézem látszik, hogy belül bundás. Na de akkor is. Hideg. Van. Ráadásul olyan farmer van rajta ami kicsit ki van szaggatva. A lábán pedig szintén fekete bakancs van. Hát nagyon dögös.
   Visszatérve az arcára látom, hogy még mindig áthatóan engem néz. De miért? Van valami az arcomon? Kócos a hajam? Ha elég bátor lennék akkor most elő venném a kézi tükrömet és megnézném magamat benne. De nem merem. Nem akarom, hogy furcsán nézzen rám. Még ettől is jobban. Inkább az ablak felé nézek megint és nézem a tájat. Rájövök, hogy három megálló után le kell szállnom. Odasandítok a pasira aki még mindig néz majd összekapcsolódik a tekintetünk. Olyan átható a tekintete, hogy teljesen megbabonáz vele. Egyszerűen nem tudok másfelé nézni, de ő se néz másfelé, úgy érzem mintha egy megfoghatatlan, láthatatlan kapcsolat lenne köztünk. Valami amit nem tudok megmagyarázni, de levegőt se merek venni annyira átjár ez a furcsa érzés.
   Egyenesen a szemembe néz. Pedig az emberek jönnek-mennek a buszon el-el állva a kilátást, de mikor megint rálátunk egymásra ismét egymást nézzük. Már nem is tudom merre vagyunk csak egymást nézzük.
   Egyszer csak fél szemmel kinéz az ablakon majd mintha egy nagyot sóhajtana feláll, a bal kezével megkapaszkodik a feje felett lévő kapaszkodóba - és még csak nyújtózkodnia sem kell olyan magas - amitől a kabátja féloldalasan felhúzódik a pólójával egyszerre. Így kilátszik a hasa alja mivel a nadrágja egészen a csípőjén lóg. Vagy inkább alatta? Így abból a kis bőrfelületből tudom, hogy izmos a pasi nem is kicsit. Most, hogy jobban bele gondolok a dzsekije is egész szépen feszül a karjain ami szintén arra enged következtetni, hogy ott bizony kő kemény izmok vannak elrejtve. Vagyis nem igazán vannak elrejtve, mert hát én látom őket. A szívem pedig vadul kezd el kalapálni. Mert az eddig látott dolgok igazán tetszettek.
   Odamegy az ajtóhoz és megnyomja a jelző gombot. A busz megáll, az ajtó kinyílik ő pedig még egy pillantást vet rám mint aki meg akar jegyezni magának, majd leszáll.
   Olyan mintha egy másik világban lettem volna és észre se vettem, hogy hol vagyok.
   Alig sikerül magamhoz térni. Kinézek az ablakon és ijedten veszem észre, hogy le kell szállnom a következő megállónál így időm sincs az helyes fiún gondolkozni. Felállok és az ajtóhoz megyek jelezni, hogy le szeretnék szállni.
   Mikor leszállok a buszról átmegyek az utca túl oldalán lévő Don Pepe pizzázoba. Igazából a főnököt nem Pepe-nek hívják, de mindenki így szólítja. Azt mondja ez jobban hangzik. Ő a szakács és remek pizzákat készít. Mivel közel vagyunk a buszmegállóhoz azok is betérnek akik lekésték a buszukat. Hmm milyen jó lett volna amíg várok a buszra betérni egy ilyenben, mert nem volt időm enni annyira siettem.
   Ahogy betérek a pizzázóba látom, hogy még nincs sok vendég és megnyugszok, hogy Mindy-nek nem volt addig sok dolga. Általában délután vannak sokan mikor az emberek munkából és iskolából mennek haza. A hatalmas ablakok előtt piros boxok vannak elhelyezve ahonnan kellemesen kilátni az utca népére, középen pár asztal van elhelyez amik szintén pirosak. A terem jobb sarkában van egy ősi zenegép amit a vendégek imádnak és folyton szól onnan a zene. A pult szemben van az ajtóval így mikor beléptem Mindy rögtön észre is vett.
   - Szia csajszi! - köszönt rám olyan hangosan, hogy a bent lévő pár vendég rögtön felém fordult - Azt hittem már ide se érsz.
   - Tudom. Bocsi. - mondtam neki miközben odamentem hozzá és megöleltem - A busz késett ráadásul még el is aludtam. - forgattam a szemem.
   - Akkor nem indult valami jól a napod. - nevetett fel.
   - Hát nem! - sóhajtottam egy nagyot. Bár az a helyes pasi sokat segített a helyzeten - Megyek lepakolok. Mindjárt jövök.
   - Rendben. - bólint 
   Hátramegyek az öltözőbe ahol gyorsan leteszem a táskámat, felakasztom a kabátomat majd felveszem a kötényemet. Ahogy megfordulok, hogy kimenjek az ajtón szembe találom magam a ráakasztott tükörrel és eszembe jut Mr. Dögös pasi a buszról, hogy vajon mit látott rajtam amiért végig engem nézett.
   A hajam hosszú, derékig érő, barna és enyhén hullámos, amit mindig kivasalok belőle, de ma reggel nem volt rá időm így hagytam úgy ahogy van. A szemem se különleges sima, egyszerű barna. Igaz, hogy az ajkaim szép teltek és  van pár szeplő az orrom körül, de semmi különös. A magasságom se kirívó. Pont akkora vagyok mint az átlag 165 cm. Vékony, de a megfelelő helyeken kerek, amit anyától örököltem. Nincs az arcomon egy folt se és a hajam se kócos szóval nem tudom miért nézett annyira. Igaz nem ellenkeznék ha megint találkoznék vele és talán közelebbről is megnézhetném magamnak. De ha Mindy-t nézte volna meg úgy ahogy engem gondolkodás nélkül azt mondtam volna neki, hogy bejön a pasinak. Mert hát ő vékony, magas, nyakig érő lábakkal pont, mint egy modell. A haja szőke, ami rövidre van vágva ráadásul elöl hosszú hátul pedig rövid amiért a fiúk mindig odavannak. Ez bizonyítja, hogy mindig sok borravalót kap.
   Nagyot sóhajtok és ellépek a tükör elő. Muszáj dolgoznom, hogy kitudjam a lakbért fizetni Alexa-val együtt.
   A nap viszonylag hamar véget és és mikor haza érek alig érzem a lábamat. Olyan sok vendég volt ma, hogy esélyem se volt megállni és Mr. Dögösre gondolni, a buszon megint hideg volt ráadásul az eső is elkezdett esni ami nem jó hír mert biztos, hogy reggelre megfagy és minden csúszni fog.
   Grrr még mindig nem szeretem a telet.
   Mikor haza érek szomorúan látom, hogy Alexa még nem ért haza pedig nagyon szívesen elmesélném neki mi történt velem ma. Biztos, hogy rögtön elkezdene kombinálni és ha ott lett volna ma velem akkor még oda is lökött volna Mr. Dögös elé, hogy ne vesztegessem az időm és kezdjek vele valamit. Persze csak diszkréten. 
   Alexa az én mindig vidám legjobb barátnőm aki velem együtt költözött az ország másik felébe, hogy ne leszek egyedül mikor úgy döntöttem, hogy kell a távolság a családomtól. Persze szeretem én őket, de mikor az ember kilenc éves korától egészen tizenhárom éves koráig nem él otthon akkor amikor vissza költözik kicsit úgy érzi, mintha nem tartozna közéjük. Pedig szeretnek engem. Ezt tudom és érzem is, de mégis úgy éreztem el kell onnan messzire mennem, mert túl sok a rossz emlék ami körbe vesz engem. Szóval Alexa velem jött és most együtt bérlünk egy kettő szobás házat ami közel van a sulihoz nem túl drága. Sajnos a főbérlő nem egy aranyember és bármi bajunk van soha még csak a füle botját se mozdítja meg. De legalább van hol laknunk.
   Belépve a lakásba ledobom a táskámat és a kabátomat a szobám ajtajában majd elnyúlok az ágyamon, még arra sincs erőm, hogy egyek vagy megfürödjek, pedig lehet, hogy egy forró fürdő segítene.
   Reggel az ébresztőm idegesítő hangjára ébredek fel és morcosan veszem észre, hogy bizony ruhástól aludtam el, viszont be vagyok takarva - biztos Alexa volt. Felkelek és kivonszolom magam a fürdőbe. Mire végzek és kijövök Alexa már a konyhában van felöltözve és épp reggelit készít. 
   Hosszú, egyenes vörös haját copfba fogta össze, egy csónak nyakú zöld pulcsit és egy sima farmert vett fel. 
   Odamegyek a konyhaszigethez és leülök egy székre.
   - Jó reggelt! - köszönök neki álmosan.
  - Szia. - fordul felém mosolyogva - Milyen volt a tegnapi napod? Bár ahogy kinyúltál az ágyadon azt hiszem felesleges megkérdeznem.
  - Hát... - húzom félre a számat - elaludtam, késett a busz és hideg volt. 
  - Hát ez nem jó. 
 - Nem bizony. - rázom meg a fejem - De képzeld mi történt. - nézek rá sokat sejtető pillantással.
  - Mesélj! - mondja miközben ellép rak egy tányér omlettet.
  - Köszi. - mondom hálásan majd beszámolok neki Mr. Dögösről, amit nagy figyelemmel hallgat végig és közben hmm-ög és ohh-zik.
   - Hát... először is kár, hogy nem voltam veled. - mondja az ajkát lebiggyesztve nagyot sóhajtva közben - Másodszor miért nem mentél oda hozzá?? 
   Erre csak a szememet tudom forgatni miközben a tányéromat a mosogatóhoz viszem és elöblítem. 
   - Tudod, hogy nem vagyok olyan. - mondom neki közben.
   - Tudom, de kár volt a lehetőséget kihagyni.
   - Nem volt semmi lehetőség.
   - Óóó dehogy nem. - mondja és meglök a csípőjével mikor odajön ő is a mosogatóhoz. Elveszem tőle és az ő tányérját is elmosom.
   - Jó, szívesen látnám még - párszor vagy mindig. Gondolom magamban.
  - Szóval bejött?
   - Nem. - vágom rá túl gyorsan 
   - Hazudós. Szerinted a mi sulinkba jár?
   - Nem tudom. Még nem láttam ott. De eddig nem is néztem szét annyira. - közben leengedem a vizet ami mint mindig most se hajlandó le menni.
   - Hozom a pumpát. - sóhajt Alexa és közben eltűnik a fürdőben.
   - Tudod - kiabálok utána - igazán kereshetnénk valakit aki megnézné a lefolyót.
   - Igen - feleli amikor visszajön a pumpával és elkezdi elhárítani a dugulást - de a mi kedves és aranyos főbérlőnk tegnap azt mondta a héten megnézi.
   - Ja persze. 
   Alexa elhárítja a bajt én pedig megyek a kabátomért és elindulok az órámra.
   - Ma is dolgozol?
   - Igen. Rajz után rögtön odamegyek.
  - Rendben akkor majd találkozunk. Szia.
   Megöleljük egymást, majd elindulok.