Az emberek sok mindenről álmodnak. Hírnév, siker, gazdagság, boldog család stb. Én életemben nem vágytam ilyesfélére. Bár az igazat megvallva nagyon nehéz, ha az emberen keresztülnéznek és semmibe veszik. Mint például engem, Min Seoyeon-t. Kicsi kor...
Az emberek sok mindenről álmodnak. Hírnév, siker, gazdagság, boldog család stb. Én életemben nem vágytam ilyesfélére. Bár az igazat megvallva nagyon nehéz, ha az emberen keresztülnéznek és semmibe veszik. Mint például engem is , Min Seoyeon-t. Kicsi koromtól kezdve kigúnyoltak, és megaláztak , mivel nem voltam beszédes és szókimondó.
Azt kérdezitek, hogy miért?
Nos, erre van egy nagyon egyszerű magyarázatom.
Négyéves korom óta anyukámmal élek, mert apám lelépett egy kurvával. Alkoholista révén elitta a család összes pénzét, így hatalmas adósságot zúdított a nyakunkba. Anyu rengeteget dolgozik azért, hogy kifizethesse a sok kölcsönt, ráadásul még engem is eltart.
Az iskolára nincsen pénzünk, így a gyermekvédelem és az állami támogatás teszi lehetővé, hogy az évi 200000 won-os iskolai díjat ne nekünk kelljen kifizetni.
Ilyenkor szoktam hálát adni a jó Istennek, azért amim van. Bele szoktam gondolni, hogy másnak még ennie sincsen mit. Nekem hála a magasságosnak minden nap jut az asztalra legalább egy szelet vajas kenyér. Furcsán hangzik igaz? Sajnos ez van. Hetente egyszer, maximum kétszer eszünk főtt ételt, amikor anyu a munkahelyéről hazahozza.
Ápolónőként dolgozik az itteni kórházban, és szerdán, valamint szombaton, a konyhán mindig marad ennivaló, és nekünk szokták adni. Persze vigyázni kell, mert ha elkapnak, végighúzzák mindenkin a botot.
Reggel, amikor belenéztem a tükörbe egy fekete keretes szemüveges, sápadt, vékony testalkatú, hosszú barna hajú lány néz vissza rám. Néha már beteges, amikor belegondolok, én is lehetnék olyan, mint a többiek?
Yuna…
Ő a leges legjobb barátnőm. Óvodás korunk óta ismerjük egymást. Persze az ő családi háttere és az enyém nagyon sokban különbözik. Az apja Országunk pénzügyi minisztere, és arra törekszik, hogy lánya előbb vagy utóbb a helyére léphessen, ezért is kell neki mindenfélét jól tanulnia. Barátnőmnek van egy féltestvére,Jisung . Nos, ő abba a kategóriába tartozik, hogy -„Gazdag vagyok és enyém a világ!” – szerintem ezzel mindent elárultam róla.Yuna apját egyáltalán nem zavarja az, hogy lánya velem barátkozik. Jó, nem is mondanám azt, hogy lelkesedik értem, de elfogad, hiszen Yuna az egyetlen lány gyermeke és nagyon félti őt az osztály többi tagjától.
Nehezemre esett végignézni magamon. Női szemmel úgy vélekedek, akár egy éhenkórász, úgy festek. Borzalmas!
Kifésültem a gubancokat a hajamból, majd felöltöztem. Nem kellett megint a tükör elé állnom, hogy lássam miként is festhetek.
Ezeket a ruhákat még a nagymamám is hordta, amikor velem egyidős volt. Jó nem azt mondom, hogy szakadt vagy ilyesmi, de na. Nagy rám, ki van nyúlva, kopott és nagyjából ennyi. De ez nem elég? A cipőmet legalább idén hatszor elvittem a cipészhez, hogy megcsinálja. Nem sok, 1000 won-ért dolgozik. Bár számomra még az is egy vagyon.
Fölkaptam a hátizsákom, ami nagyjából velem egyidős. Meg van foltozva, öreg és kopott, de nekem megfelel. Szebben szólva, nincs más választásom.
Még ki sem értem az utcára, már akkor tudtam, hogy nincsen nekem kedvem a mai naphoz. Az a rengeteg gúnyos és megvető tekintet… inkább itthon maradnék, a négy fal között is jobb, mint a Seoul-i iskola falai között
Végülis rávettem magam, bezártam az ajtót, nagy levegővétel és elindultam a poklok poklába. A parkon keresztül sétáltam, mert erre midig olyan szép a táj, és én imádok a friss levegőn lenni. Sokan ilyenkor sétáltatják a kutyájukat. Az osztálytársaim többsége is minden reggel erre jön, vagy éppenséggel a vadonatúj kocsijukkal mutatkoznak, azzal a szöveggel – Látod, banyek! Neked ilyened sohasem lesz ! – majd nevetve továbbáll.
A kapu már tárva nyitva van, várva az okosabbnál okosabb, a hülyéknél is hülyébb tanulókat, na meg persze az oktatókat. Elgondolkodom, hogy vannak olyan diákok, akik szívesen tanulnának a és mindent megtesznek azért, hogy legyen belőlük valami az életben, mint például én is. És vannak az olyan tanulók, akik köpnek az egészre és inkább buliznának meg megdugnák a suli összes csaját. Ő is közéjük tartozik. Jeon Jungkook . A mögöttem lévő parkoló már dugig van menőbbnél menőbb járművekkel.
- Hé, Min! Vidd arrébb azt a törékeny testedet, nincs kedvünk elkapni tőled valami vírust! – meg sem kell fordulnom. Hangja bezengi az egész utcát. Tudtam én, hogy fölöslegesen keltem fel. Úgy csinálok, mint, aki nem hall, és nem is lát, elindulok be az épületbe.
- Seo!!! – integet a távolból Yuna. Halványan elmosolyodok, majd feléje sétálok.
- Szia. – köszönök. Még bele sem kezdtem a mondandómba, amikor megjelenik barátnőm testvére.
- Nem hallottad, amit az előbb mondtam? – hangja tele van rosszindulattal. – Nem bánnám, ha elkerülnéd! – sötét szemei kíváncsian méregetnek. Legyintek, hogy fölösleges mondanom bármit is, ezzel érti, hogy csak a szokásos pofázás megy a bátyjától.
- Jól... jól vagy? – kérdezett rá halkan. Megadóan bólintok.
- Tegnap szólt az igazgató, hogy menjek be ma hozzá. Óra után eljössz velem? – ekkor valaki meglökött. Akár egy filmben, amikor minden lelassul, én is ezt éreztem. Barna haja szinte belógott az arcába , ami nagyon helyessé teszik. Fekete szaggatott farmer nadrág és egy bő fehér póló , fekete bőr dzsekije és megszokott bakancsa volt rajta , ami nagyon menővé teszi őt. Megáll, majd sután felém bámul.
- Chh... – semmitmondó tekintete nem árul el semmit.- Szervusz, Yuna! - A mondata után elfintorodik, majd lelép. Én pedig legszívesebben bőgve elszaladnék. Ismét egy remek nap!
- Ne is foglalkozz vele, tudod milyen. – suttogja, majd megölel. Nagyot nyelek, majd mintha mi sem történt volna, elmosolyodok.
- Á! Nem is érdekel, menjünk órára. Byul tanárnő nem örülne, ha késnénk az órájáról . – nem mondott semmit, csak csendben jött mellettem.Yuna mindenki számára először visszahúzódó lánynak tűnik , de valójában nagyon szókimondó és beszédes lány, s emiatt sokan szeretik őt a sulinkban. Bár olyan lehetnék, mint ő. Szemeimben felcsillant a reménysugár. De amilyen hírtelen feltűnt, olyan hamar távozott is, amikor megláttam, hogy Jungkook kisbandája rám mutogat és nevetnek. Mit sem törődve velük léptünk be a terembe, majd leültünk a leghátsó padba az ablak mellé. Már három éve itt nyomjuk a sódert, mert itt senki nem foglalkozik azzal legalább, hogy milyen vagyok. Vagyis az órákon nem
A Byul tanárnő belépett a csöngetéssel egy időben a terembe és mindenki csendben elfoglalta a helyét. Az óra megkezdődött. Mondjuk azon meglepődtem, amikor lapot osztott ki mindenkinek.
- Nos, drágáim! Fizika dolgozat! Mindenki írja lett mit tanult meg mára! Tízperc! – hát mit is mondhatnék? Nem zavar. Minden órára készülök. Kitűnő tanuló vagyok. Életemben nem volt négyesnél rosszabb jegyem, és ha rajtam múlik nem is lesz.
Az osztály tanulói össze-vissza sugdolóztak, hogy „Ti tudjátok? Mi is volt a múltkori anyag? Basszus pedig tegnap vettük!” Nos így jár az, aki még csak át sem nézi az órán feladott dolgokat. Bár ami azt illeti, alig vettünk valamit. Az önindukció, a mágneses mező energiája. Ez volt az óra címe.
Alig pár mondatott kellett leírni.
„ A tekercs áramának változásakor is változik a tekercs belsejében a mágneses fluxus, emiatt feszültség indukálódik a tekercsben. Ez az önindukció jelentése.
Nagysága: U egyenlő L szer delta l per delta t.
A tekercs mágneses mezőjének energiája.
A tekercs mágneses energiája tehát egyenesen arányos a tekercs induktivitásával és az áramerősség négyzetével.”
Ennyi volt az a hírhedt nagyon nehéz röpdolgozat. Bár kinek mi számít könnyűnek illetve nehéznek. Öt perc alatt befejeztem az egészet. Látszott is, hogy a tanárnő észrevette, mert elismerően bólintott. Ilyenkor mindig annyi önbizalom áramlott belém, mert mindig úgy véltem, én is vagyok valaki, de azután elszállt a lelkesedésem, a rózsaszín köd eltűnt és én ismét a szürke Min Seoyeon - ná váltam.
A dolgozat beszedésénél a Byul csípőre tette a kezét, amikor Jungkook és Taehyung asztalánál állt.
- Beszélnem kell az apáddal! Megint nem írtál semmit sem a lapra! Meg foglak buktatni! – olyan hevességgel vágta a fiú képébe szavait, hogy azt gondoltam megeszi élve.
- Felőlem. – vont vállat. Úgy tett, mint, akit nem is érdekli. Pedig már csak hét hét és vége van az idei évnek. Ez már a negyedik tantárgy, amiből bukásra áll. Ha nem javít esélytelen, hogy tovább jöjjön velünk a következő évben.
- Idehallgass kölyök! Nem mondom el megint! Jövő héten dolgozatot irattatok veled az egész éves anyagból! Ha nem fog legalább kettesre sikeredni, a pótvizsgán sem engedlek át! Jöhet anyád-apád, a kutya, meg a szomszéd bácsi is! Az igazgatót is hozhatod, és akárhogyan fogják nekem verni a padot, évet fogsz ismételni! – Jungkook teljesen megbolondult én mondom. Szemeivel tanárnőnk szemeibe nézett és ismét vállat von.
- Nem tud érdekelni. – éreztem, hogy valami, vagy valami fel fog tőrni, mint a vulkán. Byul tanárnő feje egyre vörösebb lett, ami ahhoz vezetett, hogy rávágott a padra és hát eltört, mint egy ceruza. Mindenki ijedten bámult a történtek miatt, kivéve Jungkook-ot. Mintha mi sem történt volna, hátra dőlt a székben, és sóhajtott.
Óra után Yuna-val arról beszélgettünk, hogy Jungkook egy lusta dög, akinek csak a szája nagy, Byul tanárnő pedig hamar fölkapja a vizet, és nem tesz jót az idegeinek.
- Megvársz? – néztem barátnőm levendula szemeibe.
- Persze. – halványan elmosolyodott. Kopogtam az igazgatói iroda ajtaján, majd amikor az ismerős hangot meghallottam, beléptem.
- Asszonyom! – hajoltam meg.
- Az iskola készít egy dokumentumfilmet a mai korszak bűnözéséről, illetve a fiatalok drogozása, szexuális erőszak, és az alkohol ügyében. – Jia egy hosszú fekete tincset füle mögé tűzte – Mint az iskolaújság főszerkesztőjének, interjút kell készítened Jeon cég vezetőjével . Már beszéltem vele és még ma várja az érkezésedet. – Már maga a cég neve hallatán lesokkoltam, nem, hogy még menjek is el hozzá. – Az irodájában fogad téged. Gondolom, nem kell mondanom, hogy hová menj. – bólintottam. – Péntekre várom az anyagot.
- Rendben. – meghajoltam, majd távoztam. Barátnőm aggódva fürkészte az arcomat.
- Minden rendben?
- Miért pont nekem kell mennem ?! Azok az átkozott Jeon-ok!!– mondtam idegesen , miközben visszasétáltunk az osztályterembe.
------------- Annyeonghaseyo !!💜💜 Megérkeztem egy másik könyvemmel , ami egy Jeon Jungkook történet lesz ! Remélem elnyeri majd tetszéseiteket! 💜 További szép napot nektek , ezzel a csodás képpel!♥️😊
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
