Impossible love / Jungkook f.f{Átírás alatt}

~🌹11. rész🌹~

~ 🌹 Seoyeon pov🌹~

Már 2 hét telt el a bál illetve a Jungkook-kal való kis Tokió-i kirucanásom óta. Azóta szinte egy szót sem váltottunk egymással és úgy tettünk mintha az együtt töltött csodás pillanataink meg sem történtek volna . Legalábbis ő igen. Én nem tudtam elfogadni a tényt , hogy sohasem lehetünk egymáséi , hiába én mondtam , hogy legyen ez. Utáltam magam emiatt. Hiszen tehetem volna valamit . De nem . Mivel én a szívem helyett az eszemre hallgattam. De nem igazán tehetem mást. El kellett őt engednem. Lehet hülye szöveg , de nem nem voltam azóta egy fiú közelében sem és ha rajtam múlik nem is leszek.

A suliban lévő időszak olyan furcsán zajlott. A végzősök bálja végülis hatalmas sikert aratott , mivel mindenki jól érezte magát. Köztük a legjobb barátnőm , Yuna is , hiszen egész szünetben azt ecsetelte , hogy Taehyung mekkora féltékenységi rohamot kapott , miután meglátta őt és Jun-t egymással táncolni. Szószerint összeverekedtek érte. De Yuna Taehyung-ot választotta. Még csókolóztak is. Örültem, hogy a legjobb barátnőm boldog a szerelmével , de most valahogy nem tudtam teljesen rá figyleni.

Miközben Yuna Taehyung-ról áradozott nekem , észre vette , hogy nem stimmel nálam valami , mivel egész beszélgetés alatt csak elismerően hümmögtem.

- Hé...- lökött oldalba. - Mi a baj Seo? Hiszen te sosem vagy ennyire szótlan. Történt valami nagyon komoly, amiről én nem tudok? - nézet rám aggódó tekintettével. Ránéztem , majd pár másodperc múlva lehajtottam a fejemet. Elakartam neki mondani, de nem akartam elrontani a jó hangulatát. - Seo..kérlek mondd el nekem. A legjobb barátnők vagyunk tudod!
- Na jó.. - adtam be a derekamat majd ránéztem és elkezdtem mesélni.
Mindent elmeséltem neki, mint például , hogy Chan a parkolóban rám mászott , de Jungkook megmentett. Majd a parton töltött éjszakánkról és végül Tokióról. Miközben az ottani napokat meséltem neki éreztem, hogy a könnyeim utat törnek maguknak , mivel fájt az a tudat , hogy Jungkook-kal csak azért mentünk külön , mert mindenketten beszarik vagyunk. Jungkook az apja miatt és pedig azért mert nem mertem a szívemre hallgatni. - És végül ennyi..- fejeztem be , majd letöröltem a könnyeimet az arcomról.
- Úristen... Seo úgy sajnálom.- borult a nyakamba , majd szorosan ölelt magához. - Jungkook meg egy beszari , hülye nyúl , aki az apja érdekeit tartja elsődlegesnek , nem pedig a magáét. - morogta az orra alatt. - Tényleg sajnálom. De ne okold magad , amiért elengedted , mivel te sokkal jobbat érdemelsz nála.
- Yuna.. örülök, hogy legalább te itt vagy nekem és mindig számíthattam rád.  - bújtam ki az ölelésből. - De bevallom.. Most már nem is fog érdekelni ez az egész. - zárom le ennyivel a témát, hiszen elegem volt már mindenből. - Tegnap találtam egy albérletet és ma megyek megnézni. Van kedved eljönni velem ? - néztem rá mosolyogva.
- Megszép, hogy igen. - majd kicsattant az örömtől , hogy együtt megyünk el valahova . Yuna és én nagyon ritkán járunk el valahova , mivel sosem volt időnk együtt elmenni moziba, plázába meg ilyenek. Ezért is örült meg  ennyire a kérdésemnek. -  Végre tarthatunk egy igazi csajos napot! - tapsikált örömében. - És az albérlet után elmehetnénk a plázába shoppingolni. Na mit szólsz? - őszintén bevallva , először nem akartam belemenni , mert nem akartam tömeg közelébe se menni ,de annyira megörült a hírnek ,hogy nem volt szívem nemet mondani az ajánlatára.
-  Ki nem hagynám. - kacsintottam rá , mire újra szorosan ölelt magához.
- Imádlak Seo!!-  mondta visítozva az örömtől.

Ezek után nagyon gyorsan telt az idő , és arra lettem figyelmes, hogy már az utolsó órámon ülök,ami osztályfőnöki volt. Párszor a mellettem lévő padsora pillantottam , mikor észre vettem, hogy Jungkook engem néz. Tekintette szomorúságot illetve megbánást sugárzott. Több percen keresztül néztük egymást, mikor Byul asszony hirtelen az asztalára csapott, mire újra a tanár felé fordultam.
- Min Seoyeon!!!!-  kiabálta hangosan a nevemet , mire összerezzentem. - Tudom , hogy már csak 2 hét van hátra a suliból , de attól még elvárom , hogy rám figyelj!
- Bocsánat Mrs. Byul..- hajtottam le a fejemet szégyenemben , majd tovább folytatta a ballagásról illetve a tovább tanulással kapcsolatban.