Impossible love / Jungkook f.f{Átírás alatt}

~🌹4. rész🌹~

~🌹 Seoyeon pov 🌹~

Elgondolkodtam azon, ami a napokban történt. Ji- Heon asszony a világ legnagyszerűbb és legkedvesebb embere. Hálás vagyok neki azért a meleg és kedves fogadtatásért, amivel fogadott. Anyukámmal átválogattuk a holmikat, és meg kell mondanom ugyan az a méretünk. Én véleményem szerint valamelyiket még csak fel sem vette, csak ott poshadt a szekrényében. A cipők is egész kényelmesek voltak. Ha ezekben a holmikban meglátnak, a suliban azt gondolják elloptam.
-          Ne butáskodj! – paskolta meg a fejemet anyu – Ezek a ruhák nagyon jól állnak neked. Attól, hogy kicsit adsz magadra, nem fogják félreérteni. Fiatal vagy. – bíztatott. Lehet, igaza van, de én mégis kényelmetlenül éreztem magam.
-          Rendben. – terültem el az ágyamon, és alig vártam, hogy holnap legyen.

Jungkook apukája felhívott és közölte velem, mikor mehetek a házukba tanítani. Kedd, szerda, csütörtök, és vasárnap. Négytől este nyolcig. Ez mind rendben van, de nem gondolta, hogy esetleg nekem is kellene tanulnom? Na, mindegy is. Ha már elvállaltam, akkor folytatom.

Reggel a tükör előtt álltam és nézegettem magam az új barna kockás szoknyámban és egy törtfehér színű kötött felsőmben.

Hajamat begöndőrítettem  és felvettem hozzá fekete magassarkú bakancsomat , amit szintén tegnap kaptam Ji-heon-tól. A szemüvegemmel és ezzel a szerelésemmel úgy éreztem magam, mint egy igazi nő. De komolyan! Nagyon bejött ez a szerelés , de nagyon féltem attól , hogy piszkálni fognak emiatt.

Az iskola kapuja előtt a tanulók, akik a parkolóban beszélgettek kivételesen semmilyen bántó, és sértő szavakat sem vágtak a fejemhez. Meg kell mondanom nagyon jó, és új érzés.
A folyosón haladva kivételesen nem találkoztam Yuna-val. Érdekes. Gondoltam tanul, vagy mosdóban van, vagy késik. Neki is bármikor közbe jöhetett valami.
-          Ne haragudj! – szólított meg hátulról valaki. Hátra fordultam, és egy magas szőke  hajú férfival találtam szemben magam .

-          Igen? – emeltem rá kérdőn tekintetem. Halványan elmosolyodott, és barna szemeivel engem vizslatott.
-         Jeon Jungkook-ot keresem! – Á! Szóval a nagyképű Mr. Jeon-t akarja.
-          Nem tudom. Biztosan még nem ért be, vagy odakint cigizik. – vontam vállat.
-          Amúgy  Bang Chan vagyok !
-          Seoyeon! – fogtunk kezet.- De szólíts nyugodtan Seonak. Azt alapból is jobban szeretem.
-          Szép neved van! – jegyezte meg. Egyből elpirultam , hisz ő az első , aki bókolt nekem az eddigi életem során.
-          Neked pedig jó az ízlésed. – néztem végig rajta. Fekete  farmer és póló egy egyszerű sportcipővel. Egyszerűen imádtam az egész szerelését. Hisz ahogy mondják  "Egyszerű néha nagyszerű!"
-          Bocs, hogy így hírtelen felhozom, de ahogy hallottam ,jövő hét pénteken lesz a sulibálotok Nos... ha lenne kedved , akkor nagyon szívesen elkísérnélek rá..– sokkot kaptam. Sulibál? Elhív? Mi van?
-          Hát nem is tudom – tűnődtem el. Ekkor láttam meg Jungkook-ot az ő kis bandájával, JooE-val  és még pár lánnyal. Kajánul elmosolyogtam és megvártam, míg nagyjából hallótávolság közelben lesznek. – De ami azt illeti miért is ne. Nagyon szívesen, ez jó alkalom lesz arra, hogy összeismerkedjünk! – Taehyung és Yoongi  meglepve figyelt minket, az Jeon  pedig úgy tett mintha azt sem tudná, ki vagyok. Persze biztos voltam abban, nagyon is hallotta az előbb említett szavaimat.
-          Nahát! – tátotta el a száját Heoseok  és éreztem magamon , hogy végig mért.  – Nocsak- nocsak a kis Min Seoyeon végre nőiesen öltözködik? Nem tán lottót nyertél? – kacagott föl
-          Nem mindenki olyan élősködő a családján, mint te! – vágtam vissza. – Ellenben veled, az én anyám pénz nélkül is meg tudott tanítania jó modorra, és a társaimmal való viselkedésre! Viszont ez a te családodról nem mondható el. Aki hülyének születik az, az is marad kisbarátom! – azzal sarkon fordultam és otthagytam őket. Még hallottam pár szidalmazó mondatott, hogy mekkora egy ribanc vagyok stb. De kivételesen nagyon jól esett az orra alá dörgölni ennek a baromnak a szomorú valóságot.