Impossible love / Jungkook f.f{Átírás alatt}

~🌹10. rész🌹~

~🌹 Seoyeon pov🌹~

Reggel a madarak csicsergésére és a szobába bevilágító lágy napfényre keltem fel. Most először éreztem  kipihentnek magam , aminek egy oka van . Az pedig Jungkook. Miatta ,  tegnap óta a mosolyom egyszerűen levakarhatatlan az arcomról. Most úgy érzem , hogy sors végre mellém állt és hogy megérte várni rá.

Mivel a hátamon feküdtem , így csak oldalra billentettem a fejem , hogy szembe lehessek vele. A haja enyhén kócos volt , az ajkai  szétnyíltak egymástól , gondolom , hogy így könnyebben jussunk friss levegőhöz. Az arca most teljesen más volt , mint ahogy  eddig láttam. Most nyugodt , békésen letisztult arca volt alvás közben , ami aranyossá , kisfiúvá tették. Megakartam puszilni , de jobbnak találtam , ha most csak gyönyörködöm benne .

Folyamatosan felidézem magamban a tegnap estét , amit még mindig nem tudok elhinni , mintha csak álmodtam volna , hogy szerelmet vall nekem. De ez nem csak álom volt , hanem a valóság. Itt fekszik mellettem és békésen szuszog.

Később eldöntöttem , hogy elmegyek lezuhanyozni. Viszont egy bökkenő az utamban állt , ami nem más volt mint Kookie erős karjai a derekamon. Próbáltam kibújni karajai közül , viszont csak sikerült el érnem , hogy mocorogni kezdett , de egy pár másodperc múlva átfordul a másik oldalára , ezzel szabad utat adva nekem a fürdőszoba felé.

Hatalmas erőt véve magamon keltek ki az ágyból , majd a fürdő felé vettem az irányt . Bezártam magam után az ajtót  és megnyitottam a csapot.  Gyorsan lekaptam magamról a ruhámat és álltam be a zuhanyrózsa alá.

Hamar végeztem , mivel siettem vissza Kook-hoz , hogy újra a karjaiba legyen , miközben ő még alszik. Viszont mikor kiléptem a helyiségből , meghallottam Kook hangját , aki valószínűleg már javában telefonálhatott. De vajon kivel? Olyan kíváncsi vagyok , így egy kicsit közelebb mentem a hálószobához és Jungkook hangja egyre jobban tisztult ki , így a beszélgetésüket szóról szóra hallottam.

- JooE..- sóhajtott fel . - Félre érted a helyzetet. Nincs semmiféle lány Én csak téged szeretlek Yagi! Csak is téged. - amint ezt kimondta a szívem darabokra tört és a szemeimben könnyek gyűltek. Nem értem Jungkook -ot , egyik pillanatban még sírva könyörgött , hogy bocsássak meg neki , most meg heves egyszerűséggel vall szerelmet JooE-nak.

Éreztem , hogy a könnyeim megállás nélkül folynak , miközben a teraszon nézzen a szemben lévő parki kilátást.
Nem értem mivel érdemelte ki ezt az egész helyzetet. Pedig azt hittem tényleg szeret , de tévedtem. Már megint , amit úgyis jól megszoktam. Hisz mit is vártam a sorstól , ami mindig is ellenem játszott. Hogy majd a suli legnépszerűbb és leghelyesebb sráca , Jeon Jeong - Guk majd fülig szerelmes lesz belém , egy ilyen szerencsétlenségbe , mint amilyen én magam is vagyok. Én és Jungkook . Már belegondolni is nevetséges. De nem?

Éppen egy egy kislányt és egy idősebb nőt - gondolom az anyukája lehet - néztem a szemben lévő parkban.  Nagyon aranyosak voltak együtt , hiszen a kislány éppen a csúszdáról csúszott le egyenes a nő karjaiba , aki mosolyogva várta a lányát. Legalább ők boldogok , nem úgy mint én , akinek most törték darabokra a szívét.

Gondoltaimat a derekam köré csavarodó kar zavarta meg , amitől egy kicsit összerezzentem.

- Jó reggelt ..- puszilta bele hajamba , majd az állát a vállamra helyezte . - Gyönyörű nem igaz? - kérdezte , miközben az arcát felém fordította , így rálátást lelt a könnyeimtől kisírt szemeimre. - Mi a baj Yagi? - távolodott el tőlem , és szembe fordított magával. - Történt valami? - simított az arcomra , mire csak lehajtotta a fejem. - Seoyeon.. Kérlek mond el ! - állam alá nyúlt , hogy a szemébe nézek , de nem ment. Túl gyáva vagyok hozzá. - Fáj téged így látnom , mivel szeretlek. - itt már jobban sírtam . Na mostmár engem szeret?
- Egy pár perccel ezelőtt is? - kérdeztem . - Mert tudtommal nem olyan régen JooE- nak mondtad ezt. - mondtam egyenesen a szemébe nézve , mire ő bűnbánóan lehajtotta a fejét. Ezek szerint igazam van.
- Seo ezt te nem értheted...- kezdett bele . -  Ez túl bonyolult.De én téged szeretlek!
- Jungkook , ne haragudj de ezt nem hiszem el. - hajtottam le a fejemet , majd újra megszólaltam. - Őszintén.. Egyáltalán te szerettél engem valaha is? Vagy minden csak hazugság volt ?
- Én tényleg szeretlek! De ezt te nem értheted , mert apám kinyírna ha meglátna veled. -  szóval szégyel engem ? Tegnap pont az ellenkezőjét mondta.
- Na láttod Jungkook ...ez a baj! - emeltem fentebb a hangom. - Te szégyelsz engem ! Ha tényleg szeretnél akkor küzdenél értem és nem félnek apádtól... - kezdtem el sírni , ma már huszadjára. -  És a legjobban az fáj , hogy tegnap belehazudtál az arcomba!
- Ez ne....- kezdet bele, de én közbe vágtam.
- Nem érdekel Kook! Mindkettőnknek sokkal jobb lenne ,  ha külön utakon járnak... - néztem rá , láttam rajta , hogy nem örül ennek , de legbelül ő is tudja , hogy ez a legjobb döntés. Mindkettőnknek sokkal nyugodtabb lenne az élete.
- Mire célzol ezzel ? - kérdezte meglepetten.
- Jobb volna ha nem tanítanálak többet.- erre a szemei kikerekedtek , majd egyszer csak mélyen a szemben nézet.
- Tényleg ezt akarod? - kérdezte . - Vald be őszintén Seo , tényleg ezt akarod? - lehajtottam a fejem , amivel szerintem sikerült elárulnom magam . Szívem azt akarja , hogy nem , de az eszem azt súgja külön utakra menjünk. - A reakciód nem azt sugallja , hogy te ezt..
- Igen. Ezt akarom. - meglepődött a választásomon , hiszen legbelül gondolom nem ezt várta. Bevallom nekem is ugyanolyan rosszul esik , mint ahogy neki , de ez a helyes döntés. Neki ott van JooE és a barátai. Nekem meg ott van Yuna , aki segít elfelejtettni velem az egymással töltött időket.
- Ahogy akarod.- mosolygott , de ezen a mosolyon látszódott , hogy nem őszinte . Szomorúsággak teli volt.- De lehet egy utolsó kérdésem , még mielőtt hazamegyünk ? - bólintottam , majd az ajkaimra hajolt és egy halvány csókot lehelt rá. - Köszönöm. - mondta , miközben eltávolodott az ajkaimtól . - Ma 13 - kor indul vissza a gépünk Seoul -ba. - bólintottam megint , majd úgy gondoltam , hogy megyek és rendbe szedem magam , és ő pedig még maradt egy kicsit.

~🌹Time skip🌹~

A hazaút nagyon csendesen telt , szinte alig szóltunk egymáshoz egy -  két szónál többet. Már csak  vártam, hogy újra az ágyikómban legyek és elfelejtsem, ami történt. Örültem , hogy elhozott Japánba , amit mondtam is neki miközben a kocsiban ültünk , és csak vezetett tovább és nem figyelt fel a mondatomra.

Seoul  parkjában sétáltunk. Szép nyárias időnek ígérkezett a mai nap. A gyerekek játszottak a játszótéren, volt, aki biciklizett, más futott, vagy anyák, akik a kisbabájukat tologatták a babakocsiban idekint, esetleg kutyát sétáltattak.

Leültünk az egyik padnál és magamban már éreztem, mit akar mondani. Itt a végső búcsú ideje.

-          Szóval,akkor ..- kezdett bele Kook . - elfelejsük mindketten ezt a három napot.

-          Tudom. – vágtam rá egyből.

-    Nem jössz többet tanítani sem. Anyám egyből észrevenné a viselkedésedet. – valahogy ezt is sejtettem. Bólintottam. Fölálltunk, ő zsebre dugta a kezeit és gondolom arra várt, hogy mondjak valamit. De nem tettem. Helyette megfordultam és elindultam haza. Szám elé kaptam a kezem, hogy véletlenül se hallja meg, hogy mennyire kiakadtam.

Én tudom, hogy hülyeséget csináltam, azzal , hogy csak elengedtem . De nem tehetem mást.  Hirtelen fordultam meg, de akkor ő már sehol sem volt. Nagyot nyeltem, majd gyorsabbra vettem a lépteimet.

Ez egy soha vissza nem térő álom marad. 

______________________________________

Annyeonghaseyo !❤️

Itt is van a folytatás , ami remélem a tartalma ellenére tetszett nektek.😅 Lehet most sokan utálnak , amiatt , hogy Jungkook és Seo külön váltak . De szerintem ez kellett a könyvbe😌
Másodszor pedig Leefelixchu19 tudom , hogy most a pokolra kívánsz , de várd csak a ki a végét 😉❤️
Köszönöm, hogy elolvastad 😘 Hamarosan visszatérek a következő résszel😌 Addig is további szép napot nektek 😉❤️