Impossible love / Jungkook f.f{Átírás alatt}

~🌹14. rész 🌹~

~🌹 Seoyeon pov🌹~

Yunával töltöttem a mindennapjaimat. Taehyung-gal egész jóban lettünk. Igaz , nem mondanám azt, hogy barátok vagyunk, de igyekszik. Nehezen tudja elfelejteni azt az énemet, aki hónapok óta voltam.
Lassan itt a szeptember és ismét iskolaidőszak. Chan- nel mióta kibékültünk sokszor találkoztam. Amiatt is mivel ugyanarra az egyetemre jelentkeztünk mindketten. Azóta az esett óta rengeteget változott , sokkal kedvesebb és barátságosabb lett mint volt. Na jó nem azt mondom , hogy eddig sem volt az , csak most jobban kimutatja felém ezt. Azt is megtudtam , hogy van egy külföldi barátnője , akit Soori -nak hívnak. Nagyon kedves lány , aki teljesen Chan -hoz való.

    -   Tessék! – lett az asztalra barátnőm egy dobozt. Már egy hónapja egyetemre jártunk és Yuna  úgy véli, terhes lehetek.
-   Biztos, hogy nem. Már hónapok elteltek azóta. Biztos másról lehet szó. – adtam tudtára véleményem.
- Azért csak csináltasd meg azt a tesztet. – bementem a fürdőbe, és pár perc után visszajöttem.
-   Várnunk kell még öt percet. - raktam a tesztet egy papírzsebkendőre , majd leraktam a dohányzó asztalra. – Ezt találtam a minap az ágyam alatt, amikor takarítottam. Jungkook hagyhata még itt .
- Ez fantasztikus. – összecsapta tenyerét – Mit írt benne? – kíváncsiskodott.
-   Nem mertem kinyitni. – szégyenlősen lehajtottam a fejem.
-   Akkor mire vársz még? – könyökölt az asztalon.
-  Hát jó. – kinyitottam a kis borítékot , majd elmosolyodtam.
-  Na, mond már!
-   Szerethetetlenem. – Feltettem a nyakamba a csillag medálú nyakláncot. A hátoldalára bele volt gravíroztatva "JungSeo". Yuna  nagyot nevetett, majd elvette a dohányzó asztalról a tesztet és felém nyújtotta.
-    Csajszi...Szerintem kezdj vásárolni! – tanácsolta. Pozitív volt.

Nos, az igazgatónővel megbeszéltem, hogy az egyetemet levelezősként teszem le. Másképpen nem tudom, hiszen május közepére lettem kiírva.

A nőgyógyászom már a harmadik hónapban a tudtomra adta, hogy nagyon szépen fejlődik és ő biztos abban már most ilyen korán, hogy fiú lesz.

Felhívtam Ji - Heon-t és megbeszéltem vele, hogy találkozzunk délután egy kis cukrászdában.

-    Na mondd, mi az a nagy hír? - ült le. A pincér felvette a rendelésünket.
-    Megölelhetlek? – felálltunk, majd a hosszú ujjú kötött pulcsimon is tökéletesen lehetett látni gömbölyödő pocakom. A hasamra tette a kezét.
-    Nem mondod komolyan? – csodálkozott és jól megszorongatott. – És, hogy bírod? – ültünk vissza az asztalhoz. Amikor helyet foglaltunk a pincér pont akkor hozta ki Ji-Heon kávéját és az én teámat.
-  Jungkook  jól van? – tettem a forró csészét a szám elé és lassan belekortyoltam.
-   Leérettségizett és most dolgozik. JooE apjának az egyik vállalatának az igazgatója. Jól van. Azt mondta.
-  Kérem, ne mondja el Junho úrnak, hogy unokája lesz. – ittam a teámból.
-   Ő megérdemelné, hogy szenvedjen. – próbált erős lenni, de egyre nehezebben sikerült.
-  Kisfiú lesz.
-  Ez fantasztikus!- csapta össze boldogan a tenyerét.

Többször összejártunk és mindent elmeséltünk egymásnak. Volt rá alkalom, hogy hozzájuk is följártam, persze csak akkor, amikor a kedves férje nem otthon tartózkodott. Mondta, hogy
JooE-t sosem fogja úgy szeretni, mint engem és fogalma sincsen arról, hogy a fia hogy bírja azzal a nővel. Ji-Heon annyira kedves volt hozzám , hogy még a szülés pillanatában is ott volt velem.

Május tizenkettedikén éjjel kerültem be a kórházba és tíz órát vajúdás után életet adtam a gyermekemnek. Juwon  lett a neve. Tizenegy óra tizenhét perckor jött a világra. Mindenki mellettem volt, aki szeretett. Az ablakon keresztül barátnőmre néztem, aki gömbölyödő hasára rakta kezét. Taehyung elmosolyodott, majd megcsókolta a szeretett lányt. Én pedig azon gondolkodtam, hogy vajon Jungkook érzi-e azt, hogy fia született?

Ji-Heon asszony rengeteget segített unokája nevelésében. Reggeltől estig minden egyes nap feljött hozzánk, és vigyázott rá, ha nekem dolgom akadt. Így az egyetemre is volt időm , amit később  sikeresen le is sikerült raknom. Így rendezvényszervező lettem , amire már kiskorom óta készülök.

Viszont akárhányszor Juwonra néztem, azokba a kis sötétbarna szemeibe édesapja jutott eszembe. Megfogtam a nyakamban lévő medált és elmosolyodtam. A nyakláncot kisfiam nyakába akasztottam, majd homlokon pusziltam.

-  Te a mi kincsünk vagy. Édesapád nagyon büszke lenne rád. – könnyeim hullani kezdtek, amikor a törékeny testet magamhoz öleltem, majd visszafektetettem mamájától kapott ágyába.

Anyuval egyáltalán nem tartottam a viszonyt. Még az sem tudtam elmondani neki, hogy nagymama lett. Minden hónapban egyre több pénzt küldött. Spóroltam bár fogalmam sincs , hogy mégis mire.

Bármi is történt velem sosem fogom megbánni ugyanis én szerelmes voltam ebbe a férfiba, akitől nem rég született egy csodálatos kisfiam. Vajon képes leszek neki elmondani, amikor egyszer újra összetalálkozunk valahol?

„Ahogy próbáltam nem gondolni rá, mégsem próbáltam felejteni. Aggódtam- késő éjszakánként, mikor kimerült alvás áttörte pajzsaimat-, hogy minden eltűnik, majd hogy a fejem csak egy szita, és egy nap, majd nem fogok emlékezni szemeinek pontos színére, hűvös bőrének érzésére, hangjának bársonyára. Nem gondolhattam rájuk, de emlékeznem kellett rájuk. Mert volt valami, amiben hinnem kellett. Ennyi volt minden. Minden mást el tudtam volna viselni, amíg csak létezek. (New Moon)”

______________________________________

Annyeonghaseyo!❤️❤️
Bocsánat az előző két részéért , hogy ilyen rövid lett 😅😢 De igyekszem kárpótolni titeket!😉
Na hozzom a többit részt ❤️😉