Spring Day {Jimin ff.} ✔︎

1. Prológus

Első sztorim, so nem kell megölni, még!!💙💜❤🖤

Pocsék a kedvem, pocsék a napom, pocsék az egész életem. Jó igaz, vannak szép pillanatok, de azok nem tartanak sokáig. Tapasztalat.
Nem hiszek a véletlenekben sem a csodákban. De még a sorsban sem. Szerintem mindenki maga választja meg a saját életét.
"Na szuper.... Ezzel bebizonyítottad, hogy te akartad ezt a pocsék életet... Gratula Viki.
Nem is igaz!! Nem én akartam, hogy a szüleim elhagyjanak és nevelőknél nőjjek fel.
Kussolsz alien!!!
Na remek! Szmiagol (Gyűrűk ura ír.szerk.) lesz belőlem."
A suli leszívta az energiámat. Hiába szép az idő... a világ minden kincséért sem hagynám, hogy ezek a balfaszok lerángassanak most, az utolsó szüneten az udvarra.
Ülök bent az aulában és a fülembe bömböl a Dope. Hát ja... Nincs nagy különbség köztem és egy őrült között.
Nagyban elvagyok a gondolataimmal, mikoris Kata szalad el előttem intve, hogy becsengettek.
"Szuper! Jön egy kibebaszott matek óra és mehetek haza."

Épp jegyzeteltem a jó öreg pitágorásszal megoldott feladatot, s véletlen rápillantottam a telefonomra. Üzenetem jött a szomszéd osztályban gubbasztó barátnőmtől.

Alexa🍫: Láttad milyen ünnepély van Koreába??

Vikici🍩: Nem. De miért az ünnep?

Alexa🍫: VÉGE A KÖTELEZŐ KATONASÁGNAK!! JIN IS VISSZAJÖN!!!!😍😍😍😍

Vikici🍩: NEEEEEEEM!! TE SZIVATSZ?! EZ MOST KOMOLY?!🥵😲

Alexa🍫: Nem vicc😂😂😂

Alexa🍫: Ajaj! Csak ne ordíts!😂

Vikici🍩: ❤❤❤❤❤❤❤❤😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍🤤🤤🤤🤤🤤🤤🤤🤤🤤🤤🤤🤩🤩🤩🤩🤩🤩🤩🤩🤩🤩🤩😪😪😪😪😪😪😪😪😪😪😪😻😻😻😻😻😻😻😻😻😻😻

Alexa🍫: Na mi van? Hangulat ingadozás?😂😂😂😂

Vikici🍩: Kussolj!!😡😡😂😂😂

Alexa🍫: Oksa méregzsák!!😘😘

Kikapcsoltam mobilom és visszafordultam a tanárnőhöz, aki már pakolt. Végre hétvége. Az aulában elköszöntem Alexától majd indultam haza.
Az úton megint csak üvöltött a zene a fülembe. Így gyorsabban telik az idő.

Hazaérve beestem az ajtón, majd kiabáltam volna, hogy itt vagyok, de anyu ingerült hangja miatt megtorpantam.
- Már megint maga?! Mondtam már, hogy hagyjon békén. Nincs honnan ismerje a lányomat!!
- De igen!!- olyan ismerős ez a hang- Ő a húgom...- szólt mostmár csendesebben valaki a vonal másik végén.
"Ez most komoly?! Előkerült volna a bátyám és a régi családom?! De akkor miért nem mondják el nekem anyáék??"
Ez után anyu bontotta a hívást. Vaciláltam, hogy szóljak vagy hallgasak a dologról. Nem igazán van kedvem veszekedni, ha úgy alakúl, de megöl a kíváncsiság.
- Anya...- léptem a konyhába.
- Hazaértél kincsem?
- Ki volt ez? Miért mondta, hogy ismer? Tényleg a húga vagyok? Nem először hív, igaz? Miért nem szóltatok?- emeltem fel hangom a végére.
- Nem tudom ki ez. És épp ez az! Nem akartam, hogy szomorú légy, ha kiderül, hogy ez egy csaló.- sóhajtotta.
- Beszélni akarok vele!!- jelentettem ki.
- Biztos vagy benne kicsim??
- Igen! Különben is... ismerős volt a hangja. Meg, ha esetleg mégsem ő lenne az... Úgyis megszoktam, hogy velem folyton kicsesz az élet.- húztam el szám a gondolatra.
- Rendben. 17 leszel, már nagy vagy. Te döntesz. De előbb gyere enni, a kedvenced van.

Ebéd után tárcsáztam a számot. Szinte azonnal felvették.
- Haló - szóltam bele a készülékbe remegő hanggal.
- Viktória?- kérdezi ugyanaz a hang kissé döbbenten.
- Igen...
- Én vagyok az, Min Yoongi... a bátyád...

☆Time skip☆

Órákon át beszéltem Sugaval. Természetesen ismerem... csak nem gondoltam volna, hogy ő a... tudjátok.
Elmesélte, hogy s mint keveredtem ilyen messze a hazámtól, kérdezett rólam, mi van velem, stb.
Bejelölt messengeren, hogy akárhol elérhessem. Mondják, hogy Yoonginak nincs is amolyan "szőrös" szíve, hát igazuk van.
Először persze félt, hogy netalán tán visszaküldöm az apjába. De nem így lett. Nem mindenki érdemli meg azt a kiváltságot, hogy elküldjem vissza, ahonnan jött.

ÓRIÁS TiMe SkIp
(Másfél hónappal később)

- Rakj már fel egy kis sminket! Legyen már meg az a minimum alap kinézet!- korhol Alexa, miközben egy szempillaspirállal üldöz engem a szobámban.
- Vidd innen azt a szart, nem kell!!- tiltakozom.
- Ne már!! Ma újra láthatod a bátyádat, akitől 17 éve élsz távol!! Kell egy kis smink.
- Neeeeem!! Le a sminkkel!!- taszigálom el kezét az arcomtól.
- Jó, akkor nincs spirál, de a szemhéjfesték marad!
- Mi?! Nem!!!!!!
- Akkor rúzs! Foltozd kicsit össze azt a cuki pofiját!! Hagyhatsz egy két nyomot a fehér ingje alatt lévő területeken is.- kacsint rám.
- Hogy micsoda?!?! Alexandra!! Suga a bátyám!! Normális vagy?!- kiáltok rá, amint rájövök mit is mondott.
- Jól van na! Csak tréfálok.- nevet.- De attól még én lesmárolhatom, nem??- kérdezi.
Igen... Suga a biasa. És drága barátnőm rettentően perverz. Nem mondtam, hogy én szentike lennék, deee.... Na jó! Ugyanolyan sexy a fantáziánk.
Telefonom csörgése szakította félbe kis vitánkat.
Yoongi neve villogott a telefonon.
- Haló?- szól bele Alexa mielőtt felvehetném.
- Haló! Viki ott van??
- Igen, adom!!- vigyorog barátnőm.
- Szia!!- köszönök.
- Na mizus?- kérdezi lazán.
- Alexával hülyülünk. Te?
- Leszállt a gépem. Mindjárt veszek egy taxit és indulok hozzád.
- Ha akarod kimehetünk érted.
- Nem kell! Tényleg. Repülök! Ígérem.
- Akkor válts rakéta üzemmódba. Meg akarlak ölni... vagyis ölelni.
- Na szép fogadtatás!!- korhol játékosan.
- Autocorrect volt, sorry.- nevetem kínomban.
- Ez verbális beszélgetés, csak szólok!
- Oké oké!! Szia.
- Cs!!
Leteszem telóm, majd csak nézem, ahogy barátnőm fangörcsben szenved, mert váltott pár szót kedvencével.
- Mindjárt itt lesz!- fokozom a benne dúló érzelmeket.

Így ültünk még egy jó fél órát és rágtuk a körmünket. Az ablakon bámultunk ki, amikor hirtelen egy kocsi gördült be az utcába.
- Úr Isten!!- kiált bele a csendbe Alexa.
- Itt vaaaan!!- visítjuk egyszerre.
- Na, hogy nézek ki??- kérdezem idegesen.
- Remekül!!
- És ha nem kedvel majd vagy lesz valami??
- Mégis mi lenne?! Max visszafordul a küszöbön.- "nyugtat" barátnőm.
- Hát kösz!! Mit ne mondjak?!
- Jól van! Csak szivatlak. Innen úgysem kerül ki egyhamar. Ha akar, akkor sem.
- What?- nézek rá értetlenül.
- Megkötözzük és megy a pincébe!!- röhögő el a végét.
- Oké!! Eleget bolondoztunk. Most száll ki a kocsiból.- leskelődők tovább.
- Jó nagy bőrönd!! Talán elférek benne!- röhög tovább Alexandra.
- Oké, de akkor 2 bőrönddel tér haza, mert én is megyek.- röhögök.

Hamarosan hozom a kövi részt, de itt nem lesz olyan gyakran, mint a másik könyvembe. Azért igyekszem.😊😊💙💜❤🖤