Spring Day {Jimin ff.} ✔︎

7. rész

Nekifogtam a reggelinek és... szinte felgyúlt a konyha, mert Rose hagymával szereti a rántottát. Így míg elvoltam a könnyeimmel meg a hagymával, addig a rántotta odalett.
- Mi történt Viki?- rohant be egyből barátnőm, ahogy meghallotta a zajt. Én épp akkor dobtam ki az odaégett kaját. A serpenyőt leraktam a kagyló szélére és frusztráltan beletúrtam a hajamba.
- Mond már mi a baj, mert hívom a mentőt!- s vette is telefonját.
- Igen, fájt, hogy Jimin csak tréfált egy számomra komoly dologgal, nem haragszom, de akkor is fáj valahol legbelül. Ennek tetejébe pedig mostanába semmi se sikerü.- potyogtak tovább könnyeim, amik talán nem is a hagyma miatt kezdtek el lefolyni arcomon.
- Jaj, my szerencsétlen!! Gyere ide, te!- ölelt magához, mint anyám.- Kiheréljem neked?- kérdezte mosolyogva a hajamat birizgálva.
- Miért akarja mindenki kiherélni?- fulladt röhögésbe sírásom.
- Hát, nem is tudom...- nevetett- Mosolyogj! Az jobban áll.- ölelt át megint és nekikezdtünk együtt a reggeli elkészítéséhez.

- Szólsz a fiúknak?- nézett rám Rose az asztalt terítve.
- Nem biztos, hogy Yoongit ki tudom rángatni az ágyból.- húztam el számat.
- Nem baj, Jiminnek akkor is kell szólni.- vigyorgott az orra alatt.
Felvánszorogtam a lépcsőn s bekopogtam a vendégszobába. Pár pillanat múlva Chim nyitott ajtót.
- Gyere, kész a reggeli.- mosolyogtam rá.
- Te sírtál?- fúrta tekintetét az enyémbe.
- Nem!! Honnan veszed? Miért sírtam volna?- mentegetőztem, de ő felvont szemöldökkel bámult engem.- Na jó, honnan jöttél rá?- sóhajtottam.
- A pilláid nedvesek és tiszta maszat a bőröd a szemed alatt.-"Hogy lehetsz ennyire hülye, Viki?! Hogy nem voltam képes megtörölni az arcomat!!"
- Szóval? Miért sírtál?
- Semmiség! Sok mindenen tudok én búsulni. Plusz megjött és ilyenkor még egy kutya miatt is képes vagyok bekönnyezni.- hazudtam szemrebbenés nélkül. Ez legalább jól ment mindíg.- De gyere már enni!- szóltam rá.
- Én nem vagyok éhes.- mondta.
- Semmit nem ettél tegnap ebéd óta, mert vacsinál sem akartál fogyasztani. Amíg nállunk vagy, legalább addig ne éheztesd magad.
- Honnan tudod, hogy még mindíg...- hagyta nyitva a mondatot.
- Látszik rajtad;... meg tudok én informálódni. És most azonnal jössz enni vagy felhozom és sodrófával nyomom le a torkodon!- fenyegettem.
- Nem hinném, hogy sok esélyed lenne ellenem.
- 3-an is vagyunk ám ebbe a házba!- fontam össze karjaim.
- Szörnyű vagy!
- Te is! Gyerünk!
- Nem!
- Nem hiszlek el!- azzal megragadtam tarkójánál s fejét a csípőmig lenyomva vonszoltam le.
- Örülünk, hogy a Viki expresszet választotta. Reméljük, kényelmesen utazott és nem téptük ki egy hajszálát sem, mert a BigHit felakaszt.- ültettem le egy székre s jó nagy adagot pakoltam neki a rántottából, a kolbászból és a paradicsomból meg az uborkából.
Én is készültem enni, de megcsörrent a telefonom.
- Igen?
- Szia Viki, itt Alexa! Van egy aprócska délutáni program.- hadarta.
- Micsoda?- ráncoltam homlokomat.
- Mivel itt vagyunk mind a 3-an, úgy gondoltam elfogadok egy rap csatát.
- MIT CSINÁLTÁL?! TUDOD TE MIÓTA NEM RAPPELTEM?! FEL FOGUNK SÜLNI!!!!!!!
- Nyugi már, alvás közben is legyőzöd őket.
- Ki a fene mert minket kihívni egy rap csatára?!
- Az évfolyamtársunk. Az a Dénes vagy, hogy hívják.
- Ok. Szed össze a cuccokat és szokás szerint a citadellánál. Kinyírlak, ha csorba esik a jó hírünkön!!- tettem le idegesen a telefont.
- Remélem megy még a zene keverés, Rose.- mondtam feléjük fordulva.
- Megy, miért?
- Alexa elfogadott egy rap battlet. Délután a citadellánál lesz Dénes ellen. Emlékszel rá?
- Persze! Az a fekete hajú suhanc, aki az egyik buliban lehányta a kedvenc pólód és te betörted az orrát, igaz?
- Pontosan. Lehet most is megverem. Csak ezen essünk túl és esküszöm, hogy soha többé nem rap csatázok!- fogadkoztam.
- Milyen rap csata?- lépdel be a konyhába kómásan Yoongi.
- Egy komoly rap csata. Oda a jó hírem, a becsületem és a méltóságom is, ha veszítek.
- Meg a büszkeséged!- teszi hozzá Rose.
- Ja, meg az is.
- Nyerni fogsz, a véredben van!! Emlékszel milyen volt régen? 2 hibád is volt mégsem veszítettel soha meccset. Nincs miért aggódj!!
- Nem gyakoroltam, mióta elmentél Amerikába.
- Akkor Suguci tart neked egy gyors leckét. Ugye?
- Anyád a Suguci!- vág vissza bátyám.
- Anyám már évek óta nincs, so ezt beszoptad.
- Az én swag húgocskám!!- bökdöstem meg Sugát.
- Jobb, mint én?- vonta fel szemöldökét.
- Ő hozott nekem csokit, mikor megjött. Tőled még nem kaptam csokit!
- Aha! Oreós óriás milka, igaz?
- Meg mochi, meg pocky, meg raffaelló, meg merci, meg úgy általánosan mindegyik csoki és édesség formájú szarság.
- Nem vagy te kicsit telhetetlen?
- Egy hónapba egyszer látok édességet, szóval nem kell kifigurázni!- durciztam, mint egy pöttöm mókuska.
- Oké! Együnk és lássam, hogy rappelsz. Melyík dalra gondoltál?- foglalt helyet Suga.
- Hááát... Az Agust Dről lemondok, mert ennyi idő után nem fog menni. De a Shadowval több esélyem van meg a Tony Montanaval, mert a vokál is megy úgy ahogy. Amúgyis, nálunk az a szabály, hogy egy szín tiszta rap, aztán vegyes vagy csak vokál és a koreó. Az utóbbit a kihívó választja, a többit a kihívott. Tehát átvehetem az összes koreográfiát.- fogtam fejemet búsan.
- Na nyugi! Itt van veled egy csodálatos rapper és egy táncos. Nem lesz itt hiba!- bíztatott, ami nagyon jól esett, visszajött kissé az önbizalmam.

Itt is az új rész gyerekek. Remélem megfelel nektek. Tudom, még mindig rövidebb, mint az elsők, de csak ennyit tudtam hozni, még nem akartalak tovább váratni titeket.
Jó éjszakát mindenkinek!!