Spring Day {Jimin ff.} ✔︎

18. rész

~Alexa szemszöge~
Ma jön vissza SoYoung, elvileg. Nem írt, nem hívott egyáltalán. Talán Hoseok beszélt vele egyszer- kétszer, de semmit nem mondott. Közben a mi Mochinknak is lett valami baja, mert rosszabbul fest, mint egy gyászoló öregasszony. Tiszta fekete özvegy. Őt is próbáltuk faggatni, de mindig lerázott mindenkit. De Hobi megtörte, kiszedett belőle jópár dolgot, amit nem hajlandó elmondani, mert állítólag nem ránk tartozik. Ha nekik ettől jobb, akkor nem erőltetjük.
- SoYoung mindjárt itt lesz.- szólt Yoongi a nyakamba motyogva. Hát igen... Az ölében ültem a kanapén. A többiek már meg sem lépődtek ezen. Piszkálni meg viccelődni nem mertek, mert nem akarták feldühíteni Yoongit.
- Nem akarok felkelni... Lusta vagyok... Valaki elmegy az állomásra SoYoung után?- kérdezte fáradtan a morcos kiscicám.
- Hobi, Jungkook és V gyakorolnak, Namjoon új poharakat vesz, mert legalább ötöt eltört és én ebédet főzök. Jiminről semmi hír, fennt van, gondolom alszik.- sorsolta Jin.
- Megkéred helyettem Jimint?-nyomott egy puszit arcomra.
- Jó ötlet ez?- pillantottam félve Sugara.
- Legalább beszélgetnek egy kicsit.- unszolt Yoongs.
- Jó, jó! De nem az én fejemet fogja leharapni valamelyik.- jelentettem ki.
Kiszálltam Suga öléből, majd az emelet felé vettem az irányt. Nem kellett elsétálnom Jimin szobájáig, pont szembejött velem a folyosón.
- Szia JimJum! Baj van?- utaltam a szeme alatt lévő karikákra.
- Nem, semmi. Csak nem tudtam elaludni.- vont vállat s ment is volna tovább.
- Suga szépen kéri, hogy menj el az állomásra SoYoungért. Neki van egy kis dolga és mindenki más elfoglalt.
- Mikor jön?
- Fél óra múlva itt a vonata.
- Jó. Indulok most, nagy a forgalom.
- Köszi!- mosolyogtam rá s tovább mentem a mosdó felé.

~SoYoung szemszöge~

Írtam Yoonginak, hogy mindjárt ott vagyok. Szerencsém volt, vasárnap nem nagyon utaznak az emberek. Egyedül ülhettem végig az egész utat, zenét hallgatva. Benyitott egy kalauz, hogy 10 perc és Szöulban vagyunk, ezerét összeszedtem csomagjaim. Mikor a vonat csikorogva lefékezett, az elsők között pattantam ki a vagonból. Valami magasabb helyet kerestem, hogy ki tudjam szúrni Sugat, de mielőtt megvalósíthattam volna a tervemet, észrevettem Jimint. Egy fekete kocsinak támaszkodva figyelte a tömeget. Karjait maga előtt összefonta, haja kikandikált a jól ismert sapka alól. Szemén egy szemüveg pihent, bár a Nap nem sütött. Dús ajkait pedig fekete maszk fedte. Gondolataimból kiszakadva rohantam felé.
- Szia!- köszöntött, de nem láttam, hogy milyen arcot vág s a hangjából sem tudtam kivenni semmit.
- Szia!- mosolyogtam. "Na várj... Mosolyogtam? Őszintén? WTF?! Vagy csak túl profi vagyok és már magammal is elhitettem, hogy boldog vagyok."
- Mehetünk?
- Ühü!- bólogattam, majd mind a ketten beszálltunk az eddig nem látott kocsiba.
- Ez is a ti kocsitok?- kérdeztem, amikor beindította a motort.
- Igen. Van a kisbusz, ez és egy motor, de azzal csak én járok.
- Azt a! Kipróbálhatom egyszer? Magyarországon a kedvenc szerelőmnél volt egy kétkerekű csoda. Imádtam, de nem volt elég pénzem rá, hiába gyűjtöttem, de Jani bácsi mindig vigasztalt, hogy ez a szépség csak rám vár. Nekem tartogatta.
- Mehetsz vele, de tudod vezetni?- kérdezte, miközben levette napszemcsijét.
- Hamarabb tanultam meg motorozni, mint járni.
- Akkor jó. DE! Van egy feltételem.- mosolyodott el halványan.
- Mi?
- Én is ott leszek mögötted. Sose hagyom magára a kicsikémet.
- Megegyeztünk! Fizetség kell?- érdeklődtem.
- Mégis mi?
- Anyu küldött sütit, családi recept. Azt mondta, hogy imádjátok, Yoongi meg mindig morog, hogy neki nem jút elég. Kérsz?- pillantok rá.
- Aha! De... én nem veszem le a kezem a kormanyról. Nem akarom, hogy Suga megöljön, ha túlélünk egy balesetet.
- Jó, értem.- mondtam s elővettem egy sütit.
Lassan lehúztam a fiú maszkját álláig, elnyitotta ajkait s szájába adtam a pékárut. Pár pillanatig nyammogott, majd lenyelte a falatot.
- Jobb, mint ahogy emlékeztem!- pillantott rám s szemei eltűntek mosolyának köszönhetően.
- Ezzel tömtek reggelente már 2 napja. Tuti felszedtem 2 kilót.
- 2 kiló nem árt.- mondta.
- Basszus!!- kiáltott 5 perc némaság után, mire megugrottam.- Bocs. Nem akartalak megijeszteni.
- Mi a baj?- kérdésemre csak az ablak felé bökött.- Ne!- nyögtem fel, mikor tudatosult bennem, hogy dugóba keveredtünk.- Szólok Yoongsnak, hogy késünk.- sóhajtottam.
Próbáltam elérni Yoongit, de nem sikerült. Legalább ötször hívtam és nem vette fel. Vettem a következőt, azaz Jint.