Spring Day {Jimin ff.} ✔︎

20. rész

~Alexa szemszöge~

A kórházban ültünk egy teljes napot. Yoongit nem lehetett visszatartani, SoYoung mellett akart lenni. Tehát végignézte, ahogy az orvos helyrerántja barátnőm csontjait. A műveletet kétszer kellett megismételni, majd jöhettek az apró zúzódások. Suga könnyes szemekkel jött ki levegőzni. Egyenesen felém sétált, majd a nyakamba borult.
- Nem bírom... Szinte ordított...- suttogta fülembe, hogy senki ne hallja.
Ezek után próbáltam nyugtatni, kisebb- nagyobb sikerrel. Jimin hazacipelte Kookot, Vt és Jint, a többiek maradtak. Végül az orvos hazaküldött anélkül, hogy láthattuk volna SoYt. Yoongi majdnem botrányt rendezett, amiért nem engedtek be, de nem volt mit tenni. Hazakullogtunk és másnap újra bementünk Hobival együtt.
- Jó reggelt!- köszönt SoYoung egy bágyadt mosollyal ajkain.
- Jaj, te lány!- szaladtam mellé és óvatosan megölelgettem.
- Megijesztettél! Nagyon!- szólt szemrehányóan Yoongi.
- Sajnálom... A dolgok... kicsúsztak a kezemből.- vallotta be keserűen.
- Jó! Jó! Majd otthon kifaggatlak.- legyintett Suga.
- Hogyhogy? Elmehetek?
- Igen, hazavihetünk, ha tudunk rólad gondoskodni.- bólogatott Hopi.
- Tényleg? Szuper! Unom, hogy hajnali 3 óta a fehér falakat bámulom. Meg pisilnem is kéne már, de rohadt nehéz ez a szar.- bökött fejével a lábán virító gipszre.
- Úgy kell neked, nem ültél nyugton!- szidta játékosan J-Hope.
- De oppa! Most miért vagy ilyen?- biggyesztette le ajkait játékosan a lány.- Akkor segítenétek?- nézett ránk.
- Miben?- kérdeztük egyszerre.
- Hát pisilni!!- fakadt ki, mire jól kiröhögtük.

Még megvártuk, míg SoYoung eszik, majd tovább álltunk. Dolgozni is kell... A nap szörnyen vánszorgott. Nem tudtam mivel üthetném el az időt. Aztán csak simán kitakarítottam Suga stúdióját, persze a szigorú ellenőrzése alatt. Ügyeltem rá, hogy egyem és pihenjen kicsit. Az utóbbi napokban már nem olyan fáradt. Sikerült rábírnom, hogy lassítson és ne hajszolja túl magát. Barátnőmnek szüksége van egy egész emberre, nem egy hullafáradt elő-halottra. Este elmentünk érte a kórházba és óvatosan hazaszállítottuk. Jin rengeteget főzött, és mindenki készült valami aprósággal, kivéve Hyorint. Jút eszembe, olyan jól elvannak Jiminnel, csodálom, hogy SoYoung még bírja ép idegekkel vagy ép szívvel. Erős ő, kibírt már ennél is többet. Rajtam is sokat segített, mikor azt sem tudtam, hogy ki vagyok. Tartotta bennem a lelket, ideje visszafizetnem a sok segítséget.
Jinnel megetettük barátnőmet és a többiek száját is sikeresen betömtük. Elég késő volt, mikor mind befejeztük a zuhanyzást, csak Jimin maradt. Gondoltam megvárom a nappaliban míg végez, aztán beszélek vele.
Már majdnem elaludtam mire kijött a fürdőből. Becsoszogott a konyhába vízért, én meg utána.
- Beszélhetünk?- álltam meg az ajtóban. Csak bólintott egyet, miközben ivott.
- SoYoungról lenne szó. Hogyhogy te voltál mellette?
- Soobin volt mellette. Sugahoz szaladt, közben belèmbotlott és szólt nekem is.- vont vállat.
- Mondott valamit?- faggattam tovább.
- Nem tudtam, hogyan vegyem fel a földről, hogy ne okozzak neki mégnagyobb fájdalmat és akkor rámszólt, hogy ne törődjek azzal sem, ha ordít.- bámult maga elé.
- Bánt valami ezzel kapcsolatban, igaz?- puhatolóztam.
- Egy kicsit, mintha nem is... Árgh! Hagyjuk, hülyeség.
- Nekem elmondhatod!- győzködtem.
- Azt kérdezte, hogy: Mit érdekel az téged, hogy nekem fáj? Vagy valami ilyesmi és én úgy éreztem, hogy másvalamire gondolt... Ezt nem tudom kiverni a fejemből.
- És tudod is mire. Gratula!- "Szóval igaz, Jimin a baj, miatta táncol a végkimerülésig."

~SoYoung szemszöge~

Hyorin Jiminnel alszik, aminek Tae nem örül, szóval átjött hozzám. Még este 2 órakor is képes nekem vizet hozni. Nincsenek fájdalomcsillapítóim, tehát az éjszakát végigszenvedem. Az orvos szerint egy hét alatt sokat gyógyultam a körülményekhez képest. Csak egy hét, de úgy érzem megőrülök. Yoongi nem enged semmit csinálni. Meg sem mozdulhatok, még a tánctól is eltíltott egy időre. Akkor vesztünk össze először ennyire.
- Szóval táncoltál...- szólt szemrehányóan egyik este, miután kifaggatott.
- Igen...
- Miért nem vagy képes vigyázni magadra?! Csak egy kicsit, olyan nagy kérés?.....- s fel alá kezdett járkálni a nappaliban- Nincs több tánc!!- állt meg hírtelen.
- Mi?! Yoongi! Ezt ne...
- De igen! Nem táncolhatsz! Nézd meg hova vezetett ez az egész! Többé be sem teheted a lábad a próbaterembe, sem a BigHitbe!- parancsolt rám.
- Hyung!- fogta meg Suga vállát Jimin.- Ez nem megoldás. Bele fog őrülni, nem tilthatod meg neki. Ez az élete, lételeme. Kérlek Suga!
- Nem kértem a segítséged...- morogtam halkan.- Legyen!- emeltem fel büszkén a fejem.- Tiltsd be a táncot! És minden mást, ha neked ez jó!- nagy nehezen lábraálltam és a lépcső felé csoszogtam. Yoongi megfogta a károm, hogy segítsen, mire szúrósan néztem rá.
- Hagyj!! Menni fog egyedül is.- kínok közt, de felértem a szobámba. Lefeküdtem és szépen lenyeltem a könnyeimet. "Túl nagy a büszkeségem a síráshoz." Elmélkedésemből az ajtó rángatott ki.
- Hagyj Hobi! Nem érdekel, hogy jót akar, hogy csak félt. És a másik sem! Nincs sem kedvem, sem erőm ehez. Előbb le kell valahogyan nyelnem, mint minden mást.
- Miért nyeled le? Ez olyan, mintha feladnád.
- Rég feladtam! A remény meghalt akkor éjjel...
- Dehát... J-Hope még él!- szólt kicsit hangosabban Jimin.
- Te meg... Azt hittem, hogy... Mit keresel itt??
- Csak jöttem beszélgetni. Figyelj... kérdezhetek valamit?
- Már kérdeztél is.- vetettem oda flegmán.
- Én csak tudni akarom, hogy komolyan gondoltad e, hogy szeretsz. Kétszer is utaltál rá, most meg... Szóval szeretsz még?
"Úr isten, úr isten, úr isten!"
- Nem, csak idolként szerettelek, már mondtam.
- Nem hiszek neked.- mosolyodott el. "Ah! Az a csibész vigyor! Hagyd abba!"
- A te bajod.- vontam vállat.
Reakciómra mégjobban vigyorgott és fölém mászott, ezzel vörös színt varázsolva arcomra és megbolondítva a pillangókat a gyomromban.
- Mondd a szemembe!- simított végig oldalamon. Keze elért pólóm széléig.
- Nem... nem szeretlek...- nyögtem ki nehezen.
- Rendben...- sóhajtott és lemászott rólam, majd kisétált a szobából.
"Mi a franc volt ez?!"
Csak késő este jöttem rá, mekkora hibát vétettem. Azt mondtam, nem szeretem... "Pedig meghalnék érte, értük, ha kell. Yoongival is összevesztem és valószínűleg Hibival is kiabáltam volna, ha ő jött volna be. Szörnyű vagyok... Igaza volt Editnek... Magamramaradok, örökre."
Sikeresen eláztattam a párnámat és az arcom is tiszta maszat.
- Végreee~!- nyöszörgött Tae, miután szipogtam még párat.
- Te nem alszol?- fordultam meg, hogy lathassam is.
- Hagytam, hogy kisírd magad. Nem tudom mi a baj, de megoszthatod velem, ha akarod.- mormolta tovább rekedtes hangon.
- Aludnod kell! Velem ne törődj, pihenj csak. Bocs, hogy miattam nem aludtál eddig.
- Semmi baj! Jó éjszakát!- ásította, és már durmolt is. "Mázlista."

- SoYoung? Ébren vagy? So?
- Mi van? Hagyjatok, álmos vagyok!- nyöszörögtem.
- Jól van... Aludj tovább, csak bocsánatot akartam kérni.- nyomott egy puszit az arcomra, ezek szerint Yoongs.
- No problem bátyus!- mosolyodtam el, majd kinyitottam szemeimet.
- Miattam sírtál éjszaka?
- Nem...- hitetlenül nézett rám- Tényleg nem!- mentegetőztem.
- Hát akkor?- ráncolta homlokát.- Valaki bántott?
- Nem... Én bántottam meg valakit, asszem. És mindenkinek hazudtam, még magamnak is.
- Fel a fejjel! Nem lesz baj!- paskolta meg buksimat.- Jó legyél! Majd jövünk!
- Szia!- dőltem vissza fáradtan és újra bealudtam.

Szomcsi részek, tudom.
De ígérem, hogy a kövi boldogabb lesz!!😁❤
Legyetek rosszak!🌚
Annyeon haseo!🖤