Egy magyar bosszúja-Countryhumans [FÉLBEHAGYOTT]

7.rész A valóság halucinációja

((Magyar elgondolkodva nézett végig magán. Felső teste teljesen meztelen volt, így láthatóvá vált a sebek sokasága a bőrén. A sebhelyek különböző méretűek voltak és különböző mélységűek. Múltja a testébe volt belevésve. Legszívesebben addig nézte volna magát, míg meg nem szépül. Egyik legmélyebb sebhelye a kommunizushoz köthető.

Élete egyik legmeghatározóbb eseménye volt az a forradalom hallott már arról, hogy ősei miket éltek át és képben is volt azzal, hogy az ő múltjuk semmiség az övéhez képest, azonban mégis...fájt neki, amennyire csak lehetett. Az emberi világ olyan hatással volt rá, ami megváltoztatta a gondolatait, mindennel kapcsolatban. Mióta országok között él, megváltoztak a nézetei és kinyílhatott mások felé, ennek ellenére ő nem tette. A Múlt olyan nagy nyomot hagyott benne, hogy még a jó időkben is azon őrlődött. Mi mást tehetett volna?! Magyar mindig is azok az emberek közé tartozott, akik a múltjukban élnek, a jelenükben léteznek, a jövőbe pedig bele sem gondolnak. Megszállottan hasonlított a dédapjára, Magyar Fejedelemségre. A dédapja azonban csak is a jelenben élt. Sose gondolt a jövőre és a múltra. És ez vezetett élete legnagyobb hibájához.
Magyar azonban erről nem tudott. Nem volt előtte sosem olyan példa, ami megmutatná, hogy hogyan kéne élni. Az egyetlen aki példát tudott volna mutatni neki, az édesapja volt, de ő szokatlanul hamar meghalt.

Múltja sokmindenkihez kapcsolódott, Szovjetunió és a náci azonban kitűntek közülük. Mindketten borzasztóan meggyalázták élete során, de a szovjetnek már igencsak régóta megbocsátott. A nácinak viszont nem. Ő rángatta bele mindenbe. Ő a valódi ellensége.


Apja halálának oka nem a békediktátum volt, hanem a veszteség.

Tekintetét az arcára emelte a tükrön keresztül. Ajkai fel voltak hasadva, bal szemét egy hatalmas monokli díszítette. A jobb szeme helyén csupán egy tátongó lyuk volt. Üres volt és élettelen. Sugározta magából a hiány érzetet.
Bármennyire is mutatta a valóságot a tükör, Magyarország tudta, hogy ez nem az.

Ez a saját elméje, melyből kiszabadulni lehetetlen. Múltjával és Félelmével összezárva. Ha nem próbál kijutni ott ragad. Örökre.

A padló hirtelen kezdett eltűnni alóla. A fürdőszoba fala leomlott, a csempe pedig követte. Szabad területe fogyott és felváltotta a feketeség és a semmi. Mindenkinek van egy félelme. Pókok vagy esetleg szűk helyek. Mégis a legijesztőbb dolog a semmi. A semmi, ami semmi.

Kezei és lábain hatalmas vas gömbök jelentek meg. A súlyokra vörös betűkkel volt írva: Múlt, Csalódottság, Veszteség, Őrület. Dermedten olvasta újra és újra a szavakat, miközben területe aggasztóan fogyott.
Jobb szeméből a vér ömleni kezdett a csempére. Minden egyes csepp hangos visszhangot hagyott maga után. A piros folyadékból egy szó volt kiolvasható. Emlékek. Amint elolvasta leomlott a padló, ő maga csupán az utolsó pillanatban tudott elugrani onnan, a súlyoknak köszönhetően.
A történések felfogására ideje sem volt a magyarnak, de egy kötél ereszkedett le. Az egyetlen reménye és menekülési esélye.

Elrugaszkodva ugrott a kötél után. Megcsapta a semmiből felkelő hideg szél az arcát, mikor már a levegőben látta, ahogyan a maradék padlózatot is elnyeli a semmi. Fejét magabiztosan visszarántotta a kötélre, azonban az messzebb volt mint gondolta és csak messzebb és messzebb került a kiindulási ponttól. Ekkor érezte csak még igazán azt, hogy nincs semmilye sem azon a kötélen kívül. El kell érnie!

Akárhogy kapálózott a karjával, nem tudta megragadni, ekkor már fent volt a csúcson, de ez sem volt elég hozzá. A távolság pedig csak csökkent.

A Múlttal, Csalódottsággal, Veszteséggel és Őrülettel felcímkézett gömbök könnyedén rántották magukkal a mélybe a tehetetlen magyart.))

Magyarország nagy és hangos levegővétellel nyugtázta, hogy felriadt a halucinációból.

560 szó (körülbelül)

Újra írás pipa!
2020:06:04