Egy magyar bosszúja-Countryhumans [FÉLBEHAGYOTT]

2.epizód Szentjánosbogár

Figyelmeztetések:
-Ez a rész gyomorforgatóbbnál gyomorforgatóbb részletekkel büszkélkedik... Csak saját felelősségre!!!
-Az epizód előzményeit a(z) (újraírt) 6.rész tartalmazza
-Még életemben nem írtam ehhez hasonlót. A minőség szintjét, tőlem telhetően a legmagasabbra próbáltam emelni, de ha mégis valami hibát veszel észre vagy mindössze valamit (túl) szürreálisnak gondolsz, kérlek írd meg, én pedig kijavítom, ha kell újraírom az epizódot.

A sötét erdő közepén apró pislákoló pöttyök jelentek meg és kezdenek lebegni. Lassan és komótosan mozognak együttesen, egy bizonyos irányba. Egymás hegyén-hátán haladnak el a fák és bokrok mellet, így megvilágítva az eddig sötétségbe fulladt teret. Arany színű villogásuk egyre csak erősödik, míg nem izzásuk folyamatossá válik. Fényük fokozatosan élénkül, mire egy fűben lapuló béka is felfigyel. Nem csoda, hisz úgy néznek ki, mint a szentjánosbogarak. Hamar kiölti egyikre a nyelvét azonban nem éri el. Sokadik próbálkozására sem sikerült. Lassacskán beletörődőt és új célpont után nézett.

A tizenkettő apró pöttyöcske nem más, mint tizenkettő csillag. Fényük erősebb volt, mint egy égő. Tempójuk gyorsult és gyorsult, szinte már száguldoztak. Sebesen darálták a métereket.
Halkan és hirtelen vágtak keresztül az útjukat elálló bokron. A környezetük, mintha virágmézben úszott volna.

A körülöttük álló fák egy félkört alkottak, melynek közepén két élettelen test volt
Az egyik egy fának a tövében ült. Arca alapján férfi volt.

A másik a földön feküdt. Testalkata alapján ő is férfi lehetett, ugyanis arcáról nem lehetett megállapítani.
Koponyájának szilánkjai mélyen a földbe és a hóba voltak fúródva. A maradék csontot csupán a már rothadó félben lévő maradék húscafatok tartották össze, melyek egyes helyeken céltalanul lógtak le a leszakadt és kettétört állkapcsáról. Az eredetileg a koponyáján elhelyezkedő bőr teljesen laposra volt taposva, felületén egy hatalmas és erőteljes bakkancsnyommal.
Agyának egyes részei okafogyottan kuszálódtak össze a hideg hóba. A kígyózó rózsaszín foszlányok vörösre festették a világos réteget.
A vörös folyadék mélyen szántón itatta át a fehér kristályosodást.
Jobb karján egy varjú pihent. Tollainak vége vérbe voltak mártva. Csőrében a férfi szemgolyóját fogta. A szemnek a véres darabjai tollazatához tapadva csüngtek ki a szájából. Üres tekintettel mélyesztette bele körmét a férfi bőrébe és kaparta véresre.
Bal karját lyukasra rágták a csótányok. Rovarok százai fedték el a megmaradt bőr és hús mócsingokat. Mikor a fekete rovarréteg néha összegyűlt egy ízletesebb falat reményében, tisztán láthatóvá vált a megrágcsált és részben hiányos csont. Izmai szét voltak szakadva. A bíbor szövetek

Fehér ruházatot viselt, mely vállánál egy ponton vérrel volt díszítve. Egy nyílvessző helyét takarta a vörösre festett zakója. A csillagok a fejének a maradványai felé szálltak. Csak lebegtek az üres levegőben. Pusztán néhány percet kellett várni a csodára.

Az eddig holt testnek megrándult az egyik karja melyben a csótányok laktak. Maradék épen maradt izmait megfeszítette és felemelte. Egy pillanat alatt a kezei között tartotta az ezidáig  rajta pihenő madárnak a nyakát. Addig addig szorította, míg a szárnyas ki nem köpte a szemgolyóját, majd szabadon eresztette
Csótányokkal teli karjából nem akartak kimászni az élőlények, akárhogy rázta. Hamar feladta és  kezével a fejének a maradványai felé nyúlt. Ujjainak csupán a váza látszódott mégis tökéletesen mozgatta. Tenyerének a maradványai segítségével összekaparta a koponyáját és annak töltelékét, majd összegyűrte a hóval. Nyakához illesztette.

A fejéhez hasonló vérbe mártott gömböt egyből elkezdték benőni a bőr szövetek kusza rendszerei. A hó hamar átváltott hússá, ami rendellenesen kezdett formálódni. Megpróbált felvenni egy emberibb alakot, ami viszonylag sikerült is. Koponyája hamar megformálódott, agyával ellentétben aminek kellett egy kis plusz idő. Szemét egy nagy cuppanás kíséretében helyezte vissza a helyére. A madár által félig elfogyasztott kezével belenyúlt zsebébe és egy apró öngyújtót vett elő. Már nagyon régóta letett a cigarettáról, azonban néha napján jól esik neki egy-két szálat elszívni, de az a mániája, hogy mindenhova öngyújtót visz, nem szűnt meg.
Felpattintotta a fémtetőt. Azonnal egy apró láng kezdett lobogni a tetején, melyet másik karjához nyomott. A csótányok magas sikoltozó hangokat adtak ki, mikor sütni kezdték őket. Az égető érzés az összeset hatalmába kerítette. Sorra hullottak és másztak le kezéről, némelyik megúszta egy apró pirítással azonban nagyobb részük porrá sült a nagy hő miatt.
Mindezt a férfi szemrebbenés nélkül nézte végig, holott a maradék bőrcafatokon keresztül még ugyan úgy érezte a perzselő érzést. Fájdalmának hangyányi töredékét sem mutatta ki.

Gyötrődésének jeleit csakis akkor mutatta ki, mikor megpróbált felállni. Kezeire támaszkodva szenvedte fel magát állásba. Néhány szempillantás alatt, kitisztult és megállt az eddig pörgő világ szeme előtt. Amint ez megtörtént, megcsapta orrát a rothadó hús szaga. Azonnal elfogta a hányinger. A mellette ülő halott férfiből áradt a bűz. Nem nézett ki nagyon különbül mint ő, de látszott rajta, hogy ő már kicsit több ideje van ott. Bár kicsit furcsállta, hogy miért hozták mellé, de egy kis idő után feladta a gondolkodás és inkább jobban szemügyre vette az országot.

A feje viszonylag ép volt, csupán bőre színeződött el, az idő elteltével. Zöldes haja kócosan takarta el homlokát. Torka ugyan lyukas volt és rá is száradt a vér, de még az is elviselhető volt. Ezzel szemben teste egyenesen gusztustalan volt.

Mikor az ember azt hiszi, hogy egy csótányok által megcsócsált férfinél nincs rondább, akkor csak rá kell néznie erre az oszló félben lévő országra és megváltoznak a gondolatai.
A gerincoszlopát és bordáit kizárólag a rájuk száradt vér és a rajtuk élő penész védte a természeti csapások elől. Hús csupán elszórva volt csontvázán. Törött és repedezett bordái egy darázs fészket öleltek körbe védelmezőn. A darazsak megállás nélkül zümmögtek és falatoztak a tetem még elfogyasztható állapotban lévő részeiből. Karjai már nagyobbacska húsdarabokkal is rendelkezett, de az sem úszta meg szárazon. A felületét vastag fehér penész réteg terítette be, néhol még zöld és kék színű foltok is felütötték a fejüket. A gombák, amik onnan nőttek ki, azok csak dobtak az összképen,
hogy még visszataszítóbb legyen.
Lábait vastagan borította a rovarréteg, mely jelentett csótány és darazsat egyaránt.

Európai unió kicsit elbambult, de hamar visszarázódott a jelenbe. Előtte lévő halott az egyik kedvenc országa volt. Olaszország. Nagyon szerette, mert számtalan dologban egyet értettek, bár nem beszéltek túl sokat, az a néhány perc mindkettőjüknek kincs volt.
Elszörnyülködött, ajkait összeszorítva lépett közelebb egykori társának a testéhez. Utolsó reményében haját arrébb seperte a homlokából, tudta, hogy utálta a lesimított hajat, és ezt ő tiszteletben is tartotta.
Még halála után is tiszteli.
A homlokára egy szimbólum volt karcolva. Egy liliom.

Ekkor az emlékek eltőrtek belőle. Már egy báb ként született. Mindig volt valaki felette, aki irányította, vagy uralkodott felette, de ez most meg fog változni. Folyamatosan manipulálták, de ebből most ki fog törni!
-Szóval ehhez is annak a manipulatív francia szajhához van köze?! Menjen a pokolra!

Magabiztosan elfordult barátja mellől. Szemét a saját vállára vetette, ahol két ország zászlaja állt. Egy francia és egy német lobogó. Idegesen nyúlt a francáért, majd nagy erőfeszítések következtében letépte a zászlót. Ledobta a földre és erőteljesen rátaposott.

Őt mostantól nem fogják irányítani! Még Francia sem!
Az apró csillagok szabadon köröztek a feje felett.

Ekkor egy új Európai unió született:
Független, Európai únió.

1130 szó (körülbelül)

Vissza retróba, amikor olyannyira nem tudom levezetni az eseményeket, hogy inkább hosszas leírásokkal töltöm ki, az üres helyeket, pedig pontosan tudom, hogy ez nem segít. Régi szép idők ...

Mostanában eléggé erősen észleltem, hogy inkább magamnak írok mint az olvasóknak, ami kicsit nyugtalanító... Nem gond, ha néha kicsit megnyújtom a pórázt? Ha egy kicsit másképpen írok?
A visszajelzést tárt karokkal várom.

A következő rész... ÁH kit akarok becsapni?! Fogalmam sincs még mi lesz a következő részben...

Az egészség legyen veletek!