Egy magyar bosszúja-Countryhumans [FÉLBEHAGYOTT]

16.rész Az életem árán is!

Magyar nagy szenvedése után kijutott az épületből. Az autó felé vette az irányt, majd észbe kapott, hogy az autóval nem jut semerre, hiszen Oroszé és nála van a kulcs, meg egyébként is semmi értelem nem lenne annak, hogy elvigye elvtársa autóját.
Néhány méterre mögötte ajtó nyitódást hallott. Biztos volt benne, hogy Orosz az. Lábait gyorsan kezdte szedni az út másik oldalát megközelítve, ahonnan kezdődött az erdő és ahol landolt az íjja(írói szerk.: Így kell toldalékolni? Vagy a kiesés szabálya érvényesül? Help me  plz! ':/   ).

Átfutott az úttesten, mielőtt azonban beugrott volna a sűrűbe, hátra pillantott. Orosz az ajtóban állt és várta mit fog csinálni Magyar. Hirtelen megszólalt, éppen elég hangosan.
-Felesleges.
Csak ennyi kellett, elnyelte a fák és cserjék sokasága. Nem akart most vele beszélni, főleg a történtek után. Talán kicsit -nagyon- elgurult a gyógyszere?Könnyen meglehet.
Fegyverét a harmatos fűszálak sokasága takarta. Felvette és nekivágott az útjának, ami az erdőség másik sarkához vezetett. Csak akkor kapott észbe, hogy szárnyasa nincs a vállán. Nagy károgás hallatán, egy sóhajt eresztett ki ajkai közül. Felpillantott és madara ott csücsült békésen a fán. De mikor került oda? Nem fektetett arra több időt, hogy rájöjjön, inkább folytatta útját az erdő másik felébe, ahova persze madárkája is követte. Az ösvénnyel kijelölt helyen haladva, körülbelül 30 perc lett volna oda érni. Mivel mindenki tudja, hogy a magyarok a legminimalistábbak, nekik az a lényeg hogy a legkönnyebben jussanak hozzá, ahhoz amihez akartak, ezért levágta az utat és egy 10 perces sétának vetette elé magát. 

{-Az a korona engem illet, Amerika! Az az én múltam, jelenem és jövőm! Add vissza!-kiált fel Magyar az asztal másik oldaláról. A szemei szikrát hánytak. Az a korona az övé! Év századok óta az övé és visszafogja szerezni, akár az élete árán is! 
-Aki kapja marja, paraszt!
-Akkor kérdezem máshogyan!
Hátáról levette íját, felhúzta és Amerikára irányította.
-ADD IDE!
-Jaj te kis naiv! Ha eltalál azzal a fa, vagy fém darabkával, Úristen tudja mi az, akkor még csak a szemem se fog rebbenni. Egy senki vagy! De próbáld csak meg! 
-Add ide vagy lövök!
-Ez az ÉN koronám! Egy kicsi méreg pedig nem fogja megölni, a perpillanat világot irányító országot! Úgyhogy húzd el innen a beled mielőtt kihúzod nálam a gyufát!

Magyarnak fel se tűnt az, hogy a méregről egy szót se szólt, de Amerika tudott róla.

-Akkor csak pihikélj egy kicsit!
Eleresztette a húrt, mely nagy erővel csapta ki a nyílvesszőt. Nyíl Amerika mellkasában landolt, mire ironikusan, hangosan felhorkantott.
-HÁH! Menny a házamból, paraszt!-Asztal alá felragasztott fegyvert Magyarra fogta, miközben testéből kirántotta a nyílvesszőt. A seb gyorsan begyógyult. Néhány percig álltak farkasszemet nézve egymással,amikor is Amerika szeme megrebbent, csak egy pillanatra, Magyar mégis kiszúrta. Felszabadultan kezdett Amerika felé haladni, mintha nem is fogna rá fegyvert. Lassú léptei megfontoltak voltak. Szemeivel a koronát kezdte keresni, körültekintően.
-Belehalni tényleg nem fogsz. De az agyad kicsit összezavartam. Épp elég legyen ahhoz hogy, két méter távolságról se tudj eltalálni.

Amerika bágyadtan hasalt el az asztalon. Légzése és szívverése lassult, de nem állt le.

Nézelődött egy kicsit. Szemei megcsillantak, az egyik szekrény tetején. Megtalálta! Kis rugaszkodással lekapta onnan.
-AMERIKA! HOL VAGY?!-hallja meg Francia hangját az ajtó másik oldaláról. Olyan gyorsan történt minden, hogy még ideje se volt jól megnézni, hogy az az igazi korona, mert az ajtó nyílt, ő pedig a fejéket mellkasához szorítva, átvetette magát az egyébként bezárt ablakon. Magzat pózban védte, az egyébkén hamis ékszert. Hangos csapódással ért földet a negyedikről.

(Írói szerkesztés! Egy random favicc: hogy ér földet az ember a tizedikről? ÁÁÁÁ! Puff.
Na és az elsőről? Puff. ÁÁÁÁ)

A becsapódás után nyikkant is egyet. Válla kicsavarodott a helyéről, a fizikát nem ismerve, hiszen teljesen függőlegesen zuhant le. Ehhez tehetség kell! Egy bordája megrepedt, a térd csontjából, pedig letört egy darab.
Fájdalmasan elkúszott gyorsan egy bokorba, hogy ha esetleg Francia kinézne az ablakon, ne lássa meg. Csak a mellette lévő fának dőlve érezte, hogy a korona sokkal súlytalanabb. Sokkal könnyebb. Jobban szemügyre vette. Biztos volt benne, hogy hamis. Szitkozódott egy hosszasat, majd kipillantott a törzs mögül.
-Vissza fogom szerezni! Az életem árán is, ha kell!}