Hercegnőből felderítő - Levi x OC

9. Rész: Múlt

Megnyergelve a lovaikat indultak el. Útközben beszélgettek és az erdőt nézték. Minden nyugalomban telt ám ez megszakadt mikor is a hadnagy rá kérdezett Charlotte gyerekkorára aki erre rögtön elcsöndesedett mivel beszélt.

-Ha szar emlékeid vannak ezzel kapcsolatban akkor bocsánat.
-Nem kell bocsánatot kérned.-felelte a lány unottan.
-Biztos?

-Biztos.-bólintott egyet.
-Rendben.-azzal elnézett a férfi. Szemei össze szűkűltek.-hamarosan ott leszünk. Készülj!

-He? Nincs is nállam semmi.
-Akkor is.
-Felöllem.-vont vállat a férfi majd gyorsított a feketetéjén.

-Hey!-szólalt meg Charlotte ahogy észbe kapott hogy társa már méterekre van tőle.-te kis....

---

Oda érve az uticélhoz Levi leterített egy kendőt a földre (szerinte mert mé' ne) Charlotte pedig nem foglakozva azzal hogy koszos lesz leült a földre.

Egymás mellett ülve bámulták a tájat. Ez csendben csinálták ám a csend eltünt mikor a lány megszólalt.

-Ha akarod akkor elmondom mi volt a gyerekkoromban.
-Hallgatlak.-Charlotte sóhajtott egyet majd gondolkozni kezdett.

Úgy gondollta hogy úgy mondja el ahogy a múltja volt ám egy kicsi csavarással. Ez az miatt volt mert nem akarta hogy tudja a hadnagy hogy más mert akkor gondok lennének.

-Egy egyszerű körzetbe születtem. Apám egy kocsma főnöke volt ahova felakart venni pincérnőként de én nagyon nem akartam.

-Hogy hívják a fogadót?-Charlotte a kérdésre leblokkolt majd mondott valamit.
-Öhm.... Fekete fecske talán? Valami ilyesmi volt a neve.

-Fekete fecske?
-Hm.-bólintott a lány majd folytatta.-az oka hogy nem akartam pincérnő lenni az volt hogy a pincérnőség nem nagyon érdekelt. Csak a katonaság azon belül pedig a felderítő egység így eljöttem. Ha nem jövök el akkor a jövőm az lett volna hogy hozzá adott volna egy olyan emberhez akiről szinte semmit sem tudok és annak kéne gyereket vagy gyerekeket szülnöm.

-Az szar ha nem ismered azt akihez hozzá adnak. Kibaszott undorító dolognak tartom azt hogy egy olyan emberhez adnak hozzá valakit akivel nincs meg a közös hang meg a szerelem és ezzel együtt élve kell pár gyereket ki potyogtatnia.

-Én is. Ez lett volna a jövőm amit nem nagyon akarok megélni. Ez miatt is jöttem ide meg az miatt is hogy a külvilágot lássam.

-Emlékszem az első felderítő utamra. Az első 5 percben minden jó volt de ez pár perccel késöbb megváltozott.-felelte szomorúan Levi. Sosem szeretett erről beszélgetni.

-Hadnagy nem szeretne a múltjával kapcsolatban mesélni? Én is elmondtam kiváncsi vagyok az övére.
-Rendben.-ezután elkezdett beszélni a múltjáról.

(Mivel szinte mindegyik anime-s tudjaezt ezért nem írom le. Felesleges.)

Mikor végzett akkor Charlotte a hadnagy vállának döntötte a fejét.
-Barátok elvesztését sosem éltem át mivel sosem voltak eddig. De most hogy rá találtam Eren-ékre így vannak most már.

-Én hova tartozom nállad?
-A feletteseim közé mert az.
-Sejtettem.-motyogta a felettes a barna hajú ránézve hunyta le a szemét.
-Furcsa dolog lesz ezt hallania de nagyon finom citromos illata van.

-Nekem nagyon finom citromos illatom van?-nézett társára kérdően.-ez tényleg fura dolog. Föleg egy felettesnek mondani. Nem zavar hogy ezt egy felettesnek mondtad?
-Nem.

-Fura vagy.
-Meglehet. De nem vagyok furcsább az osztagvezetőnél.
-Van benne valami.

Itt van a rész. A "potyogtatnia" szó tudom fura de ez van. Remélem teszett hamarosan hozom a kövit. Sziasztok!