Hercegnőből felderítő - Levi x OC

11. Rész: Felismerés

Következő nap Charlotte fej fájásra ébredt ami pár perc múlva el is tűnt. Fejét maszírozva kelt ki az ágyból. A paplanok felé pillantva kereste Levi-t de nem találta.

Úgy émlékezett hogy egy ágyban feküdve aludtak el de lehet hogy csak álmodta. Lassan hozzá kezdett ah átöltözéshez a végén kopogást hallott.

-Felébredtél már?-hallotta meg az ajtó túl oldalán lévő férfi hangját.
-Igen. Mindjárt megyek.
-Lent várlak.

-Köszönöm.-ahogy ezt kimondta csak lépéseket hallott amik egyre csak távolodtak az ajtótól.

Charlotte sóhajtott egyet. Ezt a jelenetet többször is megélte csak az édes anyjával. A nő nagyon szerette Őt még akkor is mikor egy csésze eltőrt.

Szeretete sosem fogyott el ez még a legrosszabb időben is így volt. A dolgokat nyugodtan, higgadtan és barátságosan közölte mindenkivel.

Férje ennek az ellenkezője volt. Durván beszélt mindenkivel még feleségével is aki a házasságuk alatt 2 gyereket szült neki. Házasságuk érdek volt és Charlotte-nak is az lesz ha le lepleződik.

---

A főhadiszállás felé sétálva Charlotte-ék nem beszélgettek. A körzet zajait hallgatták. Ezek az emberek beszélgetése és a szekerek, hintók zörgése volt.

Charlotte csendesen lépkedett következő pillanatban észre vett egy hintót ami nagyon ismerős volt neki. A hintóra nézve az arc kifejezése megváltozott.

Az idő is megváltozott közben. Lassítva látta azt ahogy a kocsi ablaka közelebb kerül ezzel elérve azt hogy belásson.

Remélte hogy nem apja fog ott ülni és reménykedése sikeres lett. Egy nő volt az ablaknál akit rögtön felismert.

Az édesanyja volt aki kifelé nézett az ablakon. Sötét barna íriszeivel az embereket nézte.

Egyik pillanatban Charlotte-ra nézett majd elmosolyodott, szájával pedig formál egy "meg vagy"-ot.

-Felismert... FELISMERT!!!-ordította magában ahogy rá jött. Aggódni kezdett próbált higgadt maradni ami sikerült is majd a szája elé helyezte a mutató ujját.

A királynőnel lejött miről van szó így utánozta Charlotte-ot. Elvéve onnan az ujját intett egyet azzal pedig a lány nem látta többet a nőt.

Charlotte megállt. Le volt sokkolva és azon gondolkozott hogy lehet más is rá jött a titkára ha az édesanyja rá jött. De mélyen reménykedett benne hogy nem jöttek rá.

"A hintóban"

A királynő miután lemásolta első szülött lányának mozdulatát akkor intve egyet elköszönt tölle. Bátor és okos döntést hozott lánya ám veszélyeset is.

-Mit integetsz? Ezek a szarháziak semmit sem érnek. Fölösleges integetni nekik.
-Ők is emberek ahogy mi is. Azért mert sima parasztok attól még nem kevesebbek nállunk.

-Csak azt hiszed.
-Azért mert te vagy a király azért még nem kell mindenkivel lekezelően beszélni.
-Tsk.

"Charlotte-éknál"

-Minden rendben?-hallotta meg Levi rekdtes hangját Charlotte. Rá pillantva a társára villantott egy mosolyt.
-Minden rendben.
-Biztos?

-Biztos. De most menjünk. Kezd hideg lenni.-indult meg. Levi őt bámulva maradt hátul.

Furálva nézte ahogy társa hátul hagyja de ahogy erre rá jött utánna sétált. Pár perc múlva a körzet széléhez értek.

Majd kimentek a kapun. A szállás a körzeten kívül egy védett helyen volt amit külön féle fák öleltek körül.

Charlotte mélyen szívta be az orrán az erdő tiszta levegőjét. Nagyon szerette ezt. Az otthonában bezárva érezte magát de itt teljesen más volt a helyzet.

Szabadnak érezte itt magát főleg az első felderítő útján. Itt felderítő egységnél a szabadság szárnyait viselve értette meg milyen is szabad embernek lenni.

Lehet hogy valamennyire meg van kötve a keze de nem érdekelte. Szabad volt és ez számára mindennél többet ért.